A Festina-botrány, amely kis híján romba döntötte az országúti kerékpárt - II. rész

A kialakult hisztéria a mezőnynek is sok volt. A versenyzők a TVM csapatnál történt razziát követően úgy döntöttek, ülősztrájkkal fejezik ki tiltakozásukat a 12. szakasz rajtjánál. Voltak, akik versenyezni akartak, mások nem. Heves viták zajlottak, az ONCE csapat főnöke, Manolo Saiz kis híján ölre ment az újságírókkal. Végül elindult a szakasz. Leblanc a sajtót okolta a sztrájk miatt.

Hamarosan következett egy újabb rajtaütés a TVM-nél, melynek során már hajmintákat is vettek a versenyzőktől. Ez már kikezdte a drukkerek hűségét is, úgyhogy majdnem be is fellegzett a Tournak. Albertville-ben, a 17. szakasz rajtjánál a versenyzők letépték a rajtszámukat és ledobták a földre.

Manolo Saiz kiakadt, ezen a Touron már nem először, és azt mondta, hogy ha ez így megy tovább, akkor annyi, a franciák megölik a kerékpárt. 

A verseny majdnem összeomlott, Leblanc-nak azonban ezen a ponton volt egy kis szerencséje. Aznap ott ült mellette a zsűrikocsiban a belügyminisztérium képviselője. 

Leblanc továbbította az infót az 1996-os győztes Bjrane Riisnek, ő pedig rávette a versenyzőket, hogy folytassák a versenyt. Bár neutralizálták az aznapi szakaszt, legalább ment tovább a Tour.

A mezőny csökkentett létszámban ért be Párizsba, 189-ből mindössze 96-an tekerhették végig a versenyt. Némi iróniával mondhatjuk, hogy a Lance Armstrong nélküli US Postal érintetlenül, razzia nélkül érkezett a francia fővárosba. A sorban ott tekert mások mellett George Hincapie és Tyler Hamilton is.

Armstrong is ott volt a versenyen, de szinte észrevétlenül. A Vueltára készült. Illetve később ő lett a következő évi verseny poszterarca, ő hirdette a 'Megújulás Tourját'. 

Virenque pályafutása soha nem heverte ki ezt a botrányt. "Levadászott engem az UCI, a rendőrség, a bíróságok és a sajtó is. Én lettem a bűnbak, akinek guillotine jár" - mondta a francia, aki 1999-ben visszatért a versenyre. 

És, hogy a Festina-botrány mennyit ártott a franciáknak? Vajon mostanra már megtalálták volna Bernard Hinault utódját, ha azon az ominózus napon Willy Voet biztonsággal átjutott volna a francia-belga határon? Az kétségtelen, hogy 1998 után jelentősen megcsappant az érdeklődés a sportág iránt, és a befektetők is messze elkerülték azt. Sok kisebb verseny megszűnt, de legalábbis elvesztette a jelentőségét. Nem utolsósorban pedig a versenyzők és a média közti bizalom is megrendült. 

McQuaid számára is katasztrofális eredménye volt a botránynak. Az ír körverseny tervét, mintha nem is lett volna, úgy fújta el a szél. 

De mi a helyzet Virenque háza táján? Versenyzőként kétségtelenül megsínylette a dolgot, másrészt azonban ő egy igazi túlélő. Ahogy ő maga írja, az élete egészen mesébe illő a Karib-szigeteken. Jet-ski, sütögetés, nyugodt gyereknevelés, amikor otthon van, akkor pedig szelfik és autogramosztás az Alpok síparadicsomaiban. 

Nehéz látni, hol is siklott félre minden a számára.