Tarolt a Jumbo és a Bora, jó az öreg a háznál – 2022 legjobb igazolásai

A Jumbo Christophe Laporte, a Bora a Girót nyerő Jay Hindley igazolásába nyúlt bele nagyon, de az utolsó pillanatban csapatot váltó versenyzők közül Dylan Groenewegen és Simon Clarke is szakaszt tudott nyerni a Tour de France-on.

Voltak csapatok, akiknek szinte minden igazolása ült idén, ráadásul háromhetes győztest és világbajnoki ezüstérmet is szereztek. Az idei szezon legjobb igazolásai azt is bizonyítják, hogy nem szabad lebecsülni a rutinos kerékpárosokat, és megéri az utolsó pillanatig (vagy kicsit még tovább) kutatni az elérhető versenyzők után.

Mert velük akár a szezon legjobb üzleteit is nyélbe lehet ütni.

Ha friss igazolásként egyből háromhetest nyersz az új csapatodnak, ott a helyed egy ilyen listán, ez nem lehet kérdés. Megfordítva a dolgot, ha a mai mezőnyben, ahol legfeljebb 8-10 emberre mondanánk rá nyugodt szívvel, hogy esélye van győzni egy nagy körön, és őket is egyre gyakrabban hosszú távú szerződésekkel „láncolja le” a csapatuk, mégis sikerül egy ilyen versenyzőt igazolnod, valamire nagyon ráéreztél. Így volt a Bora Jai Hindley-vel kapcsolatban.

Na nem mintha ne lettek volna ott a jelek. Az ausztrál versenyző 2020-ban második helyen végzett a Girón, emlékezetes módon egészen az utolsó időfutamig vezetve a versenyt. Csak épp a következő szezon katasztrofálisan alakult számára, a DSM-nél meg nem látták benne tovább a fantáziát. A Boránál igen, Hindley pedig idén a Girón egyből bizonyította, hogy nem egyszeri kiugrás volt a két évvel ezelőtti teljesítménye, hanem tényleg igazi háromhetes esélyes.

Tegyük hozzá, hogy a Bora nem csak vele, de szinte minden más igazolásával is betalált: Alexander Vlasov és Sergio Higuita is nyugodtan felférhetett volna egy hosszabb listára, de az év végére a visszatérő Sam Bennett is magára talált.

Ha még egy csapatot kéne kiemelnünk, ami tökéletesen erősített erre az évre, az a Jumbo lenne. Laporte pedig a legjobb példa arra, mit tud kihozni a holland csapat az új igazolásaiból. A francia versenyző minden évben hozott jó eredményeket, de az első Jumbós idénye inkább azt mutatta meg, hogy a Cofidis-nél elvesztegették a tehetségét.

Szakasz a Párizs-Nizzán, dobogó az E3-on és a Gent-Wevelgemen, szakasz a Touron és ezüstérem a világbajnokságon: címszavakban így lehetne összefoglalni Laporte idényét. És mindezt segítőként! A francia bringás tökéletes egyensúlyban ment magáért és volt csapatember Wout van Aert meg az összetett esélyesek mellett, ebből a kombinációból pedig az év talán legjobb átigazolása született.

Ha figyelembe vesszük, hogy ugyanez tulajdonképpen Tiejs Benootra is elmondható, de az idénre igazolt fiatalok is megkapták a lehetőséget a Jumbónál, ez nagyon bíztató lehet a jövő évre szerződtetett versenyzők, köztük Valter Ati számára is.

Jó az öreg medve a háznál! Kristoffban az UAE-nél már nem láttak sokat, pedig hiába lett idén már 35 éves a rutinos norvég, továbbra is képes egy teljes szezonon át kiegyensúlyozottan szállítani az eredményeket.

Ezt ismerte fel a Peák Barnát is szerződtető Wanty, ahol hála Kristoff tonnaszámra szerzett pontjainak, még csak gondolniuk sem kellett a kiesésre az év végén. Ha ehhez hozzácsapjuk a norvég négy győzelmét, egyértelműen az év egyik legjobb átigazolása jön ki megszerzéséből.

Az érdekes a történetben az, hogy Kristoff ennek ellenére nem hosszabbította meg egyéves szerződését, hanem inkább hosszútávra aláírt az Uno-X-hez. Vagyis egy újabb ilyen évvel jövőre is teljesen nyugodtan ott lehet majd a listánkon.

Az utolsó pillanatban is születhetnek még jó átigazolások, ezt bizonyítja a holland sprinter példája. Már december volt, mikor a Jumbónál létszámfelettivé vált Groenewegent megtalálta az ajánlatával a Bike-Exchange, de milyen jól tették, hogy bepróbálkoztak.

A sprinter újra a legjobb éveit idézte, összesen hét győzelmet (köztük egy Tour-szakaszt) szerzett 2022-ben, a csapat pedig egy új színt vitt a versenyzésébe azzal, hogy végre nem csak összetett menőikre és a szökésekre figyelhettek egy háromhetesen.

A Bike-Exchange más igazolásai annyira nem sültek el jól, de az ausztrálok idén is lecserélik a keret harmadát, az újak közül pedig többekben (Dunbar, Zana) benne van, hogy hasonlóan nagy találat lesz.

Ha Groenewegenre azt mondtuk, hogy utolsó pillanatos igazolás, akkor minek nevezzük Sumon Clarke-ot? Már január volt, mire a Qhubeka megszűnésével munkanélkülivé vált ausztrál versenyző csapatot talált magának, de megérte addig egyedül végeznie az edzéseket, az Israel pedig kivételesen jól tette, hogy inkább nem hagyott visszavonulni egy rutinos versenyzőt.

Clarke már a szezon elején megmutatta egy sor top10-es eredménnyel, hogy hasznára lesz a csapatának, aztán épp mire megfeledkeztünk volna róla, jött a nagy durranás. A Tour kockaköves 5. szakaszán szökésből maradt elöl Taco van der Hoornnal, az utolsó centiméterekig kiélezett csatát pedig az ausztrál versenyző nyerte.

Már ezért megérte ráhúznia még egy évet, ez ráadásul nem is a történet vége, Clarke a következő két szezonra is szerződést kapott az Israeltől.

Egyébként nem ő volt az egyetlen, aki hivatalosan már az új szezonban váltott csapatot, sőt, Andrea Piccoloé még extrémebb példa. A fiatal olasz versenyző előbb a Gazprom megszűnése után igazolt az Andronihoz, majd onnan augusztusban tovább az EF-hez, utóbbi két csapatában pedig egyaránt remek eredményeket (ha nagy győzelmeket nem is) hozott.