Egy percig ne gondold, hogy egyszerű, szökni igenis művészet

Kálmán Laci

Frissítve 04/12/2021 - 11:08 GMT+1

Jan Tratnik, a Bahrain versenyzője, amellett, hogy kiváló időfutammenő, szeret és tud is szökni. Imádja, ha akció van, és szeret küzdeni azért, hogy elöl legyen. Voltak kudarcai, de tanult belőlük, és tavaly megszerezte első szakaszgyőzelmét egy háromhetesen. Naná, hogy szökésből.

A szökések lélektana és dinamikája eléggé bonyolult. Jan Tratnik azonban megpróbálja elmagyarázni nekünk, legalább általánosságban, milyen a jó szökés, és hogy lehet abba bekerülni.

Gyorsítások, támadások, szökések. Valószínűleg észrevetted már, hogyan alakul ki a versenyeken egy kisebb csoport. Ők aztán nyomják, ahogy csak tudják, hogy még a mezőny előtt eljussanak a célig. Ezeket hívjuk szökésnek. Szerintem két fő forgatókönyv létezik, amiért ezek kialakulhatnak.

Az egyik típusba azok a versenyzők kerülhetnek bele, akik maguknak vagy a szponzoraiknak akarnak bizonyítani. Ők ott akarnak lenni a figyelem középpontjában, mert az egyszersmind azt is jelenti, hogy tévés megjelenéshez, szerepléshez juthatnak.

Gent - Wevelgem

A sajtos szendvics, aki utolsó lett a Gent-Wevelgemen

28/03/2024 - 10:22

Azonban ezeknek a szökéseknek nincs túl sok esélyük. Leginkább azért, mert ilyenkor a szintrajz is főleg a sprintereknek kedvez. Nem nehéz bekerülni az ilyen szökésekbe, de a hazaérés esélye eléggé csekély. A kiscsapatok versenyzői ilyenkor nagyon igyekeznek, mert a médiaszereplés sokkal többet jelent a számukra.

Ilyenkor nincs különösebb feszültség a rajtnál, mert mindenki tudja, hogy a sprinterek csapatai fogják kontrollálni a versenyt. A mezőnyben lévőknek ez olyan, mint egy pihenőnap, miközben az elöl lévők brutál sokat szenvednek, és sokkal több energiát használnak el, mint azok, akik hátul vannak.

Bármekkora erővel nyomják is elöl a szökevények, rendszerint esélyük sincs a szakaszgyőzelemre. Ez azonban nem mindig van így. Előfordult már, hogy a mezőny elkalkulálta magát, rosszul mérték fel a sebességet, a távolságot, az energiaszintek közötti különbséget, és a szökevények végül mégis hazaértek. Egy százalék esély mindig van a sikerre, és az ember ezért csinálja.

Számomra ez az egy százalék lett majdnem a 2020-as Párizs-Nizza 5. szakasza. Több, mint 200 kilométert voltam szökésben, és a végére egyedül maradtam. A mezőny erősebb volt, és 50 méterrel a cél előtt utolértek. Ez a szakasz azóta is kísért, de tanultam belőle. Néhány hónappal később megszereztem az első győzelmemet háromhetesen, természetesen szökésből. A szökés mindig meglepetés, sosem tudhatod, mit kapsz a végén.

Jan Tratnik

Fotó: AFP

Az elmenések második típusa olyan szakaszokon alakul ki, amelyekről azt mondják, szökésre lettek kitalálva. Az ilyen napokon jó esély van arra, hogy hazaérés legyen a vége. Előfordulhat persze, hogy egy csapat lemarad a szökésről, ilyenkor ők, hogy maradjon esélyük a győzelemre, egész nap pokoli tempót diktálnak a mezőny elején.

Az ilyen napokon mindenki tudja, hogy kőkemény meccs lesz a szökésbe kerülésért. Minden versenyző, minden csapat szakaszt akar nyerni. A kulcskérdés mindig az: hogyan lehet bekerülni a nap elmenésébe. A válasz annyi: nagyon nehezen. Szinte lehetetlen megjósolni, a verseny mely pontján gurul el a sikeres szökés, és milyen versenyzőkből áll majd.

Az idén észrevettem, hogy gyakran 60, 80, vagy akár 100 km is kellett, hogy kialakuljon a nap elmenése. Ez azt jelenti, hogy 100 km-en keresztül gyakorlatilag folyamatosak a gyorsítások. Támadás jön támadás után, de a mezőny mindegyiket megfogja. Aztán egyszer csak megtörténik, hogy mondjuk 15 versenyző elől van, a mezőny szinte megáll, és elengedi őket.

Előfordul, hogy a csapatod azt mondja, aznap nem mehet el nélküled a szökés. Ezt a küldetést általában nem könnyű teljesíteni. Szerencse is kell hozzá. Ha túl sokat támadsz, túl sok energiát vesztesz, és túl korán érsz a vörös zónába is. Ez általában a legrosszabb pillanatban szokott megtörténni. Ha már fáradt vagy, és a szökés nem ment még el, utána a mezőnyben sem lesz könnyű 50-es tempónál.

Persze ez függ a szakasz szintrajzától is. Ha tudod, hogy az első 5 km sík, utána pedig jön egy hegy, jobb várni. Ha minden energiádat elfecsérled az első 5 km-en, és a szökés meg nem alakul ki, akkor nagyon könnyen megtörténhet, hogy már az első hegyen leszakadsz. Ilyenkor búcsút is inthetsz a győzelemnek.

Jan Tratnik a 2021-es Girón

Fotó: AFP

Az elmúlt években látom, milyen iszonyatos harc megy azért, hogy valaki be tudjon kerülni az elmenésbe. Vannak napok, amikor egymást érik a támadások. Minden csapat akar versenyzőt adni a szökésbe. Mire idáig eljutunk, gyakran egy óra is eltelik. Ha egy órán keresztül mennek a támadások egy- vagy kétpercenként, az összesen akár harmincnál is több megindulási kísérlet is lehet. Ha mindegyikkel megpróbálsz elmenni, annyi energiát elpazarolsz, hogy a versenyednek kb annyi.

Én imádom a szökéseket, imádom, amikor akció van. Amikor a csapattól azt az utasítást kapom, hogy legyek benne a szökéseben, általában elég ideges vagyok, mert sosem tudhatom, hogy sikerül-e. Hogy lesz-e elég szerencsém, hogy a jó időben a jó helyen legyek.

Összességében azért elég sok szökésbe sikerül belekerülnöm. Vagy mert szakaszt akarok nyerni, vagy azért, hogy segítsem a csapatot. Mindig jobb, ha van elöl egy versenyző, mert olyankor a többieknek kevesebbet kell dolgozniuk a mezőnyben.

Mindaz, amiről írtam, eléggé alap és általános. Nehéz volna röviden összefoglalni a szökések dinamikáját, mert annyi tényező befolyásolja, hogy képtelenség megjósolni az összes lehetséges forgatókönyvet. Ez tényleg művészet. Egyáltalán nem könnyű belekerülni egy szökésbe. Sosem tudhatod, mit tervez a többi csapat, és nagyon könnyen úgy járhatsz, hogy túl sok energiát elhasználsz az elején.

via jan-tratnik.com

Omloop Het Nieuwsblad

"Ő maga sem tudja, mennyire erős" – Tratnik útja az evészavaroktól a világ legjobb csapatáig

27/02/2024 - 21:52

Omloop Het Nieuwsblad

„Jár a sok palacsinta Tratniknak” – Visma-dominancia és szülinapos győzelem

25/02/2024 - 10:51