Nyolc év után tér vissza a Vuelta a Españára az Euskaltel-Euskadi együttese, mely 12 szakaszgyőzelmet, két összetett dobogót és egy csapatösszetett sikert számlált az eddigi spanyol körversenyei során. Utóbbit éppen utolsó évükben, 2013-ban érték el a baszkok. A szponzor, a név és a színek maradnak, a keret azonban teljesen új lesz. 


2020 februárjában jelentették be, hogy az Euskaltel négyéves szerződést kötött a Fundación Euskadival, így hosszú szünetet követően visszatér a legendás csapat, és 2023 végéig biztosan a történelmi néven szerepelnek majd a narancstrikósok. Éppen egy évvel később egy másik örömteli hír érte a baszk csapatot: szabadkártyát kaptak a spanyol körversenyre!
Visszatér az Euskaltel! - kiosztották a Vuelta szabadkártyáit | Eurosport
A Tour de France és a Giro d'Italia után, a Vuelta szervezői is bejelentették az idei szabadkártyás csapatok névsorát, ezek szerint a Burgos-BH, a Caja Rural és az Euskaltel-Euskadi lehet ott az Alpecin-Fenix, illetve a 19 WorldTour-sor mellett. A Tour de France-hoz hasonlóan itt sincs nagy meglepetés, három olyan spanyol csapat kapott szabadkártyát, amelyre előzetesen is lehetett számítani.
Olympic Games
Döbbenetes utolsó körös fordítás az aranyért, és bukással eldőlő bronzmeccs a pályakerékpárosoknál
8 ÓRÁJA
„Nagyon boldogok vagyunk, hogy újra itt lehetünk. A baszk szurkolóknak óriási örömöt jelent, hogy a számunkra legfontosabb versenyre visszatérhetünk, ahol sok sikert értünk el együtt. Nekem személy szerint rengeteget jelent, hogy a narancssárga színeket képviselhettem, eredményeim jelentős részét itt értem el. Az újrakezdés mindig izgalmas, ahogy most is” – mondta a MarcánakSamuel Sánchez, aki az említett két dobogót szerezte a baszkföldieknek: 2009-ben második, 2007-ben harmadik lett az összetettben, emellett ötször nyert szakaszt.

Újra van jövőjük, és várják a gyümölcsöt


Egy másik Euskaltel-legenda, Igor Antón – négyszeres Vuelta-szakaszgyőztes, emellett kétszer végzett az összetettben tízen belül – is nagyon derűsen látja a jövőt.
„Nagyszerű hírek ezek, az Euskadi indulására emlékeztet, amikor nagyon sokat kellett harcolnunk, de végül sikerült a legnagyobbak közé kerülni. Most elvetjük a magot, és várjuk a gyümölcsöt. Sok tehetséges fiatalunk van, akikkel 2-3 éven belül újra a nagyok közt lehetünk. A veteránok segítségével tudnak majd fejlődni, egy háromhetes körverseny pedig remekül megedz, a csapatot is megerősíti. A Vuelta, mely nekem is oly’ sokat adott, kiváló alkalom, hogy megmutassák magukat nemcsak Spanyolországban, hanem a nemzetközi színtéren is. Már csak az hiányzik, hogy a nézők is visszatérhessenek az utak mellé. Ez a csapat a szurkolói miatt is különleges, én is ott leszek majd, ahol csak tudok! Nagyon élvezzük, hogy újra van jövőnk.”
Jorge Azanza igazgató szeretné, ha egy etapot megnyernének már az idei Vueltán, de szerinte anélkül is játszhatnak fontos szerepet a három hét alatt. A leglényegesebb számukra jelenleg az, hogy felvegyék a versenyt a többi csapattal, szökjenek és szerepeljenek a tévében, hogy „a szurkolók büszkék legyenek” rájuk. Azt viszont sajnálják, hogy idén Baszkföldet elkerüli az útvonal.

Az Euskaltel-Euskadi idei kerete |

Fotó: Eurosport

MikelLanda, az Euskadi alapítvány elnöke, a Bahrain kerékpárosa szerint az ismételt, történelmi fúzió elhivatottságot tükröz.
„A lényeg a fejlődés, hiszen a célunk az, hogy visszakerüljünk oda, ahol a helyünk mindig is volt. Az Euskaltel csatlakozásával és a UCI WorldTeam kategóriába kerüléssel jó úton haladunk efelé.”
Apropó Landa! A joanseguidor.com eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha az egykor a baszkoknál tekerő, ma is aktív versenyzőkből összeállíthatnánk az „álomnyolcast”? A kapitány természetesen Mikel lenne, míg a második számú kerékpáros Ion Izagurre (ma: Astana). Őket segítené a hegyeken Pello Bilbao (Bahrain) és Gorka Izagirre (Astana), Jon Aberasturi (Caja Rural) keresné a lehetőségeket a befutóknál, a „hétköznapi melót” pedig Mikel Nieve (Team BikeExchange), Jonathan Castroviejo (Ineos) és Romain Sicard (Total) végezné el.
Ez a névsor, valamint az újraindulás, a szemek előtt lebegő Vuelta jó alkalmat ad arra, hogy nosztalgiázzunk egyet, és visszatekintsünk a narancssárgák történelmére, a megszűnés előtti időkre.
„Nagyon szomorúan éltem meg. Tudom, hogy nyomás nehezedett ránk a UCI előírásai miatt, amit a szurkolók nem is értettek akkor” – emlékezett a vég körüli időszakra Haimar Zubeldia, aki tíz évet húzott le a csapatban. Addig azonban megvalósult a Fundación Euskadi akkori elnöke, Miguel Madariaga álma. Olykor fent, máskor lent, sok buktatóval, de legalább annyi sikerrel. Húsz éven keresztül.

Minden kezdet nehéz


Minden egy „kellemetlenül hideg reggelen” kezdődött 1993. december 6-án, és egy olyan szimbiózissá alakult szurkoló és kerékpáros csapat között, melyet kevés együttes tud felmutatni a világon – emlékezik vissza a kezdetekre az El CorreóbanRoberto Laiseka. A projekt másfél évvel azelőtt, a Tour de France egyik szakasza után, egy Lourdes melletti brasserie-ben pattant ki Miguel Madariaga és José Alberto Pradera agyából. Utóbbi helyhatósági képviselő volt akkoriban Vizcayában, Madariaga pedig az önkormányzat sofőrje, emellett a Beyena amatőr csapat masszőre és menedzsere. Olyan profi kerékpáros klubot álmodtak meg, melyben csak Baszkföldön vagy Navarra tartományban született srácok versenyezhetnek, vagy olyanok, akik a történelmi területek valamelyikének utánpótlás-együttesében tekertek. Jelmondatuk az „Együtt erősebbek vagyunk” volt.
Mertek tehát nagyot álmodni – éppen a Miguel Indurain-éra alatt. Hamar rájöttek azonban, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket, s a vártnál nehezebb lesz majd az általuk elképzelt projekt. Már a keret összeállítása sem volt könnyű, a profik és az amatőr, utánpótlás- vagy kisebb csapatoktól jött kerékpárosok közötti összhang kialakítása. Mindezek ellenére elkezdett formát ölteni az együttes, és 1993 vége felé, 15 versenyzővel – köztük Cuesta, Laiseka, Cabestany, Gorospe és Salvador –, azon a hideg napon Arantzazuban bemutatták az Euskadit! Akkor egy lyukas garast sem adott volna senki értük.

Iban Mayo autogramot oszt Challans-ban (TdF, 2005)|

Fotó: Eurosport

1994-ben jött az első megmérettetésük, a Vuelta al País Vasco, a Baszk körverseny, melynek utolsó szakaszát megnyerve Augustín Sagasti megnyitotta valamennyijük előtt a siker útját. Ez volt az a pillanat, amikor elkezdett bennük hinni a (baszk) nép, amikor látták egy kemény szökés után a végletekig kimerült Sagastit átgurulni a célvonalon. Szomorú, hogy még ebben az évben véget ért a vizcayai versenyző karrierje: edzés közben frontálisan ütközött egy szembejövő autóval…
A következő esztendőben ismét Arantzazuban mutatták be a teamet, ezúttal már 18 taggal, köztük a fiatal Igor González de Galdeanóval. A költségvetés 250 millió pesetára (ma: ~1,5 millió euró, mintegy 540 millió forint) rúgott. Ezt a szezont az anyagi nehézségek jellemezték, folyamatos „harcban” álltak a bírósággal, és az önkormányzatok sem segítettek nekik – Josu Bergara képviselő ugyanis nem volt annyira lelkes a kerékpársport iránt, mint elődje, Pradera. Végül Bergara jobbkeze, José Luis Bilbao közbenjárásának köszönhetően kapott fizetési haladékot az Euskadi a bíróságon.

Színre lép az Euskaltel


A pénzügyi helyzet a későbbiekben sem lett rózsásabb, ’97-ben konkrétan a megszűnés fenyegette a csapatot. Csak a Petronor baszk olajvállalat gyors, 25 millió pesetás (~150 ezer euró, mintegy 54 millió forint), tőkeinjekciójának volt köszönhető, hogy be tudták fejezni az idényt. Így lett a nevük Euskadi-Petronor.

Roberto Laiseka szakaszgyőzelme a 2005-ös Vueltáról – Carlos Sastrét (CSC) és Roberto Herast (Liberty) előzte meg |

Fotó: Eurosport

Az évet – és a továbbiakat – viszont egészen más határozza meg: színre lépett szponzorként az Euskaltel, mintegy 26 és félmillió pesetát invesztálva. Miközben a financiális válság tovább mélyült, a Vueltának már Euskaltel-Euskadi néven futottak neki.
A telekommunikációs cég segítségével aztán gazdasági és sportvonalon is elkezdett felfelé kapaszkodni a csapat, köszönhetően Julián Gorospe sportigazgatónak. A legemlékezetesebb momentum ezekből az időkből Madariaga szerint Roberto Laiseka szakaszgyőzelme volt az 1999-es Vueltán, ami megmutatta, van értelme a kemény munkájuknak. Roberto szállította a győzelmet, de minden csapattárs, edző, vezető, stábtag kemény melója benne volt. 
„Egyik győzelem sem volt olyan fontos, és nem is lesz, mint az övé.”

iban-mayo-MundoDeportivo.jpg

Fotó: Eurosport

2000-ben bukkant fel Haimar Zubeldia az Euskal Bizikleta megnyerésével. Nem sokkal később kezdődik a klub megerősödése a nemzetközi színtéren is, köszönhetően megint csak Laisekának, aki az Euskaltel-Euskadi első Tour de France-án elvitte a Magas-Pireneusokban lévő Luz Ardiden-i szakaszt 2001-ben. 
Ezekben az években narancssárgába öltözött szurkolók árasztották el az utak mentét a francia körverseny pireneusi szakaszai alatt. Laiseka győzelme, híveik ünneplése a pillanat, ami bringafanok millióinak a retinájába beleégett. Két évre rá Iban Mayo nyert a mitikus Alpe d’Huezen, újabb óriási sikert aratva.

Iñigo Landaluze a 2007-es Touron |

Fotó: Eurosport

Megint csak két esztendővel később Igor González de Galdeano csatlakozik a vezetőséghez Madariaga hívására, s ezzel új időszámítás kezdődik baszkéknál. Bár 2006 sikeres volt sportszakmailag, minden másodlagos volt Gorospe sportigazgató szerződéshosszabbítása árnyékában. Ami végül nem jött össze, helyét Jon Odriozola vette át, de aligha jártak rosszul, mert ez a két év az aranykorszaka lett az Euskadinak, melynek végén olimpiai bajnoki címet ünnepelhettek Samuel Sánchezszel (2008, Peking).

A hanyatlás kezdete


A „minden jónak vége szakad egyszer” jegyében az Odriozola és a vezetőség közti nézeteltérés odáig vezetett, hogy Galdeano átvette a feladatköreit. Közben a UCI új kritériumokat támasztott, melyekhez a baszkoknak is alkalmazkodniuk kellett, s Igornak olyat kellett tennie, amit még soha a klub történetében: megnyitotta a kapukat a „külföldi” kerékpárosok előtt. Ez Madariaga és több euskadis ex-kerékpáros nemtetszését kiváltotta, 2012 szeptemberében írásba is adták elégedetlenségüket (haragjukat) az új vezetőség ellen.

Igor Antón szakaszgyőzelme a 2011-es Vueltán |

Fotó: Eurosport

2013-ban újra a megszűnés árnyéka vetődött az Euskadira a pénzügyi gondok miatt. Ekkor még az önkormányzat és a baszk kormány beszállt a támogatásba, de utoljára – ahogy az Euskaltel is. Így lett vége szurkolók és csapat két évtizedes csodálatos szimbiózisának, melynek csúcspontja minden év júliusa volt, amikor a Tour egy nagy narancssárga masszává változott. Kósza kísérletek, ötletek még születtek a megmentésükre, de egyik sem jutott tovább a puszta gondolatnál…

A történelem legjobb nyolcasa


Fentebb egy álomnyolcassal kezdtük a retrospektív részt, álljon végezetül itt a szintén a Joanseguidor által összeállított, a valaha az Euskaltelben megfordult kerékpárosokból alkotott legjobb 8-as.
A sort a fent idézett Igor Antón nyitja, akinek a 2010-es Vuelta gyakorlatilag a kezében volt, ám a Peña Cabargán történtek után Vincenzo Nibali lett a befutó, első és egyetlen spanyol körversenyét behúzva ezzel. Iñigo Cuesta az egyetlen burgosi sportolója volt a baszkok történetének, és csupán két szezont húzott le náluk, mégis szívesen emlékeznek vissza rá, mint remek csapatemberre. Vele egy időben érkezett a zsémbes Roberto Laiseka, aki 26 évesen csatlakozott a teamhez, és 12 éven keresztül szolgálta őket – egész karrierjén át, egészen a 2006-os, Giro d’Italián elszenvedett térdsérüléséig, mely után kénytelen volt visszavonulni. 
Mint említettük, ő volt 1999-ben az első, aki Grand Tour-szakaszsikert vitt haza a csapatának, történetesen a Vueltáról.

Mikel Nieve (jobbra) Alberto Contadorral küzd a Mont Ventoux-n, a 100. Touron |

Fotó: Eurosport

A ma is aktív Mikel Nieve következik a sorban, az utolsó idők egyik legértékesebb tagja az Euskadinak. Vuelta- és Giro-szakaszt nyert a baszkoknak 2010-ben, illetve ’11-ben a navarrai srác, aki később a hegyi pontversenyt is meg tudta nyerni az olasz körversenyen (2016), már a Sky (ma: Ineos) színeiben. Egy másik, Cuestához hasonlóan nem baszkföldi származású, ám a bizkaiai Güeñes településhez szorosan kötődő sportolót, Samuel Sánchezt sem szabad kihagyni egy effajta együttesből. 
Hogyan is lehetne, hiszen Peking mezőnyversenyének olimpiai bajnoka 13 (!) éven át szállította az eredményeket. A teljesség igénye nélkül: öt Vuelta- és egy Tour-szakasz, pöttyös trikó a francia körversenyről, Vuelta a Burgos- és Baszk körverseny-győzelem, amit Sánchez nyújtott.

Samuel Sánchez a 2011-es Pekingi körversenyen |

Fotó: Eurosport

Ki ne emlékezneIban Iban Mayóra – már persze a legalább 30-as korosztályból – és őrült, 2003-as évére, amikor sokáig azt hihettük, reális veszélyt jelent Lance Armstrongra a Touron. Végül hatodik lett az összetettben abban az évben, de megnyerte az Alpe d'Huezt az amerikai előtt. Sokak szerint a leglátványosabb kerékpárosa volt Mayo a narancsosoknak. 
Halk, csendes, ám annál nagyobb versenyző Haimar Zubeldia, aki Jan Ullrichot és Armstrongot a Tourmalet-n győzte le, s akinek az sem derogált, ha másokat kellett segíteni egy-egy adott versenyen. A megfiatalított Euskaltel-Euskadiról csak ennyit mondott: 
„Felvillanyozott, hogy látom, lassacskán visszajönnek a régi dolgok. Ez mindannyiunknak mosolyt csal az arcára. Miért ne lehetnének olyan jók, mint régen?”
A nyolcadik ember Amets Txurruka lenne, aki kétség kívül nem a legnagyobb név, ám hatalmas szíve és sokoldalúsága 2007-ben „Legaktívabb versenyző” díjat ért neki Párizsban. Egy szimbólum ő, akit nem lehetett nem szeretni; amikor nem vitték el egy versenyre, hiányát érezni lehetett, nem volt a csapatnak esszenciája és identitása. És akkor még kihagyták a felsorolásból David Etxebarriát vagy a González de Galdeano-testvéreket.
El Correo, Marca
Olympic Games
Ráfutott csapattársára, csúnyát bukott az új-zélandi
8 ÓRÁJA
Olympic Games
Bődületes hajrával és világcsúccsal hozták el az aranyat Gannáék
8 ÓRÁJA