Hogy érvényesül a testvéri szövetség a kerékpársportban? Rivalizálnak-e egymással a kerékpáros fivérek? Vajon féltékenyek egymás sikereire? Előny, vagy inkább hátrány, ha egy testvérpár tagjai ugyanabban a csapatban tekernek? Cikkünkben többek között ezeket a kérdéseket jártuk körbe egykori és ma is aktív versenyzők segítségével.

„Mindig emlékezni fogunk arra a képre, ahogy Andy Fränkre vár. Ha nyerni akarsz, nem gyakran teheted meg, hogy a testvéredet keresd a mezőnyben” ‒ mondja a Cofidis csapatfőnöke, Cédric Vasseur, aki a Rouleur újságírójával beszélgetett a leghíresebb kerékpáros testvérekről. Nem meglepő, hogy szinte azonnal a két Schleckre terelődik a szó, ők ugyanis megkerülhetetlenek a témában.
Az alatt a bő évtized alatt, amíg egy csapatnál tekertek, a luxemburgi testvérpár tagjai látszólag elválaszthatatlanok voltak egymástól. Hasonló versenyprogramot teljesítettek, közös honlapon osztoztak ‒ mintha összenőttek volna a csípőjüknél. Néhány rajongó emiatt idővel egyetlen, oszthatatlan egységként tekintett rájuk, megalkotva a ‘Frändy’ gúnynevet.
Tour de France
Lefevere: "Nagyon szomorú, hogy harmincévesen valaki nem képes megmondani az igazat"
17 PERCE
A fiatalabb Schleck legyint az ilyesfajta kritikákra, a 2010-es Tour de France hivatalos győztese szerint hatalmas kiváltság volt bátyja mellett tekerni majd' teljes pályafutása alatt: „Nem jutottam volna ilyen messzire Frankie nélkül- hangsúlyozza.
2011-ben közrefogták a bajnok Cadel Evanst a párizsi dobogón, ezzel pedig ők lettek az első, és eleddig egyetlen olyan testvérpár a Tour történetében, aki ugyanabban az évben a top 3-ban zárt. „Ez kivételes tett volt a sportágat tekintve is” ‒ jegyzi meg büszkén Andy. „Nem hinném, hogy a közeljövőben bárki is megismétli.”

tour11-andy-frank.jpg

Fotó: Eurosport

Reagálva Vasseur véleményére, miszerint gátolták egymást, Schleck azt mondja, abszolút tudatos döntés volt, hogy tartsanak össze. „Ez fontosabb volt számukra, mint az, hogy kapitányok legyünk más-más csapatnál. Igen, úgy talán többet nyertünk és kerestünk volna egyenként – de nekünk ez volt a helyes út.”
És hogy mi köze Vasseurnek ehhez az egészhez? Nos, ő is tud egy, s mást a testvérekkel való rivalizálásról, hiszen édesapja, Alain és nagybátyja, Sylvain a Luis Ocaña által fémjelzett Bic csapatban versenyzett együtt az 1970-es években. Míg ő maga pont akkor veszett össze kibékíthetetlenül korábbi csapatigazgatójával, amikor megpróbálta elintézni, hogy saját testvérét, Loïc-ot is szerződtesse a Crédit Agricole 1999-ben.
Vasseur 2017 ősze óta irányítja a Cofidist, melynek idei keretében ott találjuk az olasz Viviavi-testvéreket, Eliát és Attiliót, illetve a spanyol Herrada-fivéreket is, Jesúst és Josét.
Amikor a fiatalabbik Herrada, Jesús megnyerte a tavalyi Vuelta hatodik etapját, bátyjának ajánlotta győzelmét, aki alig 24 órával azelőtt könnyek között tört ki, amiért az első hegyi befutós szakaszon épphogy, de elúszott számára az elsőség.
„Ez pont egy olyan szituáció, amikor az egyik testvér vérszemet ad a másiknak” – írja le Vasseur az Herrádák közötti dinamikát, hozzátéve, hogy kettejük viszonylatában José az ész. Mióta 2018-ban közösen átigazoltak a Movistartól, a gyümölcsöző szövetség eredményeképp Jesús 2 napot tölthetett pirosban és megszerezte első szakaszgyőzelmét is a spanyol körversenyen.
„Meggyőződésem, hogy ami Joséval történt, segített Jesúsnak megnyerni a szakaszt” – mondja a csapatfőnök az augusztusi eseményekről, ahol a kudarc ágyazott meg a sikernek. „Sokat gondolkodott erről, miközben szökésben tekert. Szerintem Jesús szeretett volna elégtételt venni, így helyreállítva az Herrada név becsületét, mivel előző nap mindannyian azt hittük, hogy José nyerni fog és mégsem így történt.”

los-hermanos-herrada

Fotó: Eurosport

***
Az imént említett Herradáékon és Vivianiékon kívül további öt testvérpárt fedezhetünk fel a jelenlegi WorldTour-mezőnyben, beleértve Saganékat (Peter és Juraj) és az Izagirréket (Ion és Gorka), de Vincenzo Nibali (Antonio), Nairo Quintana (Dayer), Oliver Naesen (Lawrence), illetve Esteban Chaves (Brayan) öccse szintén a legmagasabb szinten teker.
Visszatérve Schleckékhez, az interjú alkalmával Andy-t megkérték arra, tippelje meg, hogy a Tour-győztesek hány százalékának volt profi kerékpáros fivére, mire ő rövid hezitálást követően azt mondta: „Úgy hiszem, sokkal nagyobb ez az arány, mint gondolnánk. Legyen mondjuk… 4-5 százalék?”
Akármilyen megdöbbentő, a helyes megfejtés 33 százalék. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a – nem hivatalos –hétszeres bajnok, Lance Armstrong egyke volt, és a – papíron csúcstartó – ötszörös győztesek közül, akik négyen vannak, csak Miguel Indurain büszkélkedhet kerékpáros testvérrel, még figyelemreméltóbb ez a statisztika.
„Emlékszem is arra az időfutamra, mikor Indurain lelassított, hogy limitidőn belül tartsa az öccsét” – kiált fel Schleck, utalva az 1993-as Tour de France Madine-tó körüli egyenkéntijére, ahol Miguel és Prudencio neve keretbe foglalta az eredménysort. „Az összetettet tette kockára, hogy a testvére versenyben maradjon – fantasztikus volt látni, hogy akadt valami, amit a nagy Indurain még a sárga trikónál is többre tartott.”
Ez noha jól hangzik, de nem teljesen igaz – 'Big Mig' defektje nem valamifajta csel része volt, igaz Prudencio, aki tetemes, majd’ 18 perces hátrányt szedett össze 59 kilométer alatt, épp emiatt úszhatta meg a csúfos kizárást. Bár fizikailag és személyiségi jegyeiket tekintve nagyon is hasonlított egymásra a két Indurain, az országúton mégis klasszisok választották el őket. Ahogy az egykori banestós francia csapattárs, Gérard Rué fogalmazott, „mindketten illedelmes, csendes, szimpatikus emberek, szinte mindenben egyformák. Kivéve persze a kerékpáron.”

miguel-prudencio-indurain.jpg

Fotó: Eurosport

Maga Prudencio azzal magyarázta az ominózus Indurain-szendvicset, hogy „míg én egy átlagos versenyző vagyok, Miguel igazi bajnok”. Puritánul őszinte mondata a francia sajtóban az alábbi lírai fordításban jelent meg: „Ő egy sas, én pedig csak egy veréb vagyok.”
Igencsak eltérő képességeik ellenére ‘Pruden’ pótolhatatlan szerepet töltött be Miguel karrierjében. Félretéve azokat a hajmeresztő pletykákat, miszerint bátyja helyett osztogatott aláírásokat, azon a két Tour de France-on és három Giro d’Italián, ahol együtt álltak rajthoz, a két Indurain valódi csapaton belüli csapatot alkotott. És ugyan a szürke eminenciás kisöcs segítőként nem volt igazán meghatározó, a versenyektől távol felbecsülhetetlen lelki támogatást nyújtott a győzelemre született bátyjának.
A kevésbé tehetséges testvérek szerepét mégis gyakran lebecsüljük. Vegyük a ‘bajnokok bajnokának’ példáját: ha Fausto Coppit az Isten is kerékpározásra teremtette, fiatalabb testvérét, Sersét mintha csak ráejtette volna a vázra, aki így a nyeregcsőbe kapaszkodva imádkozott az életéért. 1949-ben Dino Buzzati, olasz szakíró akképp jellemezte Sersét, mint a ‘Campionissimo ironikus imitációját’.
Mikor Serse végre nyert valami nagyot – a ‘49-es Paris-Roubaix-t máig vitatott körülmények között, holtversenyben, főként Fausto lobbijának köszönhetően –, azt a büszke báty illusztris karrierje „legboldogabb pillanatának” nevezte. A velodromban készült korabeli fényképeken láthatjuk, ahogy Fausto kitörő lelkesedéssel ünnepli a kissé esetlen, zavarban lévő figurát, aki egyértelműen nem volt hozzászokva a reflektorfényhez.

serse-fausto-coppi-roubaix-49

Fotó: Eurosport

Ám meglehet, Fausto titka épp Serse személyében keresendő. Hűséges segítőként és lelki társként ő volt az olasz legenda „szerencsehozó talizmánja, a varázslámpa, amely nélkül Aladdin örökre koldus maradt volna”, írja Buzzati. Állítása szerint, megfosztva talizmánjától, Coppi veszített egykori fényéből.
Két évvel később a sors kegyetlenül tette próbára a bajnokot: Serse a Giro del Piemonte hajrájában bukott (a kereke villamossínek közé szorult), és bár célba ért, később a kórházban belehalt sérüléseibe. Fausto végig mellette volt. A megtört Campionissimo a tragédia ellenére folytatta pályafutását, de lelke egy darabja örökre testvérével maradt.
***
Az emberek 80 százalékának van legalább egy testvére, ebből következik, hogy a ‒ majdani ‒ profi kerékpárosok jelentős hányada is olyasvalaki mellett nő fel, aki közel azonos fizikai adottságokkal rendelkezik, mint ő, és amelyek feltétlenül szükségesek a sikerhez.
A testvéri kapcsolatok afféle természetes laboratóriumként szolgálnak a gyerekek számára a világ megismerésére, kísérletezési terepet nyújtanak a másokkal való interakcióhoz és segíthetnek beilleszkedni a közösségekbe, így például a profi mezőnybe is. Ha egy rivális fivér egyszerre ösztönzi a csapatmunkát és élteti a versenyszellemet, az már önmagában is győzelem, ugyanis eme kettő a kerékpársport esszenciális lényege.
Ráadásul a kerékpározás az egyik legtöbb fizikai erőfeszítést, áldozatot igénylő sportág, a versenyzők hónapokig vannak távol a szeretteiktől ‒ ilyenkor mind mentális, mind pedig sportszakmai szempontból kulcsfontosságú lehet egy motiváló, támogató testvér jelenléte, aki nemcsak lelki támaszt nyújt, a teljesítménybeli fejlődésben is segít.
De vajon tud-e a tudomány bármi megbízhatót mondani a születési sorrend és az eredményesség összefüggéséről? A laikus logika azt diktálná, hogy az idősebbek nagyobb karriert futnak be, de közelmúltbeli kutatások azt támasztják alá, hogy általában a később születő gyerekekből lesznek elit sportolók, akik atletikusabbak és több kockázatot is vállalnak, mint konzervatívabb fivéreik.
Képzeljük magunk elé a különc háromszoros világbajnokot, Peter Sagant, ahogyan játszi könnyedséggel ugrat át a körforgalmon, elkerülve egy tömegbukást, majd meg is nyeri a szakaszt, miközben két évvel idősebb bátyja, Juraj valahol a grupettóban kullog ‒ az előbbi vázolt tudományos elmélet így igazoltnak tűnhet, ám ez túlzott általánosítás lenne.
Sagan a kezdetektől fogva ugyanabban a profi csapatban tekert, mint kevesebb figyelmet kapó testvére, és lépten-nyomon arról a különleges kapocsról beszél, ami Jurajjal összeköti. „Megnyugtat a tudat, hogy sosem vagy egyedül és van melletted valaki, akiben vakon is megbízhatsz. Mindez különösen fontos karriered első éveiben” ‒ mondja.

peter-juraj-sagan-bergen

Fotó: Eurosport

Sagan a világraszóló sikerek közepette sem feledkezett meg Juraj életbevágó szerepéről, hiszen épp bátyja volt az, aki megismertette vele a sportágat és rávette az edzésre. Ami egyébként Jurajt illeti, ő azt emeli ki, hogy a kisöcs közbenjárása nélkül nem kerülhetett volna a Liquigashoz, ugyanis Peter csak azzal a feltétellel írt alá, hogy testvére is jöhet. Ez a kitétel azóta sem változott, az együttműködés pedig működik: míg az idősebb Sagan – némi családi segítséggel – három szlovák országos bajnoki címet gyűjtött, addig önzetlen munkájával vitathatatlanul hozzájárult a fiatalabb Sagan második, katari vb-aranyához.
Ettől függetlenül kétséges, hogy a születési sorrendnek van-e bármiféle jelentősége a sportsikerek vonatkozásában: Coppi és Indurain például négy évvel volt idősebb testvérénél, míg Andy Schleck öt évvel született később, mint mentora és példaképe, Fränk (érdekesség, hogy idősebb bátyjuk, Steve, politikus lett).
***
Ha sportoló családokról van szó, gyakran felvetül a testvérek közötti rivalizálás kérdése is. Andy Schleck viszont azt mondja, dacára annak, hogy versenyképessé nevelték egymást, ő és Fränk sosem voltak ellenfelek az országúton. Megegyeztek abban, hogy a közös edzéseken sosem teszik tönkre a másikat, a versenyeken pedig jelképesen egy csónakban eveztek. „Mindketten azzal a felkiáltással mentünk a csatába, hogy együttesen győzzük le a riválisokat. Csapattársak voltunk – soha, semmilyen körülmények között nem fordulhatott elő, hogy egymás ellen tekerjünk.”
Erre rímel az egykori francia profi, Francois Simon véleménye, akinek három kerékpáros fivére is volt a mezőnyben: „Nem hinném, hogy a vér szerinti testvérekben megvan az a képesség, hogy egymás ellen küzdjenek a sikerért. Nézzük meg a Schleckeket fel sem merült bennük, hogy valaha is egymás ellen forduljanak.”
A sorsdöntő pillanatokban képességeinél fogva általában Andy kerekedett felül, ami meghatározta a kettejük közötti hierarchiát – ezt bizonyítja a 2010-es (odaítélt) Tour-győzelem is, mikor Fränk a kockaköveken bukott és már az első héten kiszállt a versenyből. Lehet, hogy Andy épp amiatt teljesített ilyen jól, mert bátyja nem volt ott a mezőnyben?
„Sok újságíró teszi fel nekem ezt a kérdést. Abban az évben én voltam a legerősebb a Touron, ám kisebb hátrányba kerültem azzal, hogy elvesztettem Fränket” – jelenti ki.
Állítása szerint a híres-hírhedt láncleesős incidenst csak tovább súlyosbította Fränk hiánya („Kaphattam volna tőle egy cserekerékpárt”), hisz így Contador utólagos eltiltása kellett ahhoz, hogy övé legyen a sárga trikó.

andy-frank-schleck-paris-2011

Fotó: Eurosport

„Ha ketten harcolhatunk Contador ellen, le tudtuk volna őt győzni az országúton is, nem kellett volna a bürokrácia segítsége” – teszi hozzá kissé bánkódva Schleck.
***
Ha adott két, teljesítőképessége csúcsán lévő, egykorú versenyző, akik ráadásul hasonló erősségekkel bírnak, akár egymás legfőbb ellenfelei is lehetnének – legalábbis papíron. De, ahogy a testvérpárok zöme, úgy a Yates-ikrek is ugyanazt a csapatot erősítik.
Simon és Adam, az első olyan duó, akik közül mindkét fivér megnyerte a Tour fehér trikóját, talán rácáfolhat Schleck kijelentésére, miszerint a közeljövőben nem lesz olyan testvérpár, aki egyszerre állhat fel a dobogóra Párizsban. 
Hetekkel azelőtt, hogy Simon és Adam egymástól függetlenül, de egyazon hétvégén szakaszgyőzelmet aratott volna a Párizs-Nizzán és a Tirreno-Adriaticón 2018-ban, nekik szögezték a kérdést, van-e közöttük bármiféle rivalizálás:
„Nem, tényleg nincs” – vágta rá Simon.
„Nem, nem igazán” – felelte Adam.
Az ikerpár tagjai azzal kapcsolatban már bőbeszédűbben nyilatkoznak, hogyan taposták ki a saját útjukat a World Tour-mezőnyig: Adam a francia amatőr szcénából küzdötte fel magát, Simon pedig eleinte a pályára fókuszált és a brit kerékpáros szövetség manchesteri akadémiáján pallérozódott.
Habár mindig is ugyanannál a profi csapatnál tekertek, és mindketten robbanékony hegyimenők, akik kifejezetten kedvelik a rövid, meredek emelkedőket, a Yates-testvérek egyvalamiben mégis különböznek Schlekéktől: „Mi más-más rendszerben nevelkedtünk és a versenynaptárunk is több ponton eltér. Nem úgy kell elképzelni, hogy nekünk mindig muszáj együtt versenyeznünk, nem függünk egymástól.”
Az interjú elkészültéig mindkét testvér öt-öt Grand Tourt teljesített és két-két alkalommal zártak a top 10 között, így adta magát a kérdés: féltékenyek lennének a másikra, ha az előbb nyerne háromhetest?
„Dehogy is, örülnék neki” – mondta akkor Adam. „Miért is ne tenném? Hiszen a testvérem.”
Simon alig nyolc hónappal később, Adam hathatós közreműködésével és a Giro d’Italián elkövetett hibákból tanulva megnyerte pályafutása első háromhetesét, a 2018-as Vueltát. Azóta az ikrek csupán egy nagy körversenyt tekertek le együtt – a tavalyi Tourt –, a Mitchelton-Scott tehát ügyel arra, hogy külön indítsa őket.

adam-simon-yates-vuelta-2018

Fotó: Eurosport

De vajon el tudják képzelni, hogy egyszer majd más csapatban versenyezzenek? „Ha esetleg később úgy alakulna, hogy más utat kell választanunk, hát meg fogjuk tenni. De most még mindketten boldogok vagyunk itt” – szögezi le Simon. „Nem leszünk egymás riválisai egyelőre legalábbis nem."
***
Nem mindenki tudja olyan jól kezelni azt a nyomást – vagy kihasználni azokat az előnyöket –, mely azzal jár, hogy az embernek van egy szintén sportoló testvére, mint például Schleckék, Saganék vagy a Yates-ikrek. Minden olyan versenyzőre, aki a fivérével való kapcsolata miatt lett sikeresebb, jut egy olyan, aki épp emiatt vallott kudarcot.
Cedric Vasseur a Cofidis menedzsereként pontosan látja, miért praktikus, illetve hasznos, hogy mindkét Viviani és Herrada náluk teker. Azt mondja, Attilio lenne az első, aki odaadná a kerekét Eliának a Passo del Turchino lábánál, míg Jesús és José épp kettejük ‘nyerő formulája’ miatt kaphatott kétéves szerződéshosszabbítást ezen a télen.
„De nem fogunk csupán azért leigazolni embereket, mert valakinek a testvére” – jelenti ki, utalva Attilio Vivianira, aki nem volt sorsdöntő tényező a tekintetben, hogy a Cofidis ősszel megszerezte a világ egyik leggyorsabb sprinterét a Quick-Steptől. Vasseur felhozza a Rayane Bouhannival való rossz tapasztalatukat is, aki inkább hátráltatta bátyját a felkészülésben és ki sem töltötte a szerződését – az elmúlt 18 hónapban egyáltalán nem is versenyzett.
“Őszintén úgy gondolom, hogy Rayane leigazolása visszavetette Nacert, mivel még arra sem voltak képesek, hogy együtt edzenek.”
Mindezek ellenére, ha például egy keret összeállításakor választania kellene egy testvér, és egy másik, hasonló képességű versenyző között, Vasseur habozás nélkül a testvért válogatná be a csapatába. „Mindig van egy erősebb fivér, aki felhúzza a gyengébben teljesítő másikat, ám az erősebb sem lenne annyira erős a gyengébb nélkül.”
“De teljesíteniük kell, másképp egymás morálját rombolják. Ahogy az üzleti életben, itt sem vehetsz fel valakit csak azért, mert a barátod vagy a testvéred. Muszáj, hogy jól tudjanak együttműködni, különben energiapocséklás az egész, a sikertelenség negatív atmoszférát teremt.”
Noha számos kézzelfogható előnye volt, hogy a bátyja mellett versenyezhetett, Schleck bevallja, attól a pillanattól kezdve, hogy látta Fränket beesni az árokba a 2008-as svájci körversenyen, karrierjét áthatotta a kettős aggodalom: Jobban féltettem őt a bukásoktól, mint saját magamat” – mondja.

frank-andy-schleck-contador-tdf-2009

Fotó: Eurosport

Vasseur úgy véli, hogy pontosan ez a közelség akadályozta meg a Schleck-testvéreket abban, hogy egyenként még többre vigyék. Andy kategorikusan visszautasítja ezt a vádat: Nem, számunkra ez volt a helyes döntés, méghozzá amiatt az élmények miatt, melyeket így együtt élhettünk át  egymás mellett állni a párizsi dobogón, egyazon célért küzdeni a testvéreddel és a lelki társaddal. Nekem  ezek sokkal többet érnek , mint a többszörös fizetés, vagy plusz egy-két egyéni győzelem.”
Fränk jelenléte nélkülözhetetlen volt Andy számára, csakúgy, mint Serse jelenléte Fausto számára, Prudené Miguel vagy épp Jurajé Peter számára. Mindennél többet mond Sagan Coppit idéző reakciója arra a kérdésre, mit jelentene neki, ha bátyja egyszer a papírformát borítva nyerne valami igazán fontos versenyt: Kétségtelenül az lesz az egyik legboldogabb pillanatom kerékpárosként.” 
Rouleur
Tour de France
Öt kritikus szakasz, ahol eldőlhet a 2021-es Tour
16 ÓRÁJA
Kerékpár
Cycling Show: Az Eolo Kometa drámai bemutatkozása a Giro d'Italián
EGY NAPJA