Sajátos felkészülési módszerrel ülne vissza Kanada a trónra női hokiban

Ha női jégkorongról beszélünk, akkor tulajdonképpen az aranyéremre reálisan két csapat pályázik, ugyanis az Egyesült Államok és Kanadán kívül 1998 óta összesen egy alkalommal fordult elő, hogy egy másik csapat bejusson az olimpiai döntőbe. A két tengerentúli csapat viszont évről-évre hatalmas harcban van egymással. Sokáig úgy tűnt, Kanada egy tyúklépés előnyben van, amit bizonyít a 2002 és 2014 között zsinórban behúzott négy győzelem. A legutóbbi 2018-as pjongcsangi olimpián viszont az USA-nak sikerült a visszavágás és húsz év után újra olimpiai aranyéremnek örülhettek. Azt már biztosan tudjuk, hogy a férfiaknál az NHL-sztárok távolmaradásával, a két tengerentúli országnak borzasztó nehéz feladata lesz, ha a dobogó tetejére szeretnének állni. Két ekkorra hokinagyhatalom esetében, viszont óriási csalódás lenne, ha aranyérem vagy akár érem nélkül maradnának a jégkorongtornáról, így mindenképpen felértékelődik a hölgyek versenye, ott ugyanis kevesebb az igazán nagy rivális.

A tizenegyszeres világ- és négyszeres olimpiai bajnok kanadai válogatott természetesen Kínában is a torna egyik legfőbb esélyese lesz, és ezúttal a felkészülés egy különös útját választották. Közel egy évvel a pekingi téli olimpia előtt, 2021. májusában a Kanadai Jégkorong Szövetség megnevezte azt a 28 játékost, akik júliustól szinte minden napjukat együtt töltötték Calgaryban és teljesen centralizált módon készültek a pekingi megmérettetésre. A rendszernek több előnye is van. Egyrészről 100%-osan összeszoknak a játékosok, kialakulnak a kapcsolatok a védők és támadók között. A felkészülés minden mozzanatát a válogatott stábja állítja össze, akiknek egyetlen célja a forma tökéletes időzítése az olimpiára. Másrészről, csökkent a COVID-fertőzöttség veszélye a buborék élet miatt, és látva a napokban elindult kézilabda Európa-bajnokságot, ennek nagyon komoly hozadéka is lehet. Kezelni kellett persze azt a hátrányt, hogy klubcsapat nélkül a mérkőzések száma sokkal kevesebb. Erre is tökéletes választ adott a szövetség és kivel mással, mint az USA csapatával mérte össze hatszor is a tudását és az egyik legjobb európai csapat Finnország is az ellenfelek listájára került. Összesen 27 felkészülési mérkőzést játszottak (sok esetben férfiak ellen is), valójában tehát sokkal több éles meccs került a játékosok lábába, mintha a PWHPA csapatukban szerepeltek volna ez idő alatt.

A tengerentúli női klubcsapatok menetrendje egyébként sem mondható zökkenőmentesnek, amivel a szövetségi kapitányok jó szívvel számolhatnának. A kanadai (CWHL) és amerikai bajnokság (NWHL) sokáig egymás versenytársai voltak, elszipkázták a szponzorakat a másiktól, miközben a klubok nem tudtak értelmezhető anyagi alternatívát nyújtani a játékosaiknak. Mindennek következtében 2019-ben megalakult a profi női jégkorongozókat tömörítő szövetség (PWHPA), ami egy sokkal stabilabb és a játékosok érdekeit előtérbe helyező rendszert tudott felépíteni. A probléma mindösszesen annyi, hogy egy normál ligához képest sokkal kevesebb mérkőzést rendeznek, így erre alapozni egy válogatott felkészültségét meglehetősen nagy bátorság lenne.

A kanadaiak tehát kiválasztották a legjobbakat és létrehozták a „szupercsapatot”, akiknek a küldetése az olimpiai cím bezsebelése. Nem mellesleg, a köztes célt már teljesítették és megnyerték a 2021-es világbajnokságot. A csapat élére egy, a hokiban nagyon járatos edző Troy Ryan került, aki már a 2018-as ezüstérmes csapat mellett is dolgozott másodedzőként. Mi sem bizonyítja jobban, mennyire komolyan veszik Kanadában a trónfosztást, hogy a vezetőedző, segédedzők és kapusedzőn túl összesen 13 szakembert nevezett meg a szövetség, akiknek napi feladatuk van a válogatottal. A kerethirdetést követően 23 főre csökkent a keret és ez már véglegesnek tekinthető. Érdemes belőle szemezgetni kicsit.

Támadók
Emily Clark (PWHPA), Melodie Daoust (PWHPA), Sarah Fillier (Princeton University), Brianne Jenner (PWHPA), Rebecca Johnston (PWHPA), Emma Maltais (Ohio State), Sarah Nurse, Marie-Philip Poulin (PWHPA), Jamie Lee Rattray (PWHPA), Jillian Saulnier (PWHPA), Natalie Spooner (PWHPA), Laura Stacey (PWHPA), Blayre Turnbull (PWHPA)

Védők
Erin Ambrose (PWHPA), Ashton Bell (University of Minnesota-Duluth), Renata Fast (PWHPA), Jocelyne Larocque (PWHPA), Ella Shelton (PWHPA), Claire Thompson (PWHPA), Micah Zandee-Hart Saanichton, B.C.

Kapusok
Kristin Campbell (PWHPA), Ann-Renee Desbiens, (PWHPA), Emerance Maschmeyer (PWHPA)

A keret jól ötvözi a rutinos és fiatal játékosokat. Helyet kapott természetesen Marie-Philip Poulin és Rebecca Johnston is, mindkettőjüknek a pekingi lesz a negyedik olimpiája és kétszeres ötkarikás bajnoknak mondhatják már magukat. Ettől függetlenül a világ egyik, ha nem a legjobb női jégkorongozójának, Poulinnek, sokadik alkalomra is hatalmas megtiszteltetés a válogatott mezét magára ölteni.

A legkevésbé talán a kapusoknak kellett tartania a keretszűkítéstől, mivel alapból csak hárman voltak a már nyáron kiválasztott keretben és maradtak is végül ennyien. Változás viszont, hogy a kétszeres olimpiai bajnok, magyar származású hálóőr, Szabados Shannon nem lesz ott a csapatban. A hiányzók között mindenképp meg kell említeni, a maga 37 évével a csapat legrutinosabb játékosát, Meaghen Mikkelsont is, aki még egy májusi PWHPA-mérkőzésen szenvedett súlyos sérülést és rehabilitációja nem fejeződött be időben. Poulin és Johnston mellett további 11 játékosnak szintén van olimpiai tapasztalata és ott voltak az Egyesült Államok ellen elveszített 2018-as fináléban. A szűkített keretből összesen 10 jégkorongozónak pedig a pekingi lesz az első ötkarikás szereplése.

A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázókhoz hasonlóan a kanadai női jégkorong-válogatott is a felkészülés legbiztonságosabb útját választotta és teljes elszigeteltségben élnek a külvilágtól. A csapat zökkenőmentes felkészüléséért felelős Gina Kingsbury szerint jelen helyzetben nincs is más lehetőségük, és utalást tett arra is, hogy a növekvő koronavírusveszély következtében a felkészülési program utolsó meccseit biztonsági megfontolásból inkább törölték. A Kínába való repülést pedig egy privát charterjárattal fogják megoldani.

A kanadaiak az első mérkőzésüket (egyben a torna nyitómeccsét) Svájc ellen vívják február 3-án. Ezt és sok más mérkőzést a női tornáról élőben követhetnek az Eurosport csatornáin és az Eurosport Player szolgáltatásán keresztül.