Evenepoel: „Tourt szeretnék nyerni, de nem feltétlenül jövőre”

Remco Evenepoel egy győzelmekkel teli, és elég sűrű éven van túl, a Vuelta-győzelem után gyorsan világbajnok lett, 22 évesen megházasodott, most pedig a jól megérdemelt nyaralásra készül.A Het Laatste Nieuws-nek adott hosszú interjúban a Spanyolországba költözés mellett arról is mesélt, mennyire szólhatnak majd bele a szponzorok a 2023-as programjába, hogy tanult meg ilyen jól bánni a sajtóval, és mennyi esélye van annak, hogy idő előtt elviszi őt az Ineos.

A szerződésem 2026 végéig szól, jól érzem magam a Quick-Stepnél, imádom a csapattársaimat, semmi okom a váltásra. Amíg Patrick garantálja ezeket a feltételeket, és mindent megtesz azért, hogy még jobbak legyünk, addig nincs okom elemenni. Az persze teljesen más helyzet lesz, ha majd lejár a szerződésem.

Szerintem ebben a kérdésben az a legfontosabb, hogy az adott háromhetesen csak egy célra koncentráljunk. Vagyis amennyiben rámegyünk az összetettre, akkor mindenkinek azért kell dolgoznia. Mert ha elviszel egy sprintert a csapatba, akkor neki is meg kelle adni a segítséget, vagyis minimum két embert.

Az eddig hallott infók alapján egyre szimpatikusabb a Giro, de ez nem jelenti azt, hogy döntöttem. Nagy álmom a sárga trikó, viszont ettől még nem kell egyből jövőre Tourozni. Addig belefér egy kis „kitérő”. Most azt mondom: megyek a Giróra, Jakobsen a Tourra, Merliernek meg ott a Vuelta.

Szerintem ebben az esetben egészen kevés versenyem lenne tavasszal, és egy az egyben lemásolhatnám az idei évet. Mert a mostani felkészülés nagyon bejött.

Egy valamit látni kell, ahol most lakom, ott nem lehet ennél többet meg mást edzeni. Jó lenne egy kis ház Alicante környékén, hogy télen is tudjak jó időben, raádásul hegyek között készülni. Mert itthon a síkon nem lehet.

Így még nincsenek meg a tervek, de egy kis lakás tényleg jó lenne. Azt tudom, hogy most hétvégén elutazunk nászútra. Jó messzire, a Maldív-szigetekre, és az a terv, hogy a két hét során maximum reggel, meg néha vacsora után kapcsolom be a telefonomat.

Abszolút. Szűk körben ünnepeltünk, és még a bérelt oldtimer autónk is kibírta az utat. Mert másnap állítólag lerobbant.

Ahhoz képest, hogy öt éve tekerek egész jól megtanultam őket, nem? :) Anyu régen sem örült, de a suliban is ilyen voltam. Csak azzal foglalkoztam, ami igazán érdekelt. Azzal viszont nagyon. Ilyen volt például az angol nyelv. De ettől még vannak dolgok, amiket most sem szeretek. Például a kockakövek. Bár nem is terveztem Roubaix-t nyerni...

Ez abból jön, hogy előző nyáron végre tudtam egy hosszabbat pihenni. Rendeztem a fejemben a dolgokat, és pár apróságokon változtattam. Például alig voltam egyedül. Akárhová mentem, vagy Oumi, vagy a csapattársak velem voltak. Régebben sokat edzettem egyedül, járt az agyam, most viszont mindig volt mellett valaki, akivel beszélhettem. Próbálok társaságban tekerni. Louis Vervaeke szinte állandóan ott van velem, és nagyokat beszélgetünk.

Csapatkapitány vagyok, és ez felelőséggel jár. A pofavágás, nyafogás, veszekedés, nem segít senkinek. Szeretem a csapattársaimat és a szakmai stábot, soha nem volt nézeteltérésem senkivel, és ez szerintem rendkívül fontos.

De Plus a Vuelta végén oda is jött mellém és elmondta, az Ineos-ból mindenki le volt fagyva azon, milyen korrekt módon versenyeztem három hétig. Ez a visszajelzés nekem sokat számított.

Ez gyakorlatilag az egyik utolsó olyan lépés, amit csapatként meg kell tennünk ahhoz, hogy még sikeresebbek legyünk. Persze, sok pénzbe kerül, de azt a néhány százalékot sem szabad lebecsülni.

Jók voltunk a Vueltán, de ha mondjuk mindenkinek lett volna lehetősége eljönni Deniába, abba a hotelbe, ahol speciális szobákban lehet aludni, és nem kell felmenni 3000 méterre, az tök jó lett volna. Mert így nem voltunk egy szinten.

Valakinek kellett egy hét a csúcsformához, valaki már abban kezdett, szóval ezek finomságok, de fontosak. Amiben még fejlődnünk kellene.

Persze, és akkor is kaptak volna, ha nem nyerek. A pénzdíjat szépen szétosztottuk a srácok meg a személyzet között. Sőt, lesz még egy ajándékom nekik, ami épp készülőben van.

Én nem fogok órákat venni, mert nem igazán értek hozzájuk. Azt a modellt, amit Alaphilippe-től kaptam a vb címe után, soha nem vettem fel. Betettem a szekrénybe, és hozzá sem nyúltam.

Talán a jövőben, de előbb nyerjük meg a Tourt.

A svájci kör előtt megkértek, hogy induljak el egy belga egynaposon. Tudod milyen Patrick, nehéz neki nemet mondani. Pedig azt kellett volna. Jobban kiállhattam volna magamért és akkor talán a svájci körön előrébb zárok.

Nem, és ebben egyetértünk Patrickkal. Az utolsó szót minden esetben nekem kell kimondanom.

Nem akarom, hogy a programom egy szponzortól vagy versenyszervezőtől függjön. Szerintem elértem már annyit, hogy ezekre nemet lehessen mondani.

forrás: HLN.be