Megszakadt a szíve az Alpe d'Huezen, most egy francia csapattal nyerne újra Tourt

Demi Vollering két évre aláírt az FDJ-Suez csapatához – némi meglepetést okozva ezzel a női mezőnyben. A holland bringás 27 évesen búcsúzik az SD Worx csapatától, hogy valami egészen újba vágjon bele.

Az új fejezet címe reményei szerint „Tour de France 2025” lesz, most elmesélte a L’Équipe-nek, hogyan tervezi megvalósítani a céljait.

Demi Vollering: Őszintén szólva kicsit vicces, hogy milyen gyorsan változnak a dolgok az életünkben (mosolyog). Az első találkozásomkor Stephennel (Delcourt, a csapatmenedzser – a szerk.) és a csapatával, azonnal jó érzések fogtak el. Ez még márciusban történt, utána találkoztam más csapatokkal is, akikkel jókat beszélgettünk. De az FDJ-vel való találkozás után nagyon boldog voltam, valahol mélyen éreztem magamban, hogy itt boldog lehetnék.

Érezted, hogy az FDJ-nél értékelnek? 

Azonnal éreztem, hogy látják bennem az embert, nem csak a versenyzőt. Elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, és azt mutatták, hogy szeretnének velem dolgozni. Látszott, hogy nagyon szeretik a sportágat, és a fejlődést is nagyra tartják, amit elértek a női mezőnyben.

Nem tudom, hogy megkönnyebbültem-e. Már alig várom, hogy az új színekben belevágjak ebbe a kalandba, hogy újra felfedezhessem önmagamat. Nagyon jó emberekkel dolgozhatok együtt, sokat tanultam tőlük már az elmúlt hetekben is – már a Tour de France vége óta elkezdtünk beszélni az új edzőimmel az edzésekről, egyből megtaláltuk a közös hangot.

Megnézték a számaimat, az adataimat, és elemzéseket készítettek, kiderült ebből, hol tudok változtatni, hol tudok fejlődni. Nagyon jó, hogy most ilyen emberek vesznek körül, akikkel megbeszélhetem ezeket a dolgokat.

Ez volt pályafutásom legnehezebb szezonja. Tavaly sok győzelmem volt, tudtam, hogy ebben a szezonban nehéz lesz ugyanannyit, vagy még ennél is többet összehozni. Nagy volt a nyomás, hogy megint ilyen jól teljesítsek, szinte lehetetlen volt.

Nagyon jól éreztem magam az SD Worxben. Sokat tanultam ott az elmúlt négy évben, taktikáról, edzésről, mindenről. Ezért nagyon hálás is vagyok nekik. Amikor csatlakoztam a csapathoz, még egy fiatal lány voltam, aztán az évek alatt ott lettem érett versenyző. Ebben az évben viszont úgy éreztem, kezdek megrekedni a fejlődésben és a tanulásban, itt volt az ideje annak, hogy új kihívást keressek magamnak.

Sportolóként pedig mindig arra koncentrálsz, amiben jobb tudsz lenni, főleg mert alapvetően rövid a pályafutásunk.

Lottéval jól mentek a dolgok, különösen tavaly. Együtt megnyertünk mindent, egy szinten voltunk, ami sokat segített. Aztán észrevettem, hogy azon a területen akar fejlődni, amit én a legközelebb érzek magamhoz, a hosszabb hegyeken. Így kicsit nehezebb lett köztünk a szitu, mert ha van két nagyon jó versenyzőtök, akiknek ugyanaz a profilja, akkor fontos, hogy le legyenek tisztázva az alapok, kompromisszumokat kell kötni.

Szerintem egyébként jól kezeltük ezt a helyzetet, a végére lett kicsit furcsa, mert mindenki tudta már, hogy el fogok jönni a csapattól.

Mindig is szerettem a csapat agresszív versenyzési stílusát. Évita Muzic megmutatta a hegyekben, mennyire erős, de annyi szuper csaj van még itt, alig várom, hogy együtt dolgozhassunk! Biztos vagyok benne, hogy együtt nagy dolgokat tudunk véghez vinni.

Számomra ez tényleg egy csapatjáték. Nemcsak ők dolgoznak értem, hanem én is értük, megy ez oda-vissza. Ha én tudok segíteni nekik a céljaik elérésében, akkor nem fogok hezitálni egy percet se, mert biztosan lesz olyan is, hogy nekem lesz rájuk szükségem. Ez a kerékpársport lényege.

Az elkövetkező években az FDJ-nél is az lesz a cél, hogy a csapat nyerjen, ne egyénileg kergessük a győzelmeket. Nagyon erős versenyzőink vannak, ha ők támadnak majd a győzelemért, akkor örülni fogok nekik, mert a kerékpározás egy ilyen játék. Azt is tudom, hogy a csapat sem fog habozni, ha nekem kell segíteni az összetettben.

Ezt most még nehéz megmondani, mert a női kerékpározás sokat fog változni akár már most a téli szünet alatt is. Mintha újraosztanánk a lapokat. Nagyon sok erős csapat van, nem csak egy-két erős versenyző. Alig várom, hogy alakul majd ez a taktikákat tekintve – a kulcs a csapattársak közötti együttműködés lesz, én is erre fogok koncentrálni.

Igen, ez az álmom. Egy francia csapatban tekerni a Tour de France-on nem semmi dolog... De az, hogy egy francia csapattal meg is nyerjük a Tourt, az valami egészen különleges dolog lenne. Ez a verseny nagyon sokat jelent a franciáknak, a csapatomnak és a szponzoroknak is.

Nem hiszem, hogy ez-e a helyes szó... Ha ennyire keményen dolgoztál valamiért, akkor persze, hogy megszakad a szíved, hogy ilyen hirtelen el kell köszönnöd az álmodtól.

De gyorsan túl voltunk rajta, azt mondtam magamnak, hogy majd jövőre jön egy új lehetőség. Egyébként is szeretem az ilyen nagy célok előtti felkészülései időszakot, amikor csak erre a célra kell koncentrálni, és nagyon-nagyon elszántnak kell lenni.

Érzelmek. A Tour olyan, mint egy hullámvasút, folyton változik, hogy milyen érzelmeket vált ki belőled. Plusz amikor látod a franciákat az utak mentén, a boldogságukat, az energiájukat, az ünneplést... az valami egészen elképesztő, magával ragadja teljesen az embert. A „Thibaut Pinot-kanyar” is valami hihetetlen volt, ezért is döntöttem úgy, hogy egy francia csapatban szeretnék versenyezni, én is szeretném átélni ezeket az érzelmeket.

Forrás: L’Équipe