Egész az előző szezonig a Sky csapatát sokszor érték olyan kritikák, miszerint gépies erődemonstrációjukkal és a vonatozással

 kiölnek minden az izgalmat a háromhetes versenyekből. De 2020-ban egy új, sziporkázó oldaláról ismerhettük meg az Ineost, a búcsúra készülő csapatfőnök, Dave Brailsford pedig azt ígéri, kitartanak a látványos versenyzési stílus mellett.


A Tao Geoghegan Hart Giro-győzelmét követő katartikus pillanatokban a korábbi Sky-versenyző, Bernard Eisel kiszúrta egykori főnökét, Sir Dave Brailsfordot a milánói dóm árnyékában. Az Eurosport riportereként dolgozó Eisel épp élő adásban volt, amikor az Ineos menedzsere odalépett mellé: „És itt van velünk Dave B is! Van egy perced?”
Brailsford, aki jól láthatóan a történtek hatása alatt volt, átkarolta Eiselt, barátilag megborzolta a haját, majd rögtön sztorizgatásba fogott arról, hogyan avatták be a 20 éves Geoghegan Hartot 2015-ben – persze a történet hamar nevetgélésbe torkollott. Talán sosem láthattuk még ennyire felszabadultnak a csapatigazgatót, aki arról volt híres, hogy a Tour-sikereket is inkább egy magányos tekeréssel, a hivatalos partiról megszökve ünnepelte.
Kerékpár
"Az emberek azt hitték, egy ecuadori sosem nyerhet semmi komolyat"
4 ÓRÁJA
Óriási új korszakot nyitott Geoghegan Hart Giro-győzelme az Ineosnál | Eurosport
Dave Brailsford szerint egy csapásra változtatja meg csapata gondolkodási módját és szurkolók felé mutatott képét az olaszországi győzelem - avagy eddig nem nagyon ismert fogalom került az Ineos-kódexbe. A történet adott és világos: október 25-én, vasárnap minden idők egyik legszorosabb, legizgalmasabb háromhetesét nyerte meg Tao Geoghegan Hart.
Ha a 7 szakaszgyőzelem önmagában nem lett volna elég ok az örömre, a rózsaszín trikó megszerzésével Brailsford már-már eufórikus állapotba került – nem is kellett sokat noszogatni, dőlt belőle a szó, ahogy visszatekintett az előző három hét eseményeire, értékelve csapata zseniális teljesítményét.
„Filippo
[
Ganna
]
adta meg az alaphangot. Friss világbajnokként érkezett, az első nap lesimázta az időfutamot és felvette a rózsaszint. Aztán ugye jött a hatalmas csalódás – Geraint
[
Thomas
]
kiszállt. Majd Filippo megnyerte azt a dimbes-dombos szakaszt, elképesztő tekerés volt, és ezzel mindenkit inspirált. Ekkor úgy gondoltuk, hogy ’Jól van srácok, tudjátok mit?’ Szántsuk fel az aszfaltot, menjünk rá a szakaszokra, adjunk esélyt mindenkinek!’”
És pontosan így történt: Ganna behúzott még két időfutamot, Geoghegan Hart nyert két szakaszt a hegyekben, és Jhonatan Narváeznek is jutott egy győzelem. Puccio, Dennis és Castroviejo épphogy lecsúszott róla, míg Ben Swift háromszor zárt a top5-ben.
Valóságshow helyett inkább a sövénynyírás - Ganna nem szeretne sztár lenni, de a Giróra visszatérne | Eurosport
A vírussal óriási szerencséje volt. Hisz gondoljunk csak bele, mi van akkor, ha pont Giro-rajtja előtt betegszik le. Kimarad (!) négy emlékezetes szakaszgyőzelem és lecsúszik a rózsaszín trikóról.Úgy pedig az év legjobbjai szavazás során sem került volna elő a neve. "Szerencsém volt vírussal, mert igazából csak három napig voltam padlón miatta.
„Ami nekem a legjobban tetszett ebben – folytatta összegzését Brailsford –, hogy már tökélyre vittük a vonatozást, a defenzív taktikát, és sokat is nyertünk vele, de az közel sem volt olyan szórakoztató, mint így nyerni.”
„A srácaink úgy istenigazából versenyeztek. Végtére is, a sport a versenyzésről, a nagy érzelmekről és a küzdelem drámai pillanatairól szól, és mi, a Grenadiers, ezt akarjuk csinálni.”

Semmi sem állhat a változás útjába


Brailsford Milánóból a Vueltára utazott, ahol Richard Carapaz huszáros hajrát bemutatva ugyan megszorongatta a piros trikós Roglicot, de végül be kellett érnie a második hellyel. Az Ineos-Grenadiersnek nem termett sok babér Spanyolországban, sziporkázásnak ezúttal nyoma sem volt, ám a csapatfőnök lelkesedését ez sem tudta letörni, aki hangsúlyozza, amit Eiselnek mondott, azt nemcsak hogy komolyan gondolta, hanem szó szerint értendő – profitálni szeretnének a Giro tapasztalataiból.
A csapat, amely arról volt ismert, és úgy nyert hét Tour de France-t négy különböző versenyzővel, hogy a mezőny élén tömörült és monoton, védekezésre épülő versenyzésével kiölte a támadási kedvet az ellenfelekből, most teljes szemléletváltás előtt áll.
„Úgy gondolom, hogy bolondok lennénk, ha nem ragadnánk meg ezt a pillanatot arra, hogy változtassunk” – jelenti ki. „Tudatosan törekszünk arra, hogy kimondhassuk, ezentúl nem a győzelem a fő célunk – részemről ennek vége. Eddig számunkra a győzelem mindenek fölött állt, és meg is találtuk hozzá a receptet. De a Giro ráébresztett minket arra, hogy a győzelem hogyanja, a stílus számít igazán.”
"Brazilként fogunk játszani!" - új szupertaktikával, három Tour-kapitánnyal támad az Ineos | Eurosport
Thomasszal (?) Tourt, Bernallal Girót, Yatesszel Vueltát nyernének: úgy tűnik, hogy Brailsford belátta a változást, de vajon mit jelent a gyakorlatban, hogy mindent "német precizitással" terveznek meg? Az uborkaszezon egyik nagy kérdése volt, hogy a felemásan sikerült 2020-as szezon után mit és hogyan agyalnak ki Dave Brailsfordék az Ineosnál.
„A győzelem persze fontos, nem azt mondom, hogy nem akarunk nyerni, viszont a cél teljesítésénél fontosabb a kivitelezés. Az a felfogás, amivel a Girón versenyeztünk, mindenkit felvillanyozott, annyi örömet szerzett a csapatunknak, hogy hiba lenne nem ragaszkodni hozzá.”
De vajon milyen lesz az átmenet? „Ez nem egy forradalom” – helyesbít Brailsford. „Ez egy fejlődési folyamat.”
A kerékpársportban ráadásul kibontakozóban van egy olyan jelenség, amely felgyorsíthatja a folyamatot: ez pedig a generációváltás. Az olyan fiatal tehetségek tömeges betörése az élvonalba, amilyen Geoghegan Hart (25), a Giro-második Jai Hindley (24), a Tour de France-győztes Tadej Pogacar (22), a visszatérésre készülő Remco Evenepoel (20), Marc Hirschi (22), Joao Almeida (22), az időfutam-fenomén Ganna (24) vagy épp a 2019-es Tour bajnoka, a szintén ineosos Egan Bernal (23).
„Az elmúlt tíz év során Geraint és Chris [Froome, aki tavaly búcsúzott a csapattól – a szerk.] megtanulták, hogyan kezeljék a felelősséget és a nyomást, és hogyan versenyezzenek konzervatívan, miközben egy egész csapat épül köréjük” – mondja az 56 éves menedzser. „De most már itt vannak a fiataljaink.”
„Geraint és Chris nem tudták volna ugyanezt végigcsinálni 22-23 évesen – besétálni a buszba, és konstatálni azt, hogy a világ legjobb versenyzői mind azért vannak itt, hogy neked segítsenek. Amikor mindenki tőled várja a sikert, azt nem könnyű elviselni.”

068_FtpTrial-AA_30072018_791820.jpg

Fotó: Eurosport

Ez olyasfajta felelősség – sugallja Brailsford –, amellyel egy harmincas éveiben járó versenyző könnyebben meg tud bírkózni, mint egy huszonéves újonc.
„Azt hiszem, hogy a fiatalabb generáció szempontjából is szerencsésebb, ha nyíltan versenyzünk és szabadjára engedjük őket – hogy elsősorban kerékpárversenyzők legyenek. Persze szeretnénk, ha a győzelemért hajtanának, de sokkal fontosabb az, hogy jó versenyzőkké váljanak, minthogy rögtön győztesekké. Ezt az irányt szeretnénk követni.”

Csak az a bizonyos szikra kellett


Az embernek akaratlanul is eszébe jut, hogy ezt az újfajta filozófiát nem kizárólag a Giro inspirálhatta, hiszen már a Tour de France folyamán is voltak nyomai. Egan Bernal címvédőként állt rajthoz, ám egy makacs hátsérülés miatt, ami a mai napig kísérti, feladni kényszerült a versenyt. Brailsford szerint a sérülés mellett a nyomás is közrejátszott abban, hogy a fiatal kolumbiai kudarcot vallott.
Bernal fájdalmas búcsúját követően viszont az Ineos újjászületett Richard Carapaz vezérletével – az ecuadori azon nyomban próbálkozott, ahogy emelkedni kezdett az út, a 18. szakasz fináléja pedig fordulópontot jelentett a csapat életében.
Nem csupán a szakaszgyőzelem miatt, hanem főleg a hogyanja miatt – az Ineosnak összejött az egy-kettő Michal Kwiatkowski és Carapaz jóvoltából, a két versenyző egymást átkarolva gurult át a célvonalon. Érzelmes pillanat, amivel a csapat tragikus hirtelenséggel elhunyt sportigazgatója, Nicolas Portal emléke előtt is adózott. Ekkor lobbant fel a szikra, melyet a Giróra is át tudtak menteni.

000_8Q77AA.jpg

Fotó: Eurosport

„Azt éreztem, hogy mivel a Tour nem éppen úgy sült el, ahogy azt mi elterveztük, történt egy finom szemléletváltás, hogy ’Oké, lépjünk tovább és versenyezzünk!’ Ez ragályos volt, és igen, Carapaz és Kwiato teljesítménye elindított valamit. Hasonlóan Ganna második szakaszgyőzelméhez a Girón, ami további inspirációt adott. Ezután az attitűd végérvényesen megváltozott: ’Gyerünk, érezzük jól magunkat!’”
– avat be Brailsford.
„Tao kitaposta a maga útját, csendben lépegetett előre, miközben a többiek is mind-mind nagyszerű teljesítményt nyújtottak – minden egyes nap ott volt valaki a szökésben. Salva[tore Puccio] és Castro[viejo] is szerzett egy-egy második helyet. Nem is nagyon tudták felidézni, hogy mikor mehettek utoljára szakaszgyőzelemért.”
„Volt egyfajta felfokozott hangulat a csapatbuszban, és a Girón tapasztalt pezsgést vittük tovább a Vueltára is. Ki merem jelenteni, Richard megnyerte volna az összetettet, ha van mellette egy-két jó formában lévő csapattárs. De mindettől függetlenül nagyon tetszett, hogy még sosem láttam őt ilyen elégedettnek a teljesítményével. Büszke volt magára, mindennap küzdött, amit öröm volt nézni. És ezzel emlékeztetett minket, az egész csapatot arra, hogy miről is szól a versenyzés.”
"Az emberek azt hitték, hogy egy ecuadori sosem nyerhet" - Richard Carapaz különös világa | Eurosport
Richard Carapaz a tavalyi Giro d'Italia megnyerésével valódi nemzeti hőssé avanzsált hazájában, Ecuadorban - pedig sokan az utolsó pillanatig kételkedtek a győzelmében. Az Ineos versenyzője bepillantást enged az ecuadoriak sajátos létszemléletébe, beszél gyerekkoráról, kerékpáros karrierje kezdétől, és arról, hogy kovácsol erőt a személyes tragédiákból. Juan Carlos Rosero volt Ecuador legeredményesebb kerékpárosa - Richard Carapaz feltűnéséig.

Carapaz megfertőzte a csapatot


Brailsford sokszor utal vissza Carapazra, ami arra enged következtetni, hogy az ecuadori versenyző látásmódja, lendülete és fáradhatatlansága ugyanolyan mértékben járult hozzá a szemléletváltáshoz, mint a Giro-győzelem.
„Csendes, szerény karakternek tűnhet, de ha jobban megismeri az ember és beszélget vele, rájön, hogy valójában egy kivételes srác” – mondja róla a brit szakember. „Csodálom a hozzáállását, még sosem találkoztam hasonlóval. Nem arrogáns, de magabiztos. És imád versenyezni. Ez pedig rendkívül ragályos”.
A Carapaz-effektus, vagy ahogy az Ineos menedzsere fogalmaz, a „Carapaz-féle kórság” – kihangsúlyozva, hogy ez a fertőzés ártalmatlan, sőt jóindulatú –, kiegészülve a Girón szerzett élményekkel, újra előcsalogatta Brailsfordból a rég eltemetett versenyzőt, emlékeztetve őt saját kerékpáros pályafutása kezdeteire.
„Olyan volt, mintha egy időutazás keretében visszarepültem volna addig, amikor először elhagytam Walest, mivel tavaly sokat gondolkodtam azon, hogy mégis mi a franc vett rá arra, hogy otthagyjam az otthonomat, a családomat, a barátnőmet és a munkámat. Mi volt a motivációm?”
Feltámadt a rég eltemetett kerékpáros, és arra készül, hogy felforgassa a sportágat maga körül | Eurosport
Dave Brailsford sok évvel ezelőtt maga is kerékpáros volt. Egy bátor és mindenre elszánt kerékpáros, aki 19 évesen otthagyta Walest, a családját és a barátnőjét. Csupán egy kerékpárral és egy hátizsákkal indult útnak azért, hogy meghódítsa a kontinenst és valóra váltsa az álmait. Talált is magának egy csapatot Franciaországban.
„Ha visszagondolok, elsősorban maga a versenyzés, és a versenyzéssel járó izgalom vezérelt. Felnéztem az akkori profikra. Tudod, amikor nézed a világbajnoki mezőnyversenyt és izgatottan várod, mikor indulnak meg a hajrában a nagyágyúk. Tiszteltem őket azért, ahogyan edzettek, és azért a sok-sok áldozatért, amit meghoztak. Ez volt az, ami Franciaországba vonzott – olyan akartam lenni, mint ők” – nosztalgiázik Brailsford.
„A srácok teljesítményét látva pedig elöntöttek ezek a régi emlékek.”

Amikor a fújolásból üdvrivalgás lesz


Az előző szezon a furcsaságok jegyében telt. Felforgatott versenynaptár, szokatlan időpontokban megrendezett versenyekkel és új, addig ismeretlen nevekkel az eredménysorok elején. Brailsford számára pedig újdonság volt az őket körülvevő népszerűség is, hisz eddig főként az ellenkezőjét tapasztalták.
Ott volt például egy olasz újságíró, Brailsford egyik legélesebb kritikusa, aki a Girót követően felkereste az Ineos csapatfőnökét. „Azt mondta nekem, ’Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyet mondok, de imádtam, ahogy a csapatod versenyzett. Fogalmam sincs, milyen szereped volt ebben, de akkor is’”.
"Nibali megkapta a Cápát, nekem a Googanga jutott" - A Giro-győztes, aki népszerűbb Itáliában, mint hazájában | Eurosport
Hideg fej, türelem, elhivatottság - ezek az erények juttatták Giro-győzelemig a vérbeli Arsenal-szurkoló Tao Geoghegan Hartot, aki Amerikában alapozta meg európai pályafutását, és mára felnőtt a kapitányi szerephez is. Chris Froome örökébe lépve ő lett a második brit, aki rózsaszín trikót nyert, Olaszországban mégis többen ünneplik, mint odahaza, a ködös Albionban.
„Na ő egyike volt azoknak, akik korábban mindig azt mantrázták, ’Te megölted és kivéreztetted ezt a sportot’, de érdekes volt látni, hogyan változott az emberek véleménye a Giro alatt. A szurkolók és a média reakciója – részben azért, mert imádták Taót és Gannát – olyan pozitív volt, amit még sose tapasztaltunk. Ég és föld a különbség a korábbi évekhez képest”
– meséli nevetve.
„Nem maradok itt az idők végezetéig, hamarosan távozom, és egy olyan csapatot szeretnék hátrahagyni, amelynek szerettem volna a része lenni 19 évesen, amikor eljöttem otthonról. És ez talán nem az a csapat, ami voltunk.”
Persze, ezek csak szavak. A Vueltán is volt arra példa, amikor Carapaz viselte a piros trikót, hogy a komplett Ineos-Grenadiers az élre állt és a szokásos módon kontrollálta a versenyt. De az Ivan Sosa győzelmét hozó provence-i körversenyen is alkalmaztak hasonló stratégiát.
Viszont ez már nem mindig célravezető, hisz 2020-ban az Ineos vonata gyakran eltörpült a Jumbo-Visma bivalyerős sora mellett. Talán épp azért kísérleteznek új taktikával, és adják fel a totális kontrollra, a riválisok bedarálására való törekvésüket, hogy elkerüljék a fej-fej melletti csatát Roglicékkal?
Hat éve még egész Hollandia rajtuk röhögött, ma már ők az új etalon - A Jumbo-Visma feltámadása | Eurosport
A kétes hírű Rabobank poraiból feltámadó Jumbo-Vismát ma a kerékpársport legújabb szupercsapataként tartjuk számon, pedig néhány évvel ezelőtt még szponzorok nélkül versenyeztek, és Hollandiában is nevetség tárgyává váltak. A fordulópontot a 2016-os Giro d'Italia, és Steven Kruijswijk hófalas bukása hozta el: sereghajtó költségvetéssel is háromhetes győzelemig jutottak, most címvédőként várhatják a Vueltát.
„Rugalmasnak kell lennünk” – mondja Brailsford. „Időnként rákényszerülsz a védekezésre, ami, valljuk be, nem a látványosságról szól. De néha fel kell vállalnunk, hogy embereket küldjünk a szökésbe. Kicsit úgy, mint a Movistar, akik mindig hajlandóak erre.”
Az Ineos lesz az új Movistar? Túlzásnak tűnhet, de Brailsford kitart amellett, hogy 2021-ben új időszámítás kezdődik a csapat életében, ami érinti a taktikát, a célkitűzéseiket és a megjelenésüket is. Azt mondja, vége az egyenruhás korszaknak, ahol mindenkinek be kell állnia a sorba, mert többé nem a csapat, hanem az egyéniségek lesznek a középpontban.
„Kétségtelen, a tavalyi szezon megváltoztatta a gondolkodásmódomat. A Tour de France-on egyszerre címvédőkből kihívókká váltunk a Jumbo-Visma mellett. Ki kell találnunk, hogyan fogunk ellenük versenyezni” – ismeri el.
„De ez az új helyzet felszabadító is lehet, hiszen ahelyett, hogy a vereségtől félnénk, tekinthetünk rá úgy is, hogy megkaptuk a szabadságot arra, hogy megpróbáljunk nyerni.”
Cyclist
Olympic Games
Két hónapja eltörte a kulcscsontját, most olimpiát nyert a legyőzhetetlen Tom Pidcock
6 ÓRÁJA
Olympic Games
Újabb ezüst, de ez valami egészen más – Van Aert mintha csak a Tourt folytatta volna
21 ÓRÁJA