Hasznos tanácsok öreg rókáktól zöldfülűeknek

Íme néhány tanács a zöldfülűeknek a rutinos öreg rókáktól.

Emlékszem, én anno nem kaptam semmiféle tanácsot, igaz, egy olyan csapatban versenyeztem, melyet tulajdonképp az újoncoknak hoztak létre. Mindössze annyit mondtak, hogy legyek kezdeményező, és, hogy akkor is menjek a palackokért, ha éppen nem kértek meg rá.

Azt akarták, hogy legyek agresszív a versenyeken, hisz az ember ilyenkor bekerül olyanok közé, akikre nagyon felnéz, ami akár gondot is okozhat. Megvan ugyanis a veszélye annak, hogy a túl nagy tisztelet miatt folyamatosan csak pozíciót vesztesz a mezőnyben.

Szóval a tanácsom az, hogy mutass tiszteletet, de ne vidd túlzásba, mert a helyedet mégiscsak meg kéne tartanod. Engem annak idején bedobtak a mély vízbe, a klasszikusokra. Ott tekertem a legnagyobbakkal, olyanokkal, mint Tom Boonen. Nem volt könnyű, de meg kellett értenem, hogy végső soron mindenki saját magáért megy.

Az én tanácsom az, hogy soha ne felejtsétek el, hogy mindig jön majd egy következő verseny. Ez nehéz, hisz minden verseny fontos, de az, hogy van kb. 75 versenynap, azt jelenti, hogy kell, hogy jöjjön egy újabb lehetőség.

Pályafutásom elején volt pár nehéz tavaszom Európában. Folyton azt éreztem, hogy beleverem a fejem a falba, és nem haladok sehova. Aztán visszamentem az Államokba, és indultam a Kalifornián, meg a nemzeti bajnokságban. Végül valahogy megjött a forma, és minden megváltozott. Tehát az a legfontosabb, hogy tartsátok mindig észben, egy rossz sorozatnak bármelyik pillanatban vége szakadhat.

Ha visszamehetnék az időbe, azt mondanám a 21 éves Kielnek, hogy találjon egy jobb, biztonságosabb melót 410 ezres fizetésért. De viccen kívül, azt mondanám neki, hogy legyen türelemmel.

A legfontosabb, hogy ne csinálj hülyeséget a mezőnyben. Vannak fiatal srácok, akik bemutatnak az idősebbeknek. Amikor én voltam újonc, jobban tettük, ha csendben maradtunk, amíg a nagy öregek beszéltek. Jobban tettük, ha meghúztuk magunkat.

Persze ma ez már nem akkora ügy, és az újak simán megcsinálnak ilyesmit. Régebben több volt a tisztelet.

Próbáld csak élvezni ezt az egészet. Imádok kerékpározni, valószínűleg sokkal jobban, mint amikor profi lettem. Akkor csak az eredményekre összpontosítottam, éppen ezért nem igazán élveztem az edzéseket. Most sokkal jobban élvezek minden kerékpáron töltött pillanatot, és ez a felkészülést is nagyban megkönnyíti.

A másik dolog pedig, hogy fontos minél előbb rájönni, hogy mi is az, amiben jó vagy. Szép dolog, ha hegyi- vagy épp összetett-menő akarsz lenni, de ha mégsem ehhez van tehetséged, azt el kell fogadnod. Abba kell energiát rakni, amiben fejlődni tudsz, amiben igazán jó lehetsz. Ez a titka, hogy megvesd a lábad a profik közt: fejleszd, amiben jó vagy.

Ha hosszú távú céljaid vannak, muszáj befektetned magadba. Ez még akkor is így van, ha az elején nem keresel sok pénzt. Ilyenkor is fontos költeni arra, hogy elmenj még mondjuk egy plusz edzőtáborba. Emlékszem, volt egy olyan helyzet az elején, amikor el kellett döntenem, hogy kell-e nekem wattmérő, vagy sem. Megvettem, pedig nem voltam agyonfizetve. Utólag visszagondolva, megérte.

Nehéz, de mentálisan hosszú távra kell tervezni. Azért nehéz, mert a szerződésünk viszont rövid távra szól. Láss, és gondolkodj hosszú távra, képzelj el magadnak egy tíz-tizenkét éves pályafutást. Ha csak rövid távra tervezel, könnyen lehet, hogy a karriered olyan is lesz.

(Forrás: cyclingnews)