Benoot: „Ha a Jumbo tavasza nem sikeres, akkor mégis kié az?”

Tiesj Benoot némi hegymászással hangolt az ardenneki klasszikusokra, ahol sem a sérült Dylan van Baarle, se a pihenőre vonuló Wout van Aert nem lesz ott a Jumbo-Vismában.

Valter Attilával ellentétben, aki a baszk kör után készül három olyan egynaposra, ami számára is teljesen új lesz, hisz korábban még nem vett részt az Amstel-Fléche-Liége hármason.

A tavasz során a Kuurnét megnyerő Benoot ilyen szempontból jóval rutinosabb nála, és úgy tűnik, hogy ha kell, a sajtóval is keményen bánik. Kellően kritikus az újságírókkal, ahhoz például ragaszkodik, hogy a Jumbo eddigi tavasza egyáltalán nem csalódás.

Hiába nem sikerült se a Flandriát, se a Roubaix-t megnyerni. Ami viszont számunkra még ennél is fontosabb, hogy a Benoot dicsérte Atit, és olyan versenyzőként tekint rá, aki az ereje miatt igenis tényező lehet a következő klasszikusokon.

Ha jól számolom, akkor három különböző oldalról, összesen ötször.

Bédoin és Sault irányából pont a múlt hét óta van nyitva az út. A Malaucène felőli emelkedőt még nem „adták át” az autóforgalomnak, de a kerékpárosok már felmehetnek. Ennek előzetesen direkt utánanéztem.

Igazából kipróbáltam a környéket, mert emelkedőkön akartam edzeni. Tavaly Nizzát választottam, most a Ventoux következett. Steven Kruijswijk társbefektető a Cycle Coffee Society nevű cégben, amely nyaralókat ad ki kerékpáros turistáknak. Calpe-ban, a Pireneusokban és Bédoinban. Télen kipróbáltam a calpe-i házat, ami nagyon rendben volt, tiszta, tágas, még egy kisbabával is teljesen kényelmes. Most pedig még az időjárással is szerencsém volt.

Ha indulok, jó eséllyel elesek, és nekem sokkal több esélyem van az ardenneki klasszikusokon, mint ott.

A Dwars door Vlaanderen után még én is azt mondtam: „Ha most nem nyerünk nagy egynapost, akkor marad majd bennünk hiányérzet.” Nos, ott tartunk, hogy a korábbi dominancia után még tényleg nem nyertünk, de azért ne mondjuk azt a sok győzelem fényében, hogy csalódást keltő a teljesítményünk.

Tudom-tudom, az emberek szerint csak ezek számítanak, miközben a hétből öt kockaköves egynapos a miénk lett.

Én az ilyen cikkeken meg újságírókon már csak nevetni tudok. Ők is tudják, hogy ezt gondolom, és el is mondom nekik. Ez nálam ilyen kattintásvadász, szenzációhajhász újságírás, semmi más.

De versenyeket sem könnyű nyerni. Nincs bajom azzal, ha valaki jogosan kritizál, de azért ne mondjuk már azt, hogy a Jumbo teljesítménye rossz volt. Ha a mi tavaszunk sikertelen, akkor mégis kié sikeres?

Jó, és valaki más?

Miért, mert Pogačar nyert egy Flandriát?

Amikor átmegyünk személyeskedésbe, és előveszünk valakit, azt még csúnyábbnak találom. Hogy is szokták mondani? „A legjobb kormányosok mindig a parton ülnek.” Talán pont ezért vannak pont ott…

Kifejezetten jó voltam, megnyertem a Kuurnét. És mivel egy versenyt be tudtam húzni, már sikeres a tavaszom. És voltak dobogóim is, elég egyenletes teljesítményt hoztam.

Egyet vagy kettőt talán kaphatnék. Ha Remco nem indul, akkor Pogačar az egyetlen, akinek három csillag jár. Ő mindenhol top favorit, még a Roubaix-n is az lett volna.

Normál esetben Dylan van Baarle is itt lenne velünk, de ő sajnos megsérült. Láttam, hogy Baszkföldön Attila milyen lenyűgözően tekert, szóval szerintem erős páros lehetünk vasárnap.

Ott ő és én is hibáztunk. Az öt legerősebb versenyző között voltunk, csak kár, hogy harmadikak meg ötödikek lettünk. A csapatunkban azonban kultúrája van annak, hogy hiba esetén mindent higgadtan és nyugodtan átbeszélünk. Ilyen a holland munkamódszer, és ebben az esteben is ez történt. Lehet, hogy elsőre kemény vagy furcsa, esetleg zavar a dolog, de legalább gyorsabban gyógyulnak a sebek. Attilával is mindent átbeszéltünk, nem maradt bennünk semmi, tökéletes a kapcsolatunk.

(nevet) Az egy elég szép és extra helyzet lenne, de nem hiszem, hogy erre sor kerül majd.