Alessandro Covi: "Pogačar alázatos, segítőkész, és soha nem idegeskedik"

Mint oly sok olasz versenyző, ő is Colpack-nevelés, így 2018 végén nem volt kérdés, hogy UAE Emirates-hez kerül. Ahhoz a sorhoz, ami a Lampre alapjaira építkezett, és ami akkor még messze nem számított a mezőny legerősebb csapatának. Alessandro Covi hat év után döntött a váltás mellett, és aláírt a Jaycóhoz, ahol jövőre már jóval többször mehet saját magáért.

Nagy ölelésekkel és sok mosollyal, hiszen ez nem egy temetés. Összeköt minket a sok együtt töltött szép pillanat. Mindenki nagyon fog hiányozni, imádtam az itteni légkört.

Csodálatos volt részese lenni ennek az átalakulásnak, aminek a végén a világ legjobb csapatává váltunk. Évről évre fejlődtünk, ez igaz, de az év elején nem gondoltuk volna, hogy ilyen sikeresek lehetünk.

Belülről nézve is érdekes utazás volt, amely során megtapasztaltam, mit jelent győztes mentalitással versenyezni.

Segítőként elég sok nagy eredményben benne voltam. Ha jól emlékszem, Del Torónak csak egy olyan győzelme volt, amikor nem mentünk együtt. Pogačarról inkább a versenyeken túl vannak emlékeim, mivel mindketten Monte-Carlóban élünk, és párszor együtt edzettünk.

Mindkettőjükben megvan a győztes mentalitás: Pogačar valószínűleg minden idők legjobbja. És ami elképesztő, hogy mennyire nyugodt, soha nem idegeskedik semmin. Könnyedén veszi a dolgokat, annak ellenére, hogy sportág legnagyobb sztárja, és mindenki rá kíváncsi. Egy másik dolog, ami Pogačart és Del Torót összeköti, az maga a vágy, hogy normális életet éljenek mindenféle nyomás nélkül. Del Toróban hasonló tehetséget látok, mint Pogiban, bár jelenleg Tadej még egy lépéssel előtte jár.

A fejlődése exponenciális volt az elmúlt két szezonban. Ami azonban a leginkább meglepett, az maga a stílus, ahogyan a csapattársaival bánik: mindig segítőkész, mosolygós és kedves. Ebben a tekintetben nagyon hasonló Pogačarhoz.

Képzeljétek, egyszer Tadej magától jelentkezett, hogy nekem vezethesse fel a sprintet. Ezt csak azért mondom el, hogy tudjátok mennyire alázatos és segítőkész.

A 2023-as Andalúz körversenyen. A négyből három szakaszt megnyert, biztos volt az összetett, de az utolsó szakasz előtt a buszos megbeszélésen azt mondta: "Ma Alessandróért megyünk." Bár akkor nem pont ezt mondta, mert Pumámnak szólított, vagyis a becenevemet használta. A befutó előtt Pogačar, majd Wellens vezette fel nekem a hajrát. Második lettem Fraile mögött, akinek az volt a pályafutása utolsó győzelme. Néha viccesen emlékeztetni szoktam rá.

Rengeteg dolgot, mindazt, amit itt tanultam, jövőre az új csapatom szolgálatába állítom. Remélem, hogy több lehetőséget kapok majd, és jobb versenyzővé válhatok. Úgy érzem huszonhét évesen ez a megfelelő idő erre.

Már 2018-ban kinéztek maguknak, amikor a Colpacknál versenyeztem. Voltam náluk próbajátékon. A Colpack akkoriban az UAE Emirates fiókcsapatának számított. Emlékszem a napra, amikor aláírtam a szerződésemet: ott voltunk a csapat bergamói központjában, Bevilacquával, Gianettivel és Saronnival.

Ez hatalmas élményt jelentett, mivel

Emlékszem az első edzőtáborokra és versenyekre: szinte féltem megszólítani a sztárokat. A vacsoránál azt sem tudtam, hova üljek. Bármerre néztem, olyan nagyszerű versenyzők vettek körül mint Rui Costa, Kristoff, Ulissi, Gaviria vagy Aru.

(Bici.pro)