Egy Giro-győztes, aki az olasz kajákról legalább annyit tud mesélni, mint az országúti kerékpárról

Hogy más ne mondjunk, nemrég az egyik brit tv csatornán zajló műsorban volt kvízkérdés a Giro-győzelme, és nem egy újságcikk született arról, hogyan is kell pontosan kiejteni a nevét.

Ezen azonban ő is jót mosolyog, azért vannak ennél fontosabb dologok. Mint például egy közös családi vacsora, vagy egy jó pizza. Aminek - az összes többi olasz kajához hasonlóan - Tao Geoghegan Hart is nagy rajongója.

A Giro után azt mondtad, nagyon vágysz arra, hogy végre otthon legyél a családoddal, és vacsorázzatok egy nagyot. Ez végül összejött?

Össze bizony. Együtt volt a család, a szüleim mellett az összes tesóm ott ült az asztalnál. Volt tofu, amit imádok, apu meg csinált curry-s csirkét. Rendben volt minden.

Mint sok gyerek, én is minden sportot imádtam, de főleg a focit. Ez mai napig sem változott. Először úsztam, picit fociztam, majd jött a kerékpár. De sem a családban, sem a baráti körben senki nem tekert korábban. Szóval mindent nekem kellett megtanulnom, és haladnom előre lépésről-lépésre. Ráadásul akkoriban Angliában nem is volt olyan népszerű az országúti kerékpár, mint most. Akkor nem lehetett minden infóhoz egy kattintással hozzájutni.

Mint a legtöbben, hobbiból. Jó dolog volt egyre messzebb és messzebb menni vasárnapoként a haverokkal. Ebből jött az ötlet, hogy menjünk el versenyekre. Aztán, ha élvezed és jó vagy, úgyis ott ragadsz. A mi családunk nem utazott sokat, nem is volt kocsink, a leghosszabb túránk az volt, amikor elmentünk megnézni az Arsenalt. De a kerékpársport miatt megnyíltak a kapuk, és végre elhagyhattam Londont.

Furcsa, de nem terveztem előre, csak úgy eszembe jutott az egész. Leírtam, aztán kikapcsoltam a telefonomat, többet utána rá sem néztem. De minden szava igaz volt. Ahogy olvashattátok, nálunk éveken keresztül ugyanúgy teltek a vasárnapok: kimentem apuval a piacra, aztán délben meccset néztünk a tv-ben. A kerékpár csak 14-15 éves koromban jött képbe.

Szerintem arra mindenki emlékezni fog, hogy mennyire izgalmasan alakult az utolsó szakasz, és ettől még extrább a győzelem. Meg az sem utolsó szempont, hogy volt verseny, és végig is tudtunk menni.

Erre most még nem tudok válaszolni, de attól, hogy GT-győztes vagyok, nem lettem kevésbé motivált. Ráadásul Girót nyertem, aminek ismerjük a nehézségi szintjét, a történelmét, és a rangját. Szerintem ez azért egy elég komoly győzelem volt.

Semmit. Imádok tekerni és imádom a sportágat. A kerékpár egy elképesztő jó dolog, összehozza az embereket, kint lehetsz a szabadban, és nagy távolságokat tehetsz meg, akár egyedül is. Ez pedig nem egy utolsó szempont, főleg nem manapság, amikor nem lehet utazni.

Nem csak a Giro, az egész három hónapos szezon nagyon izgalmasan alakult. A Tour végén is mi volt…Sokan követték a versenyeket, engem is néztek a Giro miatt, de az elmaradó ünnepségek ellenére azért volt visszahangja.

Nem tudom, csak úgy jött. Lehet a junior versenyeken szedtem össze, mert azok elképesztően bejöttek. Volt egy hangulatuk, meg egy sajátos varázsuk. Valahogy extrább volt az olaszoknál nyerni, mint máshol.

Menni időtök van? Mert erről órákat tudnék mesélni és akár sorrendben is haladhatunk. Valahogy az olasz ételekhez kötnek a legkedvesebb emlékek. A pizzát nem kell ragoznom, szerencsére Londonban is vannak minőségi helyek, ahol nem bolti élesztőt használnak. Nálunk Kelet-Londonban ennek nagy hagyománya van, sok jó pizzéria nyílt a lakásunk közelében.

Aztán ott van az arancini, ami egy szicíliai kaja, és először Cavenishel együtt ettem, talán még 2014-ben. Húsraguval töltött rízsgolyó. Ha létezik jó olajban kisütött cucc, na akkor ez az. Ja meg az édességek. A tiramisut imádom, a fagyit ugyancsak, mindent ami nutelllás, és Pucciónak köszönhetően mindig nyomunk cannolit, ha olasz versenyen vagyunk. Sőt, egyszer már a felesége készített is nekünk. Az Ineos-ban mindenki nagy cannoli fan.

De szerintem itt álljunk is le, mert a kajákról tényleg órákig tudnék mesélni. Szeretem az olaszokban, hogy náluk egy étkezés társadalmi esemény, és olyan időtöltés, ami összehozza az embereket. Mi londoniak, akik ennyire rá vagyunk állva a gyorskajákra, tanulhatnánk tőlük.

bidonmagazine.org