Vas Blanka: Úgy érzem magam, mint akin átment egy tank

A női Giro d'Italia egy háromnapos szardíniai nagy rajttal kezdődött, majd a verseny történetének első pihenőnapja következett, hogy az utolsó hét szakaszra felkészülhessen a mezőny. Ezeket már Olaszország kontinentális részén teljesítették. A nyitó prológon Vas Blanka, a verseny egyetlen magyar indulója a legjobb 30-ban zárt, a 23 éven aluli versenyzők közül pedig ő volt a leggyorsabb, így felvehette a fehér trikót (amit ráadásul az Eurosport szponzorált az idei versenyen).

A következő két szárd napon sprintbefutók következtek, ahol Blankának a Flandriát megnyerő Lotte Kopecky vonatában volt feladata, a második sprintben neki kellett volna az utolsó felvezetőembernek lennie, ám a nagyon hektikus sprintben nem feltétlenül találták meg egymást Kopeckyvel. A szardíniai szakaszok után úgy nyilatkozott az Eurosportnak, hogy a csapata elégedett volt a teljesítményével, még ha ő a sajátjával nem is feltétlenül. A negyedik napon aztán jött egy olyan szakasz, amiről előzetesen Blanka azt mondta nekünk, hogy úgy érzi, fekhet neki, közepes nehézségű hegyek után egy technikás lejtmenettel tért vissza a mezőny a rajtnak is otthont adó Cesenába. Sajnos a verseny kiemelkedő kerékpárosa, a holland Annemiek Van Vleuten úgy döntött, hogy megpróbálja szétkapni az esélyesek sorát, és bár Blankát egyszer még láttuk a második csoport mögött tekerni, végül nem tudott felérni erre a sorra, amiben ott volt a későbbi összetett végeredmény 4-10. helyezettjének nagy része.

A szakasz után kiderült, hogy a nagy meleg, és az étkezési nehézségek miatt a magyar versenyzőnek gyomorproblémai voltak, hányt és remegett is a fáradtságtól, hiába volt 40 fok aznap. Ekkor viszont még készült a másnapi sprintre, ahol megint Kopeckyt szerette volna segíteni.

Az 5. szakasz vízválasztónak bizonyult Vas Blanka számára. Az utolsó kilométert jelző kapu előtt nem sokkal Elisa Balsamo mozgása miatt elvesztette az egyensúlyát, és ráesett a kapu előtti kordonra, talán ez volt az egész verseny legcsúnyább tömegbukása. Beütötte a mellkasát, a könyökét és a vállát, és kedd este még - utólagos elmondása szerint - szinte biztos volt benne, hogy másnap nem fog tudni rajthoz állni. Aztán szerda reggel már viszonylag jókedvűen írta, hogy meg tudta csinálni a haját, és rajthoz áll.

A 6. szakasz is fekhetett volna Blankának, de természetesen egy ekkora bukás rengeteget kivesz egy versenyzőből, ráadásul a mezőnyben az önbizalmát is vissza kellett szereznie. Azt viszont jó volt látni, hogy az utolsó kisebb emelkedő előtt még a főmezőnyben volt, segített a szakaszgyőzelemre hajtó Kopeckynek, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy hátráltatja őt a sérülése.

A következő három szakasz a hegyekben zajlott, itt pedig a három nap alatt talán csak egyszer láttuk Blankát, amikor az első hegyi befutós szakaszon egy nagyobb csoporttal megérkezett a szakadó esőben. "Legalább nem volt 45 fok" - írta nekünk utána. A csapatában jó volt a hangulat, hiszen a fiatal új-zélandi hegyimenő, Niamh Fisher-Black remekelt, megerősítette vezetését a fiatalok versenyében és lépegetett előre a top10-ben összetettben.

Blanka a 8-9. szakaszokat a grupettóban töltötte, a csapata elmondása szerint nagyon sokat kivehetett belőle a bukás, és a számai is azt mutatták, hogy sokkal gyengébb volt a szokásosnál. De azt ekkor is hozzátette, hogy ő amúgy sem gondolja, hogy valaha olyan hegyimenő lenne belőle, aki nagy versenyek összetettjéért fog küzdeni, ő más típusú versenyző.

Az utolsó napon aztán megint sprint jött, Blanka ezúttal szabadabb szerepkörben versenyzett, igyekezett segíteni Kopeckynek, de a belga a hajrá nagy részét egyedül próbálta megoldani.

Az SD Worx vezetői nagyon elégedettek voltak Blanka teljesítményével, akinek ez volt az első ilyen hosszú versenye pályafutása során. Az utolsó három napon már elég rosszul bírta a verseny közbeni étkezést a gyomra, ám ez egy olyan dolog, amihez hozzá kell szoknia a szervezetének, és remélhetőleg utána már nem fog problémát jelenteni.

"Nem számítottam rá, hogy ennyire kemény lesz. És nem értem a férfiakat, hogy hogy tudnak három héten keresztül verseny közben kajálni, mert én már nagyon kész voltam az utolsó három napon." - mesélte Blanka az Eurosportnak.

Ennek része a nagy mezőnyben tekerés is, ahol előfordulnak összetűzések, szokatlan mozdulatok. A bukásánál és másnap is elég sokszor került olyan helyzetbe, ahol a világbajnok Elisa Balsamo talán az illendőnél egy kicsit kevésbé volt tekintettel rá, majd a hegyi szakaszokon a grupettóban olyan versenyzőkkel jött egy csoportban, akik sokkal kevésbé ügyesek, mint ő, viszont volt köztük olyan, aki felháborodott, amikor Blanka megelőzte őt egy lejtmenetben.

Ez a jelenség ráadásul nem csak a kisebb csapatok gyengébb embereinél jelent problémát, hanem szinte mindenkinél, aki későn kezdett kerékpározni: Az utolsó hegyi szakaszon az ügyes lejtmenetezőnek tartott Elisa Longo Borghini egy 7-8 kilométeres lejtőn egy perccel ment le gyorsabban, mint a versenyt később megnyerő Van Vleuten, vagy a harmadik helyezett Mavi García.

Néhány hét pihenés vár Blankára - nyugodtan mondhatjuk megérdemeltnek :) Augusztusban viszont a tervek szerint elég sűrű lesz a programja, ott lesz a két svédországi World Tour-versenyen Vargardában, majd jön a Skandináv körverseny, a Classic Lorien Aglomeration (a Bretagne Classic női változata), aztán a Vueltán hangolódik a világbajnokságra, majd várhatóan elég korán elkezdi a 2022/23-as cyclocross szezont is.

Szóval érdemes lesz az Eurosporttal tartani a férfi és a női Tour de France-ok után is, hiszen a következő WT-versenyek többségén szurkolhatunk Vas Blankának!