A nagy hármas többé nem létezik! – Legalábbis Lefevere szerint

A Quick Step főnöke a csapat jövőjéről, Asgreen szerződéshosszabbításáról, a Flandria utáni ünneplésről, és Sagan esetleges leigazolásáról is mesélt.

.

Lehet, hogy ti meglepődtetek rajta, de én nem.

Pont a verseny előtti héten jött szóba a téma, és ő hozta fel. Megemlítette, hogy szerinte alábecsüljük a végsebességét, pedig korábban Svájcban és Kaliforniában is nyert így szakaszt. Mondtam neki, hogy ha így érzed, akkor egy kiscsoportos hajrát húzz is be nyugodtan. Talán azért kételkedtünk benne, mert még nem nagyon láttuk hajrázni. Sokkal inkább úgy tekintettünk rá, mint egy kiváló tempó-menőre.

Szerintem nem sok maradt a G3-ból. Ez a jelenség már nem létezik. Stuyven elvitte a Sanremót, Kaspeer az E3-at és a Flandriát. A csapatban is folyamatosan kúszik fel a ranglétrán, szerintem Lampaert mellett már el is ment. De azért nem úgy készült a vasárnapi versenyre, hogy ő az egyetlen opciónk.

Szerintem Mathieu és Julian kicsit túlvállalta magát, van Aert pedig utólag fáradtságra panaszkodott. Ott van Asgreen, akin meg nem volt ekkora győzelmi kényszer. De higgyétek el, ő egy gyors srác. A decemberi edzőtáborban, mikor a sprinteket gyakoroltuk, nem volt olyan nap, hogy ne nyert volna legalább egyet.

Vasárnap este vagy 300 üzenetre kellett válaszolnom. Másnap reggel szokás szerint visszanéztem a versenyt, és azt el is fejltettem, hogy 65 kilométerre a céltól 3 emberünk elesett. Szegény Tim megütötte a térdét, egy hétig tuti nem tekerhet.

Én is csak a kormányzótól hallottam, hogy milyen súlyos ott a helyzet, és alig van szabad ágy az intenzív osztályokon. Legalább kaptunk egy új dátumot, talán októberben már nézők is lehetnek az út szélén.

Nevetséges az egész. Mi felhívtuk az embereink figyelmét, mert tudtam, hogy az UCI-bírók utazni fognak erre. Schär nagyon szépen leírta a saját történetét az Instagramon, mindannyian tudjuk, hogy mit jelent egy gyereknek az, ha a kedvencétől kaphat kulacsot. Napi kapcsolatban vagyok a WhatsAppon Adrie van der Poellal és Johan Bruyneellel, mindketten azt kérdezték, nem tudnék-e tenni valamit. De ebből elegem van, nem én fogom megoldani az ügyet. A versenyzőknek végre ki kell állniuk magukért.

Azon a szálláson voltunk, amit évek óta használunk. Át akartunk menni egy nagyobb hotelbe, de pont ott lakott az UAE. Koccintottunk, mondtam egy beszédet, és jeleztem a srácoknak, hogy ez egy költséges győzelem volt. De ilyen esetekben mindig örömmel fizetem ki a prémiumot.

Őszinte leszek, már szombaton aláírhatott volna, de nem vagyok ennyire „nyomulós” típus. Azért azt tudom, hogy ő már nem csak segítőként tekint magára. Ezt jelezte is.

Jól haladnak a tárgyalások, hadd válaszoljam ezt. Nem fogok részleteket elárulni, mert a múltban már előfordult, hogy korán beszéltem, és a sajtó elüldözte az egyik főszponzorunkat.

Ezt ő mondogatja, de nem tudom, mi a valóság. Szerintem el fog menni.

Vannak olyan feltételeim, melyek alapján jöhetne. De nem tudok róla semmit, még nem is beszéltem vele.

Forrás: Het Nieuwsblad