Adrie van der Poel: „Mathieu és Wout nem lehet harmadik, akkor az emberek rögtön azt mondják, baj van.”

Rendben van. Itt esett el a közeli erdőben, elég keményen, Davidnak (a tesójának – a szerk.) kellett érte mennie. Feldagadt a térde, ami megesett már korábban is. Nem nagy sérülés, de megtanulta már, hogy óvatosabbnak kell lennie. Öt nap után már tudott tekerni és el tudott menni edzőtáborba, de most szüksége van egy hét külön crossos edzésre.

Nem volt opció, hogy versenyen hozza magát formába, ahhoz túl kemények a versenyek. Ez különben sem az ő stílusa.

Előző hétvégén Forma-1-et nézett. Persze most követi a crosst, de nem rossz érzéssel. Amint meghozott egy döntést, már nem panaszkodik miatta. Különben sem kell aggódnia, jól halad a felkészülése.

Szerintem nem kéne feltétlenül ott startolnia. Talán azt is mondja majd, hogy később kezd, de figyelembe kell venni, hogy minden maradék világkupa állomásra szüksége van, hogy jobb pozícióból kezdhessen a világbajnokságon. Az első sor így is elérhetetlen, a második vagy a harmadik reális.

A világbajnokság a fő cél, mint mindig, de addig is szeretne versenyeket nyerni.

Amit elég furcsának találok. A Jumbónál megvan a teljes program, még a Tour utánra is, de ö nem tudja, indul-e majd a CX világbajnokságon… Miközben jobb formában van, mint az elmúlt években. Sokkal jobb.

Talán nem az első egy-két versenyen, sok múlik a rajtpozíción. Aztán viszont meglepne, ha nem így lenne. Tudjátok mit furcsállok? Pidcockon sose lesz ugyanolyan nyomás. Ő nyugodtan lehet harmadik, hetedik. Ha Wout vagy Mathieu végez így, az emberek rögtön azt mondják, valami baj van, elöl kéne lenniük.

Úgy teljesen más, sajnos. Bár elismerem, vannak nagyon tehetséges srácok, de nem hozzák ki magukból a legtöbbet. Hiába mondom, hogy Iserbyt versenyezhetne többet országúton, egyből lehurrognak. Pedig jót akarok, szerintem jobb cross versenyző is lenne tőle. Mindig mondják, hogy ő minden CX világkupán ott van, Prágától az USA-ig. Na és? Nézzük meg milyen volt Wout programja tavaly a Tour után, ő mégsem reklamált.

Persze a hármasnál a velük született tehetségük az alapja mindennek. Egyszerűen jobb lapokat osztott nekik a természet. A jellemük és a beletett kemény munkájuk kombinációja – amire nem mindenki képes – teszi őket azzá, akik.

Nem, ez nem lehet a motiváció. Őszintén, eléggé letörte a dolog. Ne feledjük el a négy év munkát, amit beletett. Nem jöttek egyből a sikerek. A csapata végig támogatta őt ebben, aztán a nagy napon a dolgok elképesztően rosszul alakultak, utána pedig borult a bili.

Én mondtam, hogy kár egymásra mutogatni, ami történt, mindenkinek rossz, de nem lehet meg nem történtté tenni. Irány Párizs, 2024-ben. Én a magam részéről sokáig annak is örültem, hogy Mathieu normálisan tud járni az esést követően.

Igen. Nem hívjuk egymást olyan gyakran telefonon, de az első szakasz utáni este beszéltünk. A feleségemmel épp úton voltunk Franciaországba. Megkérdeztem, hogy érezte a napot, mire ő sóhajtva azt mondta, apa, nem találom a Svájci körön mutatott formám. Úgy gondolta, az oltás miatt. Mondtam neki, hogy lehet igaza van, és megkérdeztem hány napja kapta. Kiderült, hogy tíz.

Mondtam neki, hogy én a sajátom után 10 napig nem találtam magam a bringán, 3-4km/h-val lassabb voltam. Talán neki is hasonló lesz és másnap már jól megy majd. Kicsit kétkedve nevetett, hogy biztos a 11. napon lesz jobb? Talán mentálisan segített neki, amit mondtam.

Persze vannak még olyan családok, mint a miénk, de… a legtöbb gyerek hetente látja a nagyszüleit. Mathieu évente csak párszor látta „Papit”, mert 800 kilométerre laktunk egymástól. Így minden közös emlék nagyon intenzív. Az a győzelem a Touron bennünk is nagyon komoly érzelmeket szabadított fel. Egyértelműen ez a legszebb pillanat.

Forrás: Hln