A leszereplő generáció: miért tűntek el a klasszis spanyol kerékpárosok?

Publikálva 16/09/2021 - 10:37 GMT+2

A helyi kerékpársport válsága egyértelmű, az okok pedig sokrétűek.

A Movistar a 2021-es Criterium du Dauphine-n

Fotó: AFP

Soha korábban nem látott mélységekben van a spanyol kerékpársport, a helyzet pedig rövidtávon nem látszik javulni. A válság egy sor okra vezethető vissza, az utánpótlás alulfinanszírozásától a kerékpárosok nem megfelelő képzéséig. Egykori nagynevű versenyzők segítségével most ezeket a problémákat mutatjuk be.

Nulla. Nada, azaz semmi. Pontosan ennyi győzelmet értek el idén a spanyol kerékpárosok a háromhetes versenyeken. Olyan eredmény ez, ami soha korábban nem fordult elő a világ egyik legnagyobb kerékpáros nemzetével.

Persze lehet azt mondani, hogy ahhoz, hogy így alakuljon, kellett némi balszerencse is. Valverde és Aranburu jó formában voltak, de sérülés és betegség miatt adták fel a Vueltát. A Touron Garcia Cortina, a Girón Fraile és Izagirre volt aktív, de nem jártak sikerrel. És persze ott volt Enric Más, aki egy összetett második helyet csak elhozott a hazai körversenyről. A kudarc azonban kudarc, ez az eredmény pedig nem a semmiből jött. Joggal tehetjük fel a kérdést, miért van válságban a spanyol kerékpársport?

Flèche Wallonne

Valverde visszavonult, Pogačar hiányzik, ki lesz a Mur de Huy új királya?

17/04/2024 - 12:25

Aki az elmúlt két évtizedben kezdte el követni a sportot, szemtanúja lehetett az ország aranykorának. A Contador, Valverde, Purito Rodriguez vezette generáció mindent megnyert, de még a másodvonalat is olyan remek versenyzők alkották, mint Samuel Sanchez vagy Dani Moreno.

Szinte erőfeszítés nélkül hoztuk a győzelmeket. Ez vakká tett minket, mert egy olyan generációt láttunk, amilyet sose fogunk többet

– mondja Jesús Hernández, aki jelenleg a Kometa csapatának sportigazgatója, korábban pedig éveken át volt Contador jobbkeze az országúton.

Ha megnézzük a mai top spanyol versenyzőket, beláthatjuk, igaza van. A már említett Aranburu vagy Cortina nem rossz nevek, egyszerűen nem a megszokott klasszisok. Nem gyilkos ösztönű „befejezők”, ahogy Pedro Delgado mondja. Talán senki sem mintázza jobban ezt az átalakulást, mint Mikel Landa. A baszk hegyimenő remek versenyző, aki képességei alapján bőven lehetne háromhetes győztes. Csak valahogy sohasem jön ki neki a lépés…

Mikel Landa a mai spanyol generáció legtehetségesebb háromhetes menője, de sose jön ki neki a lépés.

Fotó: AFP

Na, de miért tűntek el az igazi sztárok? A jelenség oka nyilván összetett, megannyi megkérdezett szereplő számos különböző okot tudott felsorolni. Vannak azonban közös pontok, amik közül elsőként mindenképpen az anyagi vonatkozást kell kiemelni. Samuel Sánchez szerint Spanyolországban egyszerűen nem költenek eleget az utánpótlásra.

„Az utánpótlás nem kap annyi támogatást, mint máshol Európában. Szinte minden World Tour csapatnak megvan a saját utánpótlás sora, amik együttműködnek a helyi nevelőegyesületekkel, legyenek azok junior klubok vagy iskolák. Spanyolországban szinte csak a Movistar van. Ott van példának a Bora, saját utánpótlással, ahonnan most szerződtettek egy belga és egy német juniort. Ha valaki tehetséges, az ma könnyen szem elé kerül, de ezen dolgozni kell.”

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a helyzetet a spanyol szabályozások is nehezítik. Ha az országban valaki kontinentális csapatot akar indítani, a versenyzőket be kell jegyezni és legalább évi 25 ezer eurós fizetésüket állni kell. Ilyen szabályok Olaszországban és Franciaországban is vannak, ott ellenben más kedvezményekkel ösztönzik az utánpótlásba való befektetést. Máshol, mint a briteknél pedig ezek a csapatok üzemelhetnek amatőrként, így segítve a fennmaradásukat. Spanyolországban egyszerűen nem éri meg kiscsapatot indítani.

Egyértelmű, hogy nálunk a kerékpár, mint befektetés nagyon nehézkesen működik. Ha levesszük a Movistart, szinte semmi nem marad. Az Euskatel próbálkozik, de nem látom fényesnek a jövőt

– erősít rá erre Hernandez.

A spanyol kerékpársportnak nem tesz jót, hogy a Movistar az egyetlen magasan jegyzett csapat.

Fotó: AFP

Egy másik probléma a versenyzők képzése. Egészen pontosan arról van szó, hogy a spanyol képzés - nyilván az ország adottságaiból kifolyólag valahol értető módon – nagyon egyoldalú. Az országban szinte csak hegyimenőket nevelnek, közel és távol nem látni egy igazán jó sprintert, vagy klasszikusmenőt. Erre hívja fel a figyelmet az egykori háromszoros világbajnok, Óscar Freire is.

„Vannak bringásaink, csak nem a megfelelő típusúak. A fiamon is tapasztalom ezt, aki hegyeken akar edzeni és összetettmenő szeretne lenni. Nincsenek sprinterek, miközben a versenyek 80%-át ők nyerik, vagy legalábbis valaki, aki gyors a végén. Szerintem ez most a spanyol kerékpársport legnagyobb hibája… amint juniorként vagy feljebb kezdesz versenyezni, rögtön arra koncentrálnak az edzések, hogy jól menj felfelé, de arra nem, hogy nyerni is tudj.”

A dologban az is szerepet játszik persze, hogy az ország egyetlen WT csapata hagyományosan az összetett eredményekre koncentrál, így elsősorban hegyimenőket igazolnak. Ezek a versenyzők aztán ráadásul sok esetben szorulnak segítő szerepbe, ritkán kapnak maguk is lehetőséget.

Egy másik, nyilván nem csak Spanyolországra jellemző jelenség, hogy a sport bázisa is csökken. Oscar Perreiro szerint a mai fiatalok már nem vevők annyira a kerékpárosok kemény életére.

„Szerintem ez egy általános társadalmi probléma. Ehhez az életmódhoz komoly elköteleződés szükséges. A fiataloknak, mint amilyen a fiam is, mindene megvan. Telefon, tablet, PlayStation… Szerintem ez minden sportra, így a bringára is kihat. A lábaid bizony keményen fájnak ebben a sportban, ha pedig mindened megvan, nem vagy hajlandó úgy megszenvedni.”

A probléma tehát sokrétű, az eredmény pedig ahogy már említettük, nem kifutott. A spanyol győzelmek száma az utóbbi években egyre csak csökkent. A tavalyi évben mindössze 19 versenyt nyertek, csak hármat WT szinten, ráadásul 1937 óta először fordult elő, hogy ezek közt nem volt többnapos. És akkor azt már nem is említjük, hogy az utolsó háromhetes győztes Contador volt, még 2015-ben…

Abban mindenki egyetért a helyi közegben, hogy a jelenlegi állapot közel sem ideális. Az ország már csak 10. az UCI ranglistáján, a csapat pedig az olimpián is leszerepelt. Kiöregedőben vannak a jelenlegi húzónevek is, közben felnőtt több korosztálynyi tehetség (Fernando Barceló, Rubén Fernández, Carlos Barbero vagy éppen Marc Soler), akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

A jövő azonban nem teljesen sötét, hiszen akad néhány jelenlegi, kiemelkedő tehetségű fiatal. Juan Ayuso 18 évesen nyerte meg a Baby Girót és már az UAE-ben teker, míg Carlos Rodriguez évek óta edződik az Ineosban, a Tour de L’Aveniren szerzett második helye pedig jelzi, hogy jó úton jár. Fontos lenne azonban, hogy melléjük felnőjenek többen, akik tartósan szállíthatják az eredményeket.

Erre viszont a jelenlegi körülmények között nem sok esély van. A fent említett versenyzők inkább a kivételt képezik, mintsem egy pozitívabb tendenciát jeleznének. Ahhoz, hogy ismét legalább közel olyan sikeres spanyol generációt lássunk, mint volt Contadoréké, még nagy változásokra és hosszú évek kemény munkájára lenne szükség. Addig marad a reménykedés és a nosztalgia a régi nagyok győzelmein…

Forrás: részben Marca és Mundo Deportivo

Minden reggel elküldjük e-mailben a legérdekesebb híreket a sportvilágból, válogatunk a legjobb cikkeinkből. Az Eurosport napi hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Katalán körverseny