Cancellara: Szeretnék segíteni a kerékpársportnak, de még nem most

Most pedig elmeséli, mivel tölti a mindennapjait, milyen visszavonult versenyzőnek lenni, és hogy látja kívülről a sportágat.

2016 augusztusában, mielőtt elrepültem volna Brazíliába, azt mondtam a feleségemnek: ha nyerek, biztosan abbahagyom. De nem hittem benne. Azt gondoltam, hogy a dobogó is szép eredmény lenne. Beértem a célba, és csak annyit mondtam Guercilenának: kész, itt a vége, kész, tényleg abbahagyom! Mindketten olyan boldogok voltunk az arannyal, mint egy kisgyerek karácsonykor.

Minden csapatvezetőmmel szerencsém volt. Squinzi volt az, aki 18 évesen kiszúrt magának, és elvitt a MAPEI-hoz. Aztán a Fassában Ferretti nevelt belőlem igazi harcost, a CSC-ben pedig Riis tanított meg arra, hogy minden apró részlet számít. Guercilenával tanultam meg milyen az igazi felkészülés, és azt, hogyan működik egy kerékpáros csapat. Én világ életemben sportszakmai szempontok szerint választottam, soha nem a pénz motivált.

Egy jó időfutammenő fejben erős. De nem könnyű folyamatosan koncentráltnak maradni. 2010-ben lettem utoljára világbajnok, utána egy kicsit kevesebbet edzettem erre a számra, de győzelmeim azért voltak. Volt, hogy nagyon ráfeszültem a dolgokra, széthajtottam magam, de csak a bronzig jutottam. A koppenhágai vb után mondtam azt, hogy mostantól csak a klasszikusok érdekelnek. Rió talán a tapasztalatom jutalma volt. Nem készültem rá különösebben. Odamentem, és tekertem egy nagyot.

Nem szeretnék úgy beszélni, mint egy idős kerékpáros, aki csak az érzéseiről mesél, de nekem egy idő után kezdett egy kicsit minden fárasztó lenni. Az állandó odafigyelés magadra, mikor mit eszel, hogy reggelizel, hova utazol, és hasonlók. Soha nem felejtem el, egyszer Indurain mondta azt, hogy ha esik az eső inkább otthon marad és pihen, minthogy görögözzön a szobában. Én is így voltam vele. Manapság már nem tudsz eltűnni, minden adatodat látják az edzők, folyamatos megfigyelés alatt vagy. Akár azt is meg tudják kérdezni tőled, miért tartott olyan sokáig az a kávészünet edzés közben. Szerencsére nekem soha nem kellett táblázatok alapján készülnöm, Guercilena is mindig azt mondta a Trek-ben, hogy menjek érzésből.

A MAPEI-es Aldo Sassi mondta azt anno, hogy ha leadnék öt kilót, akár nagy kört is nyerhetnék. De őszinte leszek, engem mindig csak az időfutamok és az egynaposok motiváltak. Erre tudtam felpörögni, nálam a motor a lábamban és a fejemben volt. Miért kockáztattam volna bármit egy csalás miatt? Őszinte leszek, azok a kerékpárosok akik jó ideje fent vannak a csúcson, szinte már hozzászoktak ahhoz, hogy mérhetetlen irigység veszi őket körül. És jönnek emberek, akik nem ismerve a hátteret elkezdenek vádaskodni.

A nagyszüleim Basilica régióból származnak, és én is imádom Olaszországot. Szinte az összes csapattal ide jártunk edzőtáborozni, Riisnek Luccában volt lakása, anno rendszeresen a Monte Serrán (egy Pisa közeli hegy) teszteltünk. Milánó az egyik kedvenc városom. Megvárom ameddig a legkisebb lányom nagyobb lesz, és lemegyünk délre, hogy megismerje azt a környéket, ahonnan a családja származik. Az apukám 72 éves, soha nem tekert, de imádja nézni a versenyeket. És mostanság az a hobbija, hogy retro kerékpárokat szerel össze.

Most tökéletesen érzem magam, van egy vállalkozásom, de az időm nagy részét otthon töltöm a családommal. Kaptam felkérést a Tour alatt, hogy legyek szakkommentátor, de csak az utolsó párizsi szakaszra mentem el. Nem lettem volna képes három hetet vállalni. A kerékpár egy gyönyörű sport, de látni kell, hogy profi szinten nem működik jól. Hasonlítsuk össze a mi szövetségünket mondjuk a FIFA-val. Ott erős kézzel vezetik a sportágat és megvannak az egyértelmű szabályok. Millió példát tudnék sorolni, de tényleg elég nagy a káosz. És kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy a már visszavonult, de még fiatal versenyzőknek - mint amilyen Boonen is - szerepet kellene vállalniuk a jövő alakításában.

Azon gondolkozom, hogy ha nem is sportigazgatóként, de valamilyen vezetői pozícióban visszatérnék. A sportpolitikában tudnám elképzelni magam. De ez még nem aktuális, most nem lenne rá időm.

(Forrás: Bicisport)