„A szíve egy hegyimenőé, a megindulása egy sprinteré” – Bini Girmay számára határ a csillagos ég

Biniam Girmay már beírta magát a kerékpársport történelemkönyvébe, miközben még csak most fejezte be pályafutásának első fejezetét. Idén megnyerte a Gent-Wevelgemet, és szakaszgyőzelmet szerzett a Girón, élete első háromhetesén. Utóbbi történetéhez hozzátartozik egy rutintalan pezsgőbontás is, és egy dugó, amely szerencsére a szeme világát nem vette el, a versenyének azonban véget vetett.

Mégis mennyire akarod te ezt?

Ő maga sem tudja, hányszor kapta meg ezt a kérdést, amelyre ezzel a két győzelemmel csattanós választ adott. Biniam Girmay persze már rég lerakta az alapokat Eritreában. Magaslaton, 40 kilométer hosszú emelkedőket megmászva, tevék és páviánok között tekerve.

Esténként pedig internet kávézókba vezetett az útja, hogy feltöltse az adatait, és hogy a bizonytalan kapcsolat ellenére váltson néhány szót az edzőjével.

Milano - Sanremo

"A bukásnál azt hittem, mindennek vége" - Pogačar lehúzhatja a bakancslistájáról a Sanremót is

8 órája

Csodálatos versenyzéssel nyerte meg a Gent-Wevelgemet, majd a Giro 10. szakaszát. Az, hogy a pezsgőbontás nem megy úgy, mint a hosszú sprintek, bocsánatos dolog, a baj csak az, hogy a rosszul irányított dugó miatt fel kellett adnia a versenyt.

„Ez egy jó és rossz pillanat volt egyszerre” – mesélte Bini. „Egy nagyszerű győzelem, és egy pezsgősüveg, ami miatt fel kellett adnom. Pech volt, vagy az én hibám, mindegy is. Már nem izgat a dolog, túl vagyok rajta.”

Ez abból is látszik, hogy a sisakján ott egy felírat „Bini: a dugó áldozata”. De tényleg nem ez a lényeg, hanem hogy lenyomta Mathieu van der Poelt a sprintben. Az, ahogy a holland lassult mellette, ő pedig ünnepelt. Teljes joggal.

Ez a győzelem nem csak neki volt fontos, hanem a sportágnak is. Kellett már, hogy egy fekete-afrikai versenyző is komolyan letegye a névjegyét. Bini letette. Hüvelykujját az ég felé mutatva jelezte, „Itt vagyok!”

Biniam Girmay

Fotó: Getty Images

Kerékpáron jött a világra

Talán meglepően hangzik, de a sportág Eritreában, különösen a fővárosban, Asmarában kifejezetten népszerű.

„Ahogy mondjuk Belgiumban, az emberek itt is nagyon sokat kerékpároznak. Része a kultúránknak. Nem úgy volt, hogy én egyszerre csak feltűntem a semmiből, és versenyeket nyertem.”

A helyiek az 1890 és 1941 közötti olasz megszállás alatt szerettek bele a kerékpársportba. Igaz, ez a szenvedély az elmúlt három évtizedben háttérbe szorult, mert az Etiópiától függetlenedett országban egy elnyomó rendszer került hatalomra, amely semmibe veszi az emberi jogokat.

Szerencsére a sportolók indulhatnak nemzetközi versenyeken, valamiért ugyanis a hatalom nem nézi rossz szemmel a sportsikereket.

Bini Asmarában, 2325 méter magasan nőtt fel öt testvérével, a kerékpár iránti szeretetét asztalos édesapjától, és egyik idősebb bátyjától örökölte.

Már fiatalon is tetszett neki a kerékpár, de a hosszú Tour-közvetítéseket még unta, helyette inkább focizott a barátaival.

Amikor a prof kerékpár felé fordult, honfitársai, Daniel Teklehaimanot és Merhawi Kudus inspirálták őt. Ők voltak az első eritreai versenyzők a Touron 2015-ben, előbbi még a hegyi trikót is viselte három napon keresztül.

Biniam Girmay

Fotó: AFP

Bini ekkor még csak örömből versenyzett, igaz, nagyon eredményes is volt.

„Minden a győzelemről szól. Nem csak a kerékpárban, az életben is. Ha nem nyersz, nem tudod élvezni.”

A következő nagy lépés Európa volt, egy svájci kerékpáros akadémia, ahol a tehetséges, de hátrányosabb helyzetű versenyzők is esélyt kaphattak. A váltás kulturális sokk volt Bini számára.

„Kinyílt egy hatalmas ajtó a karrieremben. Mivel azonban én voltam az egyetlen eritreai, az első hónapok iszonyú nehezek voltak a számomra. Haza akartam menni. Tizennyolc voltam, és sokként ért ez az egész. De annyira akartam versenyezni, hogy miatta leküzdöttem minden akadályt. Ez volt az álmom.”

Megtanulta a sportág minden csínját-bínját. Ő volt az egyik legerősebb, azon kevesek közé tartozott, aki juniorként le tudta győzni Remco Evenepoelt 2018-ban.

Az áttörés

2020-ban a Nippo Delko One Provence csapatához szerződött, ahol a csapatorvos azt mondta róla, „Olyan szíve van, mint egy hegyimenőnek, és olyan megindulása, mint egy sprinternek.” Ettől függetlenül azonban egy hosszú tanulási folyamat állt előtte. Motivációs gondokkal is küzdött, ami azért is volt, mert nehezen találta meg az egyensúlyt Európa és Eritrea között.

Az komoly segítség volt a számára, hogy csak a legnagyobb sztárokat ismerte, így úgy érezte, mindenki mást megverhet, nem volt akadály előtte.

Biniam Girmay

Fotó: AFP

Szeptemberben felfigyelt rá egy versenyen a belga egynapos menő Loïc Vliegen. „Benne volt a nap szökésében, utolérték őket, mégis második lett. Ezt meg hogy? Ki ez a srác?”

Hamarosan csapattársak lettek, a Delko ugyanis pénzügyi gondokkal küzdött, a Wanty pedig elhappolta Binit az UAE elől. Egyáltalán nem volt rossz ez a csapatválasztás, hisz itt előbb juthatott komoly szerephez. Ráadásul elég nagy szabadságot kapott a csapattól, és sok időt tölthet Eritreában. Otthon van a felesége és másfél éves gyermeke.

„Amikor otthon vagyok, rá sem nézek a telefonomra. Mi vagy egy évszázaddal le vagyunk maradva, de ez egy nagyon jó élet, nagyon szeretek otthon lenni.”

Nyomni tovább

Annak ellenére, hogy egy nagyszerű év van mögötte, az edzője, Ioannis Tamouridis szerint bőven vannak még tartalékai.

„Jók az alapjai, az anaerob kapacitása az ő nagyon nagy erőssége, nagyon jól regenerálódik magas intenzitású erőkifejtések után. Gyors és robbanékony, de a tiszta erő terén még tudna fejlődni.”

Nem véletlenül hasonlítják Van der Poelhoz és Wout van Aerthoz, hisz nem egy klasszikus sprinter alkat, inkább egy kiváló egynapos menő lehet belőle, aki jó lehet a Sanremón és a Flandrián.

„Bármi lehet belőle. Ne feledjük, 12. lett élete első Sanremóján, utána pedig megnyerte a Gent-Wevelgemet.”

Biniam Girmay

Fotó: Imago

Azt a Gent-Wevelgemet, ahol csak azért indulhatott, mert előtte jól ment a Harelbekén, alapból ugyanis nem volt tagja a csapatnak. Jó döntés volt, szó se róla.

Vliegen közben a szobatársa is lett, nem csak a csapattársa. A belga nagyon jól ráérzett, Bininek mire van szüksége.

„Ő itt egyedül van. Az afrikai mentalitás az, hogy családban mozognak, úgy csinálnak mindent. Szóval nagyon más, mint ami nálunk van. Úgy gondolom, szüksége van rám, mint a „bátyjára”, a tanácsaimra, a társaságomra.”

Nem csak emberként, kerékpárosként is jól kiismerte Binit.

„Nagyon jól ment a Girón. A kérdés nem az volt, hogy nyer-e szakaszt, hanem hogy mikor. Elképesztő hosszan ki tudja tartani ugyanazt a wattot a sprintekben. Edzéseken gyakran én vezetek fel neki, és amikor kiállok, ő még 30 másodpercig nyomja.”

Biniam Girmay

Fotó: AFP

Továbbra is koncentráltan

„Hogy mi változott? Az első fekete-afrikai vagyok, aki klasszikust nyert, úgyhogy nagyon boldog vagyok. De nem csak én, az egész népem az. De egyébként ugyanaz maradtam, ugyanolyan keményen nyomom tovább. Ez még csak a kezdet. Inspirálni akarom a többi afrikai kerékpárost, szeretném, ha többen lennénk a mezőnyben.”

„Otthon egyébként kifejezetten a sprintszakaszokat szeretik az emberek. Meg Peter Sagant, és Mark Cavendish-t, és Froomey-t, mert ő afrikai. De Valverde és Boonen is népszerű.”

„Nagyon sokan interjút kérnek tőlem, én meg nem értem, miért. Még mindig egy kis versenyzőként tekintek magamra, egy normál emberként.”

„Amikor majd befejezem, ez valószínűleg megváltozik. De addig nem jó, ha túlságosan magasra teszed magad. Most kerékpáros vagyok, de azt nem tudom, mit hoz a holnap.”

„Hogy mi lesz jövőre? A Tour komoly cél a számomra. De szeretnék indulni a Flandrián és a Roubaix-n is.”

via The Cyclist

Milano - Sanremo

Játssz velünk a Milánó-Sanremo alatt az Eurosporton!

13 órája

Milano - Sanremo

Van der Poel: "Csak idő kérdése, hogy Pogačar Sanremót nyerjen"

Tegnap - 18:43