Nyolc szakasz, amit látni kell az idei Girón

Ráadásul olyan keménynek tűnő emelkedők (Sega di Ala, Alpe di Mera és Alpe di Motta) is bekerültek az útvonalba, amiket eddig nem igazán ismertünk.

Nézzük - szigorúan szintrajzok alapján – melyek a legdurvább, Valter Attilára és Dina Marcira váró Giro-szakaszok.

Bár két nappal korábban Sestolában lesz az első hegyi befutó, az ottani emelkedő ugyan elég meredek, de „csak” 4,3 kilométer hosszú. Ezen a szakaszon viszont bekerül 3400 méternyi szintkülönbség a lábakba, és a három emelkedőt tartalmazó nap végén, egy bő 15 kilométer hosszú, átlagban 6.5%-os hegy végén lesz a befutó.

Két nappal az első hét vége előtt újabb hegyi befutó, 3400 méter szinttel és zárásként a 6 kilométer hosszú (átlagban 6%-os) Campo Felicével. Ezen a hegyen 1.6 kilométernyi murvás rész is vár a mezőnyre.

Nem hosszú, de annál érdekesebb szakasz a második hét elején, ami az egész verseny egyik legextrább napja lehet, főleg ha esni fog az eső…A mini strade bianchés szakasz mindössze 140 kilométer hosszú, de a mezőny 36 kilométert teljesít a fehér murvás utakon.

Nem is nagyon kell többet mondani, május 22-én jön a Monte Zoncolan. De nem Ovaro felől (mint 2018-ban, amikor Froome nyert), hanem Sutrio irányából másszák a hegyet, ami így hivatalosan 14.1 km hosszú és átlagosan 8.5%-os. A vége brutális, az utolsó három kilométer átlagban 13%, de van benne (!) 27%-os rész is. A Girón eddig egyszer (2003-ban) mászták erről az oldalról a Zoncolant, akkor Gilberto Simoni nyert.

A második hét zárásaként jön a királyetap a Dolomitokban, ez tényleg egy brutális nap lesz, lejtmenetes cortinai befutóval. A 212 kilométer alatt 4700 méternyi szintkülönbséget teljesít a mezőny, a négy emelkedőből három is kétezer méter feletti, köztük a 2239 méter magas Passo Pordoi, az idei Cima Coppi. Nehéz választani, de a hegyek közül talán az utolsó, a Passo Giau (9.9/9.3%) a legdurvább, a tetejétől 18 kilométer (lejtmenet) lesz a célig.

Cortina után – a pihenőnapot követően - egy újabb, majdnem 200 kilométer hosszú hegyi befutós nap jön, aminek a vége kő kemény. Az utolsó ötvenesen belül két hegy vár a versenyzőkre, a Passo di San Valentino (14.8/7.8%) és végül a Sega di Ala (11.2/9.8%).

Három emelkedő, összesen 32,6 kilométer felfelé, durva nap a harmadik hét végén. De ez még mindig nem a vége. Így néznek ki a 19. szakasz hegyei: Mottarone (15.4/6.7%), Passo della Colma (7.5/6.4%), Alpe di Mera (9.7/9%).

Az utolsó hegyi szakasz, de a 30 kilométer hosszú milánói időfutam miatt nem az utolsó lehetőség arra, hogy változzon az összetett. Ezen a napon 4200 méternyi szintkülönbséget kell teljesíteni, és szakasz második felében három hegy vár a mezőnyre. Az első a jó hosszú Passo San Bernadino (23.7/6.2%) lesz, aztán következik a Passo dello Spluga (8.9/7.3%), végül a befutó, Alpe Motta (7.3/7.6%).

Másnap pedig jöhet a milánói egyenkénti, amely remélhetőleg arról dönt majd, hogy ki nyeri a rózsaszín trikót.