Népszerű sportok
Még több sport
Összes megjelenítése

A határfeszegető Adam Hansen legújabb kihívásként lenyomta az Ironmant

Eurosport
Eurosport

Publikálva 25/11/2019 - 16:39 GMT+1

Az idén csak egy háromhetest ment, úgyhogy kellett valami extra.

Fotó: Eurosport

Tudjuk, hogy Adam Hansent nem akármilyen fából faragták. Ő az, aki karrierje során összesen 25 nagy kört teljesített, ráadásul a 2011-es Vuelta és a 2018-as Giro között valamennyit befejezte. Ez 20 zsinórban letekert háromheteset jelent. 

Az ausztrál az idén csak Girózott, ami lehetőséget adott neki arra, hogy valóra váltsa egy régi álmát, azaz, hogy teljesítsen egy Ironmant. A november 2-án, Floridában megrendezett versenyen a 38. helyen végzett, korcsoportjában, a 35-39 évesek között pedig nyolcadikként zárt. Bő egy óra alatt teljesítette a 3,8 km úszást, 4 óra 15 perc alatt tekerte le a 180 km hosszú kerékpáros távot, majd futott a végére egy 3 óra 37 perces maratont. Az összesített ideje 9 óra 5 perc 54 másodperc lett. 
Mikor jött először az ötlet, és mit szóltak hozzá a csapattársaid?
Mindig is akartam, már régóta itt volt a fejemben. Az idén nem versenyeztem sokat, így aztán kaptam az alkalmon. Nem mondtam el a többieknek, nem akartam nagy felhajtást. Csak jól akartam érezni magam, és meg akartam élni az egésznek a hangulatát. Campenaerts egy kicsit irigy volt, szerintem amúgy ő is lenyomja majd egyszer.
Azért Floridában csináltad meg, mert időben ez volt jó, vagy sík terepet akartál?
Egy nehezebb pálya jobb lett volna. Amikor az ember hegynek felfelé fut, az hasonlít a kerékpározáshoz, meg amúgy is, egy keményebb terep jobban feküdt volna nekem. Sőt, a nagyobb meleg és a magasabb páratartalom is. Először Malajziát néztem ki, de akkor épp program volt a csapattal. De jó volt Florida is, jól éreztem magam, úgyhogy vissza is akarok jönni, hogy javítsak az időmön, annak ellenére, hogy nem kimondottan az én terepem.
Poénkodtál, hogy legközelebb majd csinálsz futóedzéseket is. Amúgy mennyit úsztál és futottál előtte?
Legközelebb másként lesz. Kevés időm volt, ezért alig tudtam összetett edzéseket csinálni. Sérült is voltam, kifordult a bokám, tíz napot ki is kellett hagynom, majdnem vissza is kellett mondanom az egészet. A futás java részét futópadon voltam kénytelen megcsinálni. Az úszásaimat meg 25 méteres medencében nyomtam. Nem annyit, amennyit szerettem volna, de azért megéreztem legalább egy kicsit a vizet. Néhányszor természetes vízben is tudtam edzeni. Tudtam, hogy az állóképességem megvan, így inkább a technikámon dolgoztam.
picture

ad.jpg

Fotó: Eurosport

Mennyire volt kimerítő a háromhetesek legdurvább szakaszaihoz képest?
Teljesen más a kettő. A futás volt a kulcs. A triatlonisták sokkal gyorsabbak, mint én. Nem a keringésemmel, az állóképességemmel vannak gondok, hanem egész egyszerűen a futáshoz használt izmaim nem bírnak annyit, mint egy olyan valakinek, aki erre készül évek óta. Szóval a lábaim nem vittek úgy, ahogy szerettem volna. 25 kilométer után, ami már eleve a leghosszabb táv volt, amit valaha futottam, a lépéshosszom jelentősen lecsökkent. A csípőhajlítóm nem bírt többet, és frusztrált, hogy nem tudok gyorsabban haladni. 
Ami az energiafelhasználást illeti, kb. 6,600 kalóriát égettem el, ami egy kicsit több, mint a nagy körök legkeményebb szakaszain. Egy ilyesmi keménységű szakaszom, ha volt egész életemben. Utána egy napig nem tudtam járni, a kerékpárra sem tudtam fölülni. Én jól voltam, de az izmaim készen voltak. Néhány nappal később éreztem úgy magam, mint egy háromhetes után.
Sokan azt írták a közösségi médiában, hogy azt hitték, gyorsabb leszel kerón. Visszafogtad magad, hogy tartalékolj a futásra?
A nyergem elmozdult egy kicsit, azzal szórakoztam egy darabig. Az időfutam kormányom nem sokkal korábban lett kész, úgyhogy elég szokatlan volt, ráadásul elég magasan is volt. Mehettem volna gyorsabban, de nem igazán volt kényelmes ez a pozíció. Sokkal gyorsabb meg nem akartam lenni, mert akkor lehet, nem tudom befejezni a futást. Nem akartam annyit kockáztatni, inkább élvezni akartam ezt az egészet.
Mi volt a mélypont, és mi volt a legjobb dolog a versenyben?
A legrosszabb az volt, ahogy láttam, hogy az utolsó 17 km-en a futótempóm visszaesik 4:20-ról 6:30-ra (perc/km). A lépéshosszom csökkent, és a görcsölés határán voltam. Mindenképp be akartam fejezni. Az az érzés, a félelem, hogy ez esetleg nem sikerül, nem volt könnyű.
picture

EI7kTkrWkAAc2Xp.jpg

Fotó: Eurosport

Hogy mi volt a legjobb? A start előtti pillanatok, érezni a sok emberi lelkesedését ott a vízben. Ahogy drukkoltak a nézők, meg a segítők a frissítő állomásoknál. Látni az arcokat, akik felismertek és azt kérdezték, 'mi a fenét keres ez itt?'. Én meg válaszoltam, hogy csak próbálom én is megcsinálni azt, amit ők. Iszonyatosan jó volt ott lenni, teljesíteni, és élvezni azt az élképesztő hangulatot. 
Oké, te lenyomtad, de szerinted várható, hogy egyre több kerós belekóstol, vagy esetleg végleg átnyergel, mint például Cam Wurf vagy Andrew Talansky?
Nem hiszem. A kerékpárosok többsége nem szereti a változásokat, és azért ez mégiscsak Ironman, ez nagyon kemény. Cam Wurf amúgy is egy különleges srác. A keró előtt evezett is, most ezt csinálja, de lehet, néhány év múlva megint valami mást fog, ráadásul profi szinten. Nagyon kevés olyan fazon van, mint ő. Ráadásul elég nagy szigor van a csapatoknál, talán az EF-nél nem annyira, de a többiek szerintem csak a holtszezonban nyomhatnák. 
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés