Megütötték a meccs után a Fradi edzőjét, de ki érte a felelős?

Az ügy apropóján azonban előugorhat az orv publicista. Vessük hát tekintetünket egy kicsit a sportrendezvények szabályszegéseinek lehetséges következményeire! Természetesen csak általánosságban.

A sportegyesület felelősséggel tartozik a versenyrendezvényén történtekért. Ezt mindannyian tudjuk, de ennél árnyaltabb a kép. Haladjunk sorjában! A felelősségi szabályokat minden országban a hatályos polgári- és büntető kódexek határozzák meg. Ha valaki balesetet okoz a kocsijával, vagy rossz terméket forgalmaz, esetleg lop, illetve testi sértést okoz (verekszik), az a polgári vagy a büntető bíróság hatásköre lehet.

Ennek a tortának egy szűkebb szelete, amikor a sportági szakszövetség irányadó fegyelmi szabályai törnek pálcát a szabályszegők feje felett. Egy sportfegyelmi ügynek ugyanis nemcsak a sportoló, hanem a sportolót segítő személyek, sőt a klubok is elszenvedői, jogászosabban fogalmazva alanyai lehetnek. A gyakorlatban legtöbbször a bírósági és a sportfegyelmi ügyet ugyanarra az esetre egymás mellett alkalmazzák.

Egy egyesület felelősséggel tartozik a részéről rendezett sportesemény lezajlásáért, valamint az ott jelenlévők viselkedéséért. Vegyünk két egyszerű példát: nyilván nem lehet meccset rendezni bíró nélkül, hogy tovább ne fokozzuk, hokimeccset jég nélkül, vagy tilos a szurkolóknak fajgyűlölő rigmusokat skandálni. Bár ezek olyan evidensnek tűnnek, de valójában távolról sem azok.

Hogy miképpen kell és lehet viselkedni egy klubnak és a lelátón levőknek, az hosszú évek/évtizedek kialakult gyakorlatának eredménye. Egészen máshogy szurkolunk, egészen más zászlókat lobogtatunk, és máshogy kanyarintjuk el a bíró és az ellenfél családi felmenőit, mint tettük azt húsz, ötven, vagy akár száz évvel ezelőtt. Más a hangsúlyos és védendő, így előfordulnak olyan esetek, amikor generációnként változik a „bűn és a bűnhődés”.

Kapcsoljunk fel egy fokozatot a képzeletünk sportjogi szuperautóján, és nézzük mi is történhet egy klubbal, ha vét a fegyelmi szabályok ellen! Szinte minden büntetés megrovással, vagyis a rosszallás kifejezésével kezdődik. Innen azonban a tárház szinte végtelen. A pénzbüntetéstől a teljes eltiltásig, a nézőszám limitálásától a versenyrendezés korlátozásáig, akár a szövetségi juttatás-csökkentéstől, a csapatot sújtó büntetőpontok alkalmazásán át, plusz versenyellenőr tartásáig és fizetéséig, vagy címvisszavonásig, alsóbb osztályba sorolásig bármi lehet. Mindez függ attól, hogy milyen jellegű a sérelmezett magatartás, vagy hanyagság, valamint hányadszor fordul elő.

Ismételten hangsúlyozva, semmi adatunk nincs a bulvárszerű híren túl a Gyergyói Hoki Klub esetében. Ha indokolt a vasárnapi történés vizsgálata, azt három aspektusból lehet izgalmas. Egy: történt-e biztonsági hiba (vagyis rendezői mulasztás), ami az ütéshez vezetett. Kettő: akár igen, akár nem, az reális-e, hogy még egyszer megtörténhet. Három: elkövetett-e a klub mindent, hogy a lehetőséget legközelebbre kiküszöböljék.

Belevezetve az olvasót a súlyozás rejtelmeibe, a pontos helynek és időnek is jelentősége van. Nyilván nem ugyanúgy minősül egy edzőt ért ütés, ha az meccs alatt történik. Ennél kellemetlenebb időpontban ez nem történhet. Csökken a probléma súlya, ha az a meccs után, még tovább, ha pl. már a hazamenetkor a parkolóban történik. Értelemszerűen nem elvárható egy rendezőtől, hogy minden ellenfél csapattag mellé állítson egy rendőrt vagy egy biztonsági őrt.

Végezetül egy nagy kalaplengetés a Gyergyói Hoki Klubnak. A közleményük korrekt és lényegre törő, valamint sportolóhoz méltón nem „felelősséget elkenős” volt. Az indulatoknak pedig a pályán, keretek között van helyük.