Egy horrorbaleset után három ujját amputálták, de életörömét nem vesztette el a Trek veteránja

Frissítve 18/08/2021 - 15:17 GMT+2

Egy balul elsült off-road túra nemcsak három ujjába került, sportolói karrierje végét is jelentette – Koen de Kort mesél a sorsfordító napról és jövőbeli terveiről.

Koen de Kort - Team Trek

Fotó: Getty Images

Koen de Kort, a Trek országúti kapitánya az idei szezon végén szeretett volna búcsúzni az élsporttól, ám egy szörnyű baleset átírta terveit és pályafutása váratlan véget ért. Bár csak két ujja maradt épen a jobb kezén, az átélt trauma ellenére a 38 esztendős holland optimistán tekint a jövőbe, és máris belevetette magát a munkába.

„Néhány barátommal az andorrai hegyekben kirándultunk, és a buggy-val lehajtottunk az útról” – idézi fel De Kort a júniusi délutánt, ami örökre megváltoztatta az életét. „Egy hüttéhez akartunk menni ebédelni. Gyönyörű hely, és kocsival, aszfalton nem lehet megközelíteni. Nem emlékszem, mi történt pontosan, de a buggy egyszer csak felborult, a kezem pedig beszorult a bukókeret és a föld közé.”

A rázuhanó buggy gyakorlatilag szétzúzta a jobb kezét, ám a holland eleinte fel sem fogta, milyen súlyos a sérülése: „Nem kaptam rögtön sokkot. Csak akkor vettem észre, hogy az ujjaim csak úgy lógnak a levegőben, amikor megpróbáltam kicsatolni a biztonsági övet. Később megtudtam, hogy amikor valami leszakad a testről, nem feltétlenül ömlik belőle a vér – ez történt az én kezemmel is.”

Kerékpár

Botrányhős sprinterek, csendes hegyimenők – A személyiségen múlna, kiből lesz bajnok?

15/01/2022 - 19:30

De Kortot mentőhelikopterrel szállították a közeli barcelonai kórházba, ám három ujját már nem tudták megmenteni. Azóta négy műtéten esett át, mivel az amputáció után bőrtranszplantációra is szüksége volt: a combjáról és a felkarjáról ültettek át nagyobb bőrdarabokat a sérült testfelületre.

„A két legfontosabb ujjam [a hüvelyk- és a mutatóujja – a szerk.] megmaradt. És így is sok dolgot meg tudok csinálni” – mondja a rá jellemző örök optimizmussal.

Megvan bennem ez a tipikus kerékpáros mentalitás, ami csak a gyógyulásra koncentrál. Ha jobb kézzel el tudtam dobni egy labdát, akkor bal kézzel is menni fog. Minden az alkalmazkodásról szól.

Koen de Kort (Fotó: Maikel Samuels, Trouw.nl)

Fotó: Other Agency

Amint híre ment a balesetének, De Kort telefonját ellépték a jókívánságok: Üzent a korábbi csapattárs, Alberto Contador, a jóbarát Degenkolb pedig nemrégiben meg is látogatta bátorítás gyanánt – rengetegen aggódtak érte a versenytársak közül, elvégre ő az egyik legnépszerűbb srác a profi mezőnyben.

„Kivétel nélkül az összes csapattársam üzent nekem a baleset után, sőt, azóta is rendszeresen bejelentkeznek, hogy megkérdezzék, hogy vagyok, mi újság.”

„Őszintén szólva nem olvastam el minden üzenetet az első napokban” – vallja be. „Láttam őket, de nem akartam megnyitni, mert ezek az üzenetek újra és újra eszembe jutották azt a napot, amit épp igyekeztem elfelejteni. De örülök, hogy ennyi támogatást kaptam, mert ez azt mutatja, hogy sok ember életére voltam valamilyen hatással.”

Nem uralkodott el rajta a depresszió – De Kort még mindig az a kedves, nyitott, őszinte és boldog ember, aki ezelőtt volt. Persze, szeretett volna úgy és ott búcsúzni, ahogy megálmodta: a Paris-Roubaix-n, kedvenc versenyén, amin 13-szor indult karrierje során és 2004-ben, az U23-asok között meg is nyerte. A kórházi ágyon biztossá vált, hogy a júniusi holland bajnokság volt az utolsó versenye.

„Nagyon elégedetten tekintek vissza, és büszke vagyok mindarra, amit elértem. Szerintem szép, hosszú pályafutásom volt” – összegez. „Azt hiszem, sikerült megtalálnom az egészséges egyensúlyt aközött, hogy keményen dolgozom, de közben élvezem is a kerékpáron töltött időt, és sosem kényszerültem olyasmire, amit nem akarok.”

„Az utóbbi időben kezdtem úgy érezni, hogy egyre nehezebben lendülök formába, és már egy apró megfázás is nagyon vissza tudott vetni. Szerintem a testem így próbálta jelezni, hogy itt az idő valami másba kezdeni.”

De Kort pályafutása elsősorban mások segítéséről szólt. 2005-ben, a Liberty-Seguros-ban lett profi, majd megfordult az Astanában és a Skil-Shimanóban is, mielőtt 2017-ben a Trekhez szerződött. Nyolc alkalommal indult a Tour de France-on, és mindannyiszor célba is ért, csupán egy háromhetest adott fel a 18-ból. Egyéni WorldTour-győzelem nélkül fejezi be, de kulcsszerepet töltött be csapattársai nagy győzelmeiben.

Sosem volt a mezőny legnagyobb tehetsége, de talán neki van a legnagyobb szíve mind közül. Az édesapja hamar észrevette, hogy fia egyszerűen nem elég arrogáns – ahogy ő fogalmaz, „seggfej” – ahhoz, hogy befejező ember váljon belőle. Szigorú önmagával, nagylelkű másokkal.

„Mindig élveztem, amikor másokat segítettem győzelemhez. A legjobb emlékeim azok, amikor például Marcel Kittelnek vezettem fel a sprinteket a Tour de France-on, vagy amikor John Degenkolbnak segítettem megnyerni a Sanremót, a Roubaix-t, és az a roubaix-s szakaszt a Touron. Zseniális emlékeim vannak azokról a napokról, amikor igazi csapatként működtünk együtt, és többek voltunk egyének puszta csoportjánál.”

„Igen, egy győzelem feltette volna a koronát a pályafutásomra, de mindig hasznosabbnak éreztem magam akkor, amikor a kapitányokat segítettem az igazán nagy versenyeken, mint amikor a saját céljaimért küzdöttem a kisebb versenyeken.

Nem szeretné, ha egy ilyen gazdag pályafutás után úgy emlékeznének rá, mint arra a kerékpárosra, akinek hiányzik három ujja a jobb kezén. „Szeretném magam mögött hagyni ezt a balesetet. A jövő sokkal fényesebb.”

De Kort az idei Girón (Forrás: Omroep Brabant)

Noha De Kort felhagy a versenyzéssel, nem távolodik el szeretett sportágától: egy új szerepkörben próbálhatja ki magát eddigi csapatánál, miközben ugyanúgy együtt utazik majd a mezőnnyel és kiveheti a részét a sikerekből, ahogy azt versenyzőként is tette.

A gyakorlatban ő lesz a közvetítő kapocs a versenyzők és a szponzorok között: begyűjti és továbbítja az összes visszajelzést és tapasztalatot a felszerelésekkel kapcsolatban, majd segít elintézni, hogy a kerékpárosok minden kívánsága teljesüljön a következő szezonra. „Az lesz a dolgom, hogy elérjem, a versenyzők megkapják a lehető legjobb felszereléseket, de eközben a szponzoroknak is szüksége van a sportolók véleményére, hogy fejleszteni tudják a termékeiket” – magyarázza munkája lényegét.

Elárulta, két nappal a balesete után máris felhívták a Trektől, hogy innentől a csapatvezetésben számítanak rá. „Örültem a hírnek, mert amikor ekkora baleset éri az embert, nyilvánvalóan elkezd aggódni a jövője miatt, de ez az állásajánlat eloszlatta a kétségeimet és sokat dobott rajtam lelkileg.

Egy pillanatra megijedtem, hogy a három ujjammal együtt az életörömöm is elvész, de végül nem így lett. Szerencsés vagyok ezzel az új állással.

Persze ez a lehetőség nem a semmiből jött: De Kort néhány hónapja már jelentkezett a menedzseri posztra, állásinterjún is járt a csapatnál, hiszen fontos volt számára, hogy megalapozza az élsport utáni életét, ha már egyszer döntött a visszavonulásról. „Néhány éve jött a felismerés, hogy közeleg a profi karrierem vége. Azon gondolkodtam: hogyan tudnék a legjobban felkészülni arra, ami ezután jön?” – fejti ki. A holland humán kineziológiát (mozgástudomány) hallgatott Amszterdamban, mielőtt kerékpárosnak állt, és online szerzett mesterdiplomát sportmenedzsment szakon, mialatt még versenyzett.

„Mindig is érdekelt a kerékpársport gazdasági működése. Glen Levennel fogunk osztozni a feladatokon, aki az egyik legjobb szerelő, akivel valaha együtt dolgoztam. Szerintem nekem ez a tökéletes kombináció, mert belekóstolhatok a pénzügyi dolgokba, és eközben nem távolodok el a versenyek világától sem, sőt, remélhetőleg sok győzelemhez járulhatok hozzá. Egyből a baleset után csak el akartam tűnni, de ez az új munka segít újra előre nézni.”

És hogy mai fejjel mit tanácsolna 18 éves önmagának? „Azt mondanám neki, hogy élvezzen ki minden percet. Boldog vagyok azzal, amit versenyzőként elértem, felejthetetlen emlékeket és remek barátokat szereztem szerte a világban."

Nem bánok semmit, de mindenképp azt tanácsolnám neki, hogy ne szálljon be abba a buggy-ba 2021. június 24-én.

Forrás: Rouleur, CyclingTips, Trouw.nl

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Paris - Roubaix