Óriási esélyhez jutott a jégkorong-válogatott, karnyújításnyira az újabb feljutás

A tények ismertetése előtt mindenképpen egy önvallomással kell kezdenünk a témát, ugyanis két héttel ezelőtti írásunkban megpróbáltuk a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) által alkalmazható összes lehetséges opciót felsorolni a világbajnokságok megrendezésével kapcsolatban, miután az orosz és fehérorosz válogatottat felfüggesztették. Ezzel szemben a Luc Tardif vezette IIHF kalapjában volt még egy megoldás, amire többszöri nekifutásra sem gondoltunk.

Ezek alapján pedig a május 13-29. között megrendezendő elit világbajnokság mezőnye marad 16 csapatos, és az Ukrajnában zajló háborúban érintett két ország helyett Franciaország és Ausztria utazhat Finnországba. Mindkét válogatott annak köszönheti soron kívüli feljuttatását, hogy a Divízió I-es csapatok közül ők állnak legelőrébb a világranglistán. A döntés értelmében a 10 csapatra redukálódott Divízió I-et pedig a korábbiakkal ellentétben hat helyett két öt fős csoportra osztották. Az erősebb „A” csoportból két válogatott feljut a legjobbak közé és az utolsó csúszik vissza a „B” csoportba. A Divízió I/A világbajnokság házigazdája pedig maradhatott Szlovénia és mellette Magyarország, Dél-Korea, Románia és a „B”-ből felhozott Litvánia küzdhet majd meg a feljutásért várhatóan május 2-8. között. A hölgyeknél pedig Oroszország helyett Svédország kapott lehetőséget a világbajnoki szereplésre és kettő helyett csak egy csapat esik ki, ami nagyban javítja Pat Cortina válogatottjának bennmaradási esélyeit.

Mindez természetesen óriási sanszot jelent a férfi jégkorong-válogatottnak is és nagyon nem elképzelhetetlen, hogy története során harmadik alkalommal is feljuthat a legnagyobbak közé. Előzetesen az eredeti csoportból a franciák és az osztrákok tűntek a két legveszélyesebbnek, most velük már nem kell számolni. Előbbi együttest 2010 óta nem tudtuk megverni még felkészülési meccsen sem, utóbbival pedig utoljára tétmérkőzésen a 2017-es vb-n játszottunk, akkor 3:1-re kikaptunk. Mindezek viszont Ljubljanában már nem számítanak és ez nagyban növeli az esélyeinket.

Szlovénia ellen borzasztó nehéz feladat vár ránk, az előző évek mérlege alapján csodaszámba menne a pontszerzés, ráadásul a hazai pálya előnyét is élvezhetik a szlovénok. Az utolsó találkozója a két csapatnak igen egyoldalúra sikeredett, 2019-ben Kazahsztánban 6-0-ra nyertek Kopitarék. Ennél sokkal fájóbb volt a 2018-as 4:1-es vereség a Papp László Sportarénában, akkor nagyban ennek köszönhetően maradtunk a Divízió I-ben. Ha az a meccs meglett volna, akkor akár már tét nélkül a biztos feljutás tudatában léphettek volna jégre a britek ellen Vas Jánosék. Nem mi leszünk tehát ennek a mérkőzésnek az esélyesei, de ne zárjuk ki persze a bravúr lehetőségét sem. Az eredeti tervek alapján az első meccsünket Dél-Korea ellen játsszuk és könnyen lehet itt minden el is dől. Az ázsiai együttest hatalmas hiba lenne lebecsülni, ugyanis több alkalommal is borsot törtek már az orrunk alá. Ezekből is a legfrissebb élmény a 2019-es vb, ahol egy rendkívül frusztráló 5:1-es vereséget szenvedtünk a korábban már az elitben is hokizó Dél-Koreától. Amiben bízhatunk az talán riválisunk gyenge formája. A pekingi olimpián debütáló Dániától két meccsen huszonkettő gólt kaptak és tulajdonképpen több, mint 2 éve nyeretlenek válogatott mérkőzésen. Nyilvánvalóan óriási löketet kapott a sportág az országban a pyeongchangi olimpia megrendezésével, remélhetőleg a nagy lendület már a múlté és visszavágunk májusban.

Nagyon figyelni kell majd Románia ellen is, ugyanis az Erste Ligában is szereplő székely játékosok biztosan borzasztóan felszívják majd magukat ellenünk. A románoknak 2019-ben sikerült kivívniuk a feljutást a Divízió I/B megnyerésével, és 2002 óta először szerepelhetnek a közvetlen élmezőny utáni világeseményen. A két csapat utoljára a 2020-as olimpiai selejtezőtornán játszott egymással, akkor csak egy Erdély Csanád hosszabbításos góllal tudtuk átküzdeni magunkat ellenfelünkön. Ami a játékosállomány minősége mellett mindenképpen a mi malmunkra hajthatja a vizet, az a rutin lehet, amit ezen a magasabb szinten már összeszedhettek legjobbjaink.

Ugyanez igaz lehet Litvánia ellen is. Már-már úgy tűnt, hogy a litvánok örökbérletet vettek a B csoportba, végül 2018-ban Kaunasban mégis összejött a feljutás, de A csoportos tagságukat rögtön egy évvel később el is veszítették. Tegyük hozzá, hogy korántsem voltak alárendelt szerepben a kazahsztáni világbajnokságon. A feljutó házigazdáktól és a fehéroroszoktól is minimális különbséggel kaptak csak ki, Dél-Koreát egyenesen megverték, tőlünk pedig 4:1-re kikaptak. Idén viszont pocsék formában játszanak, Lengyelország 11:3-ra és 8:1-re verte őket felkészülési meccseken és még a B csoportos Észtország is kétszer jobbnak bizonyult. A litvánok elleni egy kötelező mérkőzés lesz Sean Simpson csapatának.

Papíron tehát a szlovénok ellen nem mi leszünk az esélyesek, de a másik három meccs hozható, jó lenne majd együtt ünnepelni a feljutást a házigazdákkal. Az előjelek is biztatóak, ugyanis a több válogatott játékost is foglalkoztató Hydro Fehérvár AV19 története során először jutott elődöntőbe az osztrák bázisú ICEHL-ben, és kiváló formának örvendenek húzóembereink. E mellett fejlődésen ment keresztül az Erste Liga is, a bajnokság történetének egyik legszínvonalasabb rájátszása jelenleg is zajlik szintén nem kevés válogatott aspiránssal. Vannak légiósaink is, Sebők Balázsra a finn bajnokság utolsó szakaszában is fontos szerep hárulhat. Reméljük a Budapesttől kb. 5 óra autóútra lévő Ljubljanába az ország egyik legjobb szurkolótábora is elkíséri majd a csapatot és akkor tovább íródhat a magyar hokicsoda.