Evenepoel: "Ha nem esek el, megnyerhettem volna az Amstelt"

Nagy bukás volt, a visszazárkózás után ezáltal nem is volt lehetőség a támadásra. Csapatként nem tudtunk igazán szervezettek lenni, de nem estem pánikba, és még egy kicsit várni akartam. Elég nagy volt a szembeszél, ezért is tartom bátornak Tadej és Julian támadását. Miután elléptek, nem stresszeltem, csak vártam még a megindulással.

Igen. Számomra a legnagyobb probléma az volt, hogy a bukás után több mint két perc volt a lemaradásom. Nagyon sokáig tartott a visszazárkózás, és túl sok energiámba került. Úgy gondolom, ha nem esek el, megnyerhettem volna az Amstelt. Akár a sprint, akár az egész verseny teljesen más eredményt hozhatott volna, mert elég jól éreztem magam. Kicsit balszerencsés volt a nap, de elégedett és büszke lehetek.

Azt hiszem, ha egy kicsit később indulok, talán nem előztek volna meg olyan könnyen. Apró hiba volt a részemről, mert várhattam volna, így kicsit befolyásolhattam volna a végsebességünket. Ez volt az egyetlen hiba, amit elkövettem, és ebből tanulni fogok a következő versenyekre.

Egyikünk sem nyert, a többiek pedig nagyon erősek voltak. Szerintem legalább olyan jó lehetett nézni a versenyt, mint belülről átélni. Tényleg elégedett vagyok a dobogós hellyel, mert rengeteg motivációt ad a hétre és a folytatásra. Ez az eredmény azt jelenti, hogy képes vagyok megnyerni az Amstelt.

Én nem láttam, így nem tudok nyilatkozni. Hallottam, hogy a nagy esés után ritmust váltott valaki, de nem tudom, hogy melyik csapat vagy melyik versenyző. Az első két bukás egyébként pont előttem történt. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy megmentsem, de nem tudtam kikerülni. A könyököm elég csúnyán megsérült a bukásban, ez látszódott is, a hátam lehorzsolódott egy kicsit, de ezen kívül semmi komoly. Szerencsére azonnal éreztem, hogy minden rendben van. Előfordul az ilyen, tényleg csak azt bánom, hogy két percembe és majdnem 20-25 kilométerbe került, mire visszaértem. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha... remélhetőleg a héten nem történik ilyen.

Felzárkóztunk hozzá, így igen, Mattiasszal együtt erősebbek voltunk nála a végén – máskülönben nem lehet őt utolérni. Főleg a Cauberg második mászásánál hoztunk sokat. Egy hatórás verseny végén viszont megérzi az ember, ha valami miatt plusz wattokat kell leadnia. Ennek ittam meg a levét, de ahogy mondtam, el kell fogadni, és senkit sem hibáztatok.

Mindhárman megérdemeltük volna a győzelmet, egyáltalán nem okolom őt. Ha Mattias nem támad és én nem tudok felzárkózni rá, talán soha nem érjük utol Tadejt. Egyértelmű, hogy ilyenkor kicsit ki lehet használni a helyzetet, de ilyen a versenyzés. Hiába gondolta volna szinte mindenki, hogy Tadej vagy én nyerjük a sprintet, hat óra és 260 kilométer után sosem lehet tudni az esélyeket. Ha a pénteki sprintet nézzük, nem hiszem, hogy bárki is arra számított volna, hogy lehajrázom Woutot. Mattias egyébként sem lassú srác, ezt mindannyian tudtuk.

A Côte d'Ereffe miatt a Mur de Huy előtti rész nehezebb lesz, mint az előző években, úgyhogy szerintem másképp alakulhat a verseny. Elég jól érzem magam, és nem szeretném, ha olyan versenyzővel kéne meccselni a végén, mint mondjuk Thibau Nys. Arra készülök, hogy versenyezni fogok: ha meglesz az erőm, támadok. Most napról napra haladunk. Két napom van a regenerálódásra, ami eggyel több, mint a Brabantse Pijl és az Amstel között. Hat hónapot töltöttem verseny nélkül, a formám rendben van, úgyhogy várom a hetet.