1998 nyara. Valahol Rimini közelében.
- Robi, szerinted ki nyeri az idei Tourt?- Talán Ullrich. Azok közül, akik kizárólag erre a versenyre készülnek, nekem ő tűnik a legerősebbnek. És ugye ő már nyert is rózsaszín trikót.- És szerinted kinek lehet esélye a dobogóra?- A spanyolok és a Festinások közül valakinek. Utóbbiak mintha repülnének ebben az évben.
A beszélgetés három Bianchi nyergében ülő fiatal olasz versenyző között zajlott le. Pár nappal azt követően, hogy egy bizonyos Marco Pantani megnyerte a Giro d’Italiát.
Giro d'Italia
Giro 2015: nem fogunk unatkozni
07/10/2014 16:00
- Te Robi. Mit szólnál ahhoz, ha indulnék a Touron?- Hááát. Biztos jó lennél. Egy szakaszgyőzelmed simán lehetne. Sőt, akár kettő is.- Összetett?- Miért ne. Figyelembe véve, hogy mennyi időfutam lesz. A dobogó sem elképzelhetetlen.- És a sárga trikó…?
Az idézetben megnevezett Robi Roberto Conti. Marco Pantani jó barátja és csapattársa. Vagy mondjuk azt, állandó edzőpartnere. Éveket készültek együtt. Nála jobban kevesen ismerték az olaszok legendás kerékpárosát.
„Már napok óta vártuk, hogy bejelentse. Biztosak voltunk benne, hogy érdekli a Tour. De senki nem akarta, vagy merte megkérdezni. Mégis csak két héttel voltunk egy brutálisan kemény Giro után.”
1998-ban a labdarúgó világbajnokság miatt alig 40 nap szünet volt az év első két nagy körversenye között. Ez Pantanit a legkevésbé sem zavarta.

Fotó: Eurosport

„Marco a Giro után nagyjából egy hétig letette a kerékpárt. Részt vett a róla szóló rendezvényeken, interjút adott, és közben elég keveset tekert. Az ő szintjén keveset, persze. Este még bulizott, másnap délelőtt pedig már ott ült a nyeregben. Nem nagy tempóban, de közel 2-3 órát edzett naponta. Cesenaticóban lakott, onnan ment el San Marinóig és vissza. Aztán mintha mindent elvágtak volna, abbahagyta az ünneplést. Kikapcsolta a telefonját, elérhetetlen lett. És elkezdett készülni. Felhívott engem és Marco Cibonit, hogy mit szólnánk ahhoz, ha együtt tekernénk.”
És a Mercatone Uno három versenyzője nekilátott a munkának.
„Velem mindig reggel 10 körül találkoztak Riminiben. Marco általában 9 előtt indult el otthonról, Cesenában felszedte Sibonit, és aztán jöttek értem. Mindig elmentünk San Marinóba, menet közben pedig két emelkedőt, a Carpegnát és a Fumaiolót is érintettük. Két napon keresztül 200-220 kilométert tekertünk. Aztán jött a pihenő. Mármint nekünk, mert ő nem tudott leállni. A negyedik napon meg kezdtünk mindent elölről. Az igazat megvallva Marco képtelen volt pihenni. Azt mondogatta: két óra nekem nem elég. Az semmi. Mintha nem is mentem volna. Szóval a pihenőnapon általában 3-4 órát kint volt az úton”.
- Marco mikor megyünk már haza? Hat órája tekerünk, és elég messze vagyunk Cesenától.- Tudod Robi, egy átlagos gyári munkás 8 órát dolgozik. Nekünk miért kellene kevesebbet?
"Marco nagyon pontos volt. Soha nem késett. Ha néha nem érkezett meg időben, mindig értesített minket. Azt tudtuk, mikor kezdünk, azt nem, mikor hagyjuk abba az edzést. Volt, hogy 9-kor találkoztunk, és délután 5 környékén még nem voltunk otthon. Soha nem tudtuk, mennyit megyünk.”
Sokan mondják, Pantani nem használt táblázatokat, hanem ösztönből edzett. Ezt Conti is megerősíti.
„Soha nem végeztünk személyre lebontott feladatokat tekerés közben. Nem volt olyan, hogy ma csak az időfutamra edzünk. Marco még pulzusmérőt sem használt. Mi azért próbáltuk figyelni a számokat, de őt ez nem zavarta. Nekünk egyre kellett figyelnünk, hogy tartsuk vele a lépést. A San Marino felé vezető út volt a kedvence. Több százszor megtette. Emlékszem a végét 53/17-es áttétellel tekerte. Brutális volt.”

Fotó: Eurosport

Hárman készültek, de a két segítő sokszor egyedül maradt az emelkedőkön. Pantani az esetek nagy részében fent várt rájuk a hegytetőn.
„Elindult, mi meg csak néztük. Az már nagy eredmény volt, ha az utolsó kilométeren belül együtt voltunk. Marco keveset beszélt. Nem mondta el nekünk, milyen formában van. Persze látszott rajta, ha csúcsforma közelében tekert. Akkor elég hamar leszakított minket. Mikor felértünk, csak ennyit kérdezett: biztosan széthajtottátok magatokat?”
- Robi lassan álljunk meg, inni kellene. Megint nem hoztam magammal kulacsot.”- Rendben, pár perc és ott lesz egy bár.”- Nem, én arra gondoltam, hogy majd a hegytetőn iszunk”.- De Marco, az még 20 kilométer”- Nem baj, gyerünk…”
„Marcónak volt egy szokása. Ha hozott is magával kulcsot, az általában üres volt. A kulacstartók helyére inkább pótgumit tett. Sokszor menet közben beszéltük meg, hol állunk meg enni. Volt egy állandó helyünk, a Monte Fumiaolo tetején. Ott mindig egy paninót és valamilyen üdítőt kért. Nem egyszer előfordult vele, hogy evés közben vette észre, nincs nála pénz. Ilyenkor persze egyikünket sem hagyták fizetni, hiszen felismerték. Az esetek többségében pénzt azért hozott, meg némi gyümölcsöt. Illetve kulcsokat. Mai napig emlékszem rá, ahogy csörögtek a zsebében. Mániákusan sok csavarkulcs volt nála. Ha megálltunk, egyből állított valamit a kerékpárján. Telefont viszont soha nem láttam nála….”
(folyt köv.)
Giro d'Italia
Giro 2015
06/10/2014 16:13
Giro d'Italia
Madonna di Campiglio visszatér
16/09/2014 10:52