Háromszor nyert Lombard kört, és 10 éve volt rózsaszín trikós a Giro d'Italián.
Kilenc év után elhagyta a Lampre-Merida csapatát, és a "másodosztályú" Nippo-Fantinihez igazolt.
A mai napig sztárként kezelik, sokan nem értik miért.
Tour de France
Lefevere: "Nagyon szomorú, hogy harmincévesen valaki nem képes megmondani az igazat"
32 PERCE
Ötszázhatvannyolc nap telt el a legutóbbi győzelme óta.
Komoly visszalépés, vagy egy új időszak kezdete? Lehetséges, hogy 33 évesen valaha még viszont látjuk az igazi Damiano Cunegót? Ha figyelembe vesszük, hogy kétgyermekes apukaként nemrég beiratkozott a veronai egyetem sport és biológia szakára, jó eséllyel nem a válasz. De ha megnézzük az elmúlt 2-3 szezonját, akkor is kicsi rá az esély.
A közelmúltbeli eredménytelensége ellenére, Damiano Cunegót imádják Olaszországban. 2002 óta tartó profi pályafutása során 44 győzelmet szerzett. Mai napig ő az utolsó olasz, aki klasszikus egynapost (2008, Amstel Gold Race) tudott nyerni. 
"Piccolo principe" vagyis "kis herceg". Ez a beceneve. Ha rápillantunk egy tíz évvel ezelőtt róla készült képre, könnyű rájönni miért. Azt viszont nehéz elmagyarázni, mennyire rajongtak és rajonganak érte a szurkolók. Persze, voltak "dolgai".
A 2011-es Lampréban Cunego volt az egyetlen, aki saját Fizik márkájú nyerget használt. Miközben a csapatban mindenki San Marcoval versenyzett. A Gaerne olasz cipőgyár, csak neki tervezett egyedi, a saját aláírásával ellátott cipőt. Nem viselkedett óriási sztárként, de elég zárkózott figurának tűnt. Egy-egy közös vacsora alkalmával inkább a telefonját nyomogatta, minthogy a társakkal beszélgessen.
A kétezres évek közepe és vége felé, az összes olasz kerékpáros újság hirdetésében ő volt a főszereplő. Mindent el lehetett adni vele. 2008-ban már Giro, és háromszoros Lombard kör győztes volt.

cu2

Fotó: Eurosport

Pedig elég későn, mindössze 15 éves korában kezdett. Még általános iskolásként, a focival és a jégkoronggal is próbálkozott. De édesanyja Anna Maria elmondása szerint tisztán látszott, hogy a kisfiának csak egyéni sport való.
Még 1998 nyarán, egy bresciai junior versenyen figyelt fel rá Giuseppe Martinelli, aki akkor a Pantani-féle Mercatone Unonál dolgozott. Martinelli (2004-ben a Saeco sportigazgatójaként nyert Girot Cunegoval) egészen a család veronai otthonáig utazott, hogy meggyőzze a szülőket. Főleg az apukát, Enzot volt nehéz rábeszélni arra, hogy engedje el a fiát profinak. Szerencsére, egy közös pont, a rally szeretete segítette a döntésben.
A rally, amely a rockzene mellett a mai napig nagy szerelme Cunegonak. Még speciális matchbox gyűjteménye is van, a Cerro Veronesében található háza garázsában. Ott, ahol a trófeáit is gyűjti. A 2004-es rózsaszín trikó (az akkor viselt 3-as rajtszámmal együtt) a mai napig bekeretezve lóg a falon.
Imádja a Doorst, nagy Jim Morrison rajongó. Vélemény szerint a problémák ott kezdődtek, amikor 2012-ben a családjával együtt átmenetileg elhagyta Olaszországot. Margheritával a feleségével illetve a két gyerekével együtt Svájcba költözött, ami utólag - saját elmondása szerint - nagy hibának bizonyult. Kiszakadt a jól megszokott környezetből, ráadásul a sok eső miatt alig tudott rendesen edzeni. Így az egész 2013-as szezonja felejthetőre sikerült.
Hamar hazamentek, és gyorsan vettek egy házat Cunego szülővárosa, Verona közelében. Pont ott, ahol még 1999-ben juniorként világbajnoki címet szerzett.
„Csak véletlen, hogy így alakult” – mondta később.
Nemrég bejelentette, hogy 2005 után elhagyja a Lamprét és a Nippo-Fantinihez igazol. Ráadásul a jövőben tanulni fog.
"Már látom, hogy versenyzőként nem érted meg, miről szól egy speciális edzés. Szeretnék belátni a dolgok mögé, és tudományosan is elmagyarázni a fiataloknak, hogy az adott feladatot miért kell elvégezni".

Fotók: sport.sky.it

Fotó: Eurosport

Merthogy Cunego következő szezonja most már arról (is) fog szólni, hogy mit tud átadni a fiataloknak. Pályafutása elején még Jalabert és Ullrich mellett versenyzett, azóta lassan már a harmadik generáció tűnik fel a mezőnyben.
"Lehet kívülről nem látszik tisztán, de a sportág sokat változott. Mikor elkezdtem, volt pár nagy név akik egymás ellen küzdöttek. Vagyis csúnya szóval élve, csinálták a versenyt. Ha erős voltál egy ideig mentél velük, de sok esélyed nem lehetett. Most már a középmezőny is magas színvonalat képvisel, minden egyes versenynek megvannak a maga specialistái és esélyesei. Jóval nehezebb lett sokat és sokszor nyerni".   
Volt olyan időszak amikor az olasz sajtó azt jövendölte, a Basso-Cunego csata akár egy évtizeden keresztül is meghatározhatja az erőviszonyokat. Sokan ebben a két versenyzőben látták, a következő olasz Tour győztest. Ehhez képest 2014-ig kellett várni Nibalira, és az ő viszonylag sima győzelmére. "Én örülök Vincenzonak. Egyébként sem voltam soha az az irigykedős típus. Ő meg tényleg megérdemli a sikert".
Jövőre tehát Nippo-Fantini és amolyan példakép szerep. Mert ha valakire felnézhetnek az olasz fiatalok, az Damiano Cunego. Nem, nem a jelene. Sokkal inkább a múltja miatt. Amely egészen fantasztikus.
Huszonnégy évesen már Giro győztesnek mondhatta magát...
Tour de France
Öt kritikus szakasz, ahol eldőlhet a 2021-es Tour
17 ÓRÁJA
Kerékpár
Cycling Show: Az Eolo Kometa drámai bemutatkozása a Giro d'Italián
EGY NAPJA