Id. Ocskay: Fogalmam sincs, hogy éltem túl a tragédia utáni hónapokat

Eurosport

Publikálva 25/03/2019 - 06:00 GMT+1

Ma tíz éve hagyott itt minket Ifj. Ocskay Gábor, az édesapjával a tragédiáról, és annak hatásairól beszélgettünk.

Fotó: Eurosport

2009 tavaszán egymás után kétszer is földrengés rázta meg a magyar jégkorongot. Az egyik, a svájci világbajnokság inkább a 2008-as szapporói csoda utórengése volt, amikor a magyar jégkorong-válogatott 70 év után újra kiharcolta a világbajnoki részvételt. A másik, pontosan egy hónappal korábban, Ifj. Ocskay Gábor tragikus halála volt.

Teljesen felesleges megpróbálni is, hogy elképzeljük, mit érzett azon a tavaszon a magyar jégkorong elmúlt 40 évének egyik, ha nem a legfontosabb kulcsszereplője, Idősebb Ocskay Gábor, akinek évtizedes álma vált valóra a válogatott A-csoportos szereplésével, de a zürichi csoda egyetlen percét sem tudta a maga teljességében értékelni személyes tragédiája miatt.

csics2.jpg

Fotó: Eurosport

Jégkorong

Olaszok elleni győzelemmel hangolt a vb-re férfi jégkorong-válogatottunk

23/04/2024 - 22:15

“Volt egy újságíró barátom, aki autóbalesetben elveszítette a fiát. Emlékszem, a tragédia után hosszú ideig inkább elkerültem a találkozást vele, mert fogalmam sem volt, hogy szóljak hozzá. Ha megemlítem, mennyire együtt érzek vele, az a baj, ha fel sem hozom, az a baj.

Valahogy így volt velem mindenki Svájcban, ahova először ki sem akartam utazni, de végül kimentünk a vébére. Kerülgetett mindenki, igaz, én is próbáltam visszahúzódni, de közben éreztem a szurkolók őszinte fájdalmát, és láttam, hogy idegen emberek sírva súgnak össze mögöttem a folyosón” - mondta a Hosszabbításnak Id. Ocskay Gábor, akivel az Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnokban ültünk le beszélgetni néhány héttel a tragédia évfordulója előtt.

Ügyes, okos, de x-lábú hokipalánta

“1977-ben kerültem Fehérvárra, és az első 30 évben túlzás nélkül több időt töltöttem a csarnokban, mint otthon. Az életemet a jégkorong foglalta el, mondjuk úgy, 80-20 volt az arány a hoki javára minden mással szemben. Gáborral viszont rengeteg időt töltöttem együtt, mert mindenhova vittem magammal. A Hobó-koncerttől kezdve a focimeccseken át a hokiedzésekig mindig ott mászkált a lábam körül, így - bár soha nem presszionáltam, hogy jégkorongozó legyen - tulajdonképpen evidens volt, hogy beszippantja a játék.”

“Gábor elég komoly hendikeppel indult, a veleszületett x-lába miatt soha nem lehetett tökéletesen korcsolyázó játékos, de volt két nagyon fontos erénye, amivel tudta kompenzálni a hiányosságokat. Az egyik, hogy nagyon ügyes keze volt, a másik pedig, hogy fanatikus szorgalommal állt a jégkoronghoz. Mindent a hokira tett fel, és végül talán ez okozta a vesztét” - mondta elérzékenyülve a Fehérváron csak Csicsó báként emlegetett Ocskay.

Mindent a hokira tett fel

Fotó: Eurosport

Ifj. Ocskay Gábor szívizom-betegségét 2004-ben diagnosztizálták, akkor úgy nézett ki, ez pályafutása végét jelenti, de végül négyhónapos szünet után az orvosok engedélyezték neki a folytatást. Öt évvel később, 2009. március 25-én, hajnalban tragikus hirtelenséggel elhunyt. A mindössze 33 éves játékos halálának oka szívelégtelenség volt.

“A mai napig nem tudom, hogy éltem túl a tragédiát követő heteket. Étlen-szomjan, a fájdalomtól félőrülten jártam-keltem, akár egy robot.”

“Még nekem is furcsa volt, hogy mégis jöttem a csarnokba minden nap, ugyanúgy, mint korábban. Persze nem tudtam semmit csinálni, de itt voltam, pedig akkoriban már a hátam mögött mindenki azt pusmogta, hogy csak addig csinálom, amíg a gyerek hokizik, de nem lett igazuk.”

Amíg a gyerek hokizik

Fotó: Eurosport

“Mindig kemény voltam Gáborral, nem az a fajta szülő voltam, aki vattába csomagolja a gyerekét. Huszonöt éves korában megköszönte nekem, hogy maximalista voltam vele, mert azt mondta, nem érte volna el ezt a szintet, ha nem így teszek. Aztán 2004-ben jött a betegsége, de Gábort nem lehetett leállítani. Egyszerűen mindent a jégkorongra tett fel, és meg sem fordult a fejében, hogy abbahagyja. Az utolsó konzílium alapján végül folytathatta, azt pedig már soha nem tudjuk meg, mi történt volna, ha akkor felhagy a jégkoronggal” - tette hozzá Id. Ocskay.

Az emberek szeretete hajtott tovább

A sportág legelkötelezettebb magyarországi vezetője, talán nem túlzás, hogy a legfontosabb alakja nem hagyta magára nevelt gyermekét a családi tragédia után sem. Ocskayt érthetően összetörte fia halála, amit a mai napig nem tudott teljesen feldolgozni, mégsem hátrált ki a sportág mögül.

“Mint egy mazochista, úgy jöttem minden nap. Nem volt hátraarc, de azért azt éreztem, hogy meg kell pihennem. Itt voltam a csarnokban minden nap, de már nem napi 12 órát, csak mondjuk a felét. De jöttem akkor is, mert éreztem, hogy szükség van rám, és Gábor is azt akarta volna, hogy csináljam tovább.”

Szoboravató a csarnok előtt

Fotó: Eurosport

“Aztán jött az egyéves évforduló, amikor megalapítottuk a róla elnevezett akadémiát. Szobrot is kapott a csarnok előtt, de nekem így csak még nehezebb lett az egész. Eljöttem minden nap a szobra mellett, bementem a róla elnevezett csarnokba, ahol a bejárattal szemben egyből az ő arcképét látja az ember. Nem volt könnyű. A mai napig nem az.”

Mit hagyott hátra nekünk Kiscsicsó?

Csak miközben a tragikus eseményekről beszélgettünk, akkor esett le, hogy az idősebb Ocskaynak mennyire elege lehet abból, hogy erről a rettenetes tragédiáról faggatják. Bár ahogy fent ő is említette, sokan kínosan ügyeltek rá, hogy ne hozzák szóba az őt ért leírhatatlan veszteséget, de közben nyilván százszor volt kénytelen felidézni a történteket a nyilvánosság előtt is.

"Sok újat nem lehet elmondani a történtekről, és talán minden szempontból jobb arról beszélgetni, mit jelentett Gábor a fehérvári és a magyar jégkorongnak. Hogy mi az ő öröksége, mit hagyott nekünk hátra. Mit tanított nekünk az életével, és mi mit tanulhatunk belőle. Hogy milyen az, amikor valaki mindent, de tényleg mindent feltesz egy dologra. Szenvedélyt, állhatatosságot és szorgalmat tanultunk tőle, és csak remélni tudom, hogy a szellemiségét sokan magukénak érzik a róla elnevezett akadémián tanuló fiatalok közül."

Ifjabb Ocskay Gábor halála az egész országot megrázta, nem csak a fehérváriakat. Azóta a játékos emlékére a csapat is Fehérvár AV19 néven szerepel, és a sorok írója nem sokkal a tragédia után a torontói Hockey Hall of Fame-ben rábukkant a fiatalon elhunyt játékos relikviáira. A 33 évesen elhunyt egykori játékos azonban nem csak ezért maradt halála után is fontos szereplője a fehérvári jégkorongnak.

Szenvedély, szorgalom, állhatatosság

Fotó: Eurosport

“Gábor odafentről elintézett egy csomó olyan dolgot, amit én itt lent nem tudtam. Olyan emberekkel rendeztük a kapcsolatunkat, akikkel soha nem voltunk jóban, konkurensei voltunk egymásnak. A tragédia összehozza az embereket, és erre nem is kell jobb példát említeni Kercsó Árpinál. Az akadémia alapításakor leültünk beszélni, mondtam neki, hogy mit szeretnék, és kértem, hogy gondolja át az ajánlatomat a következő három napban. Erre ő felállt, és közölte, hogy nincs szüksége három napra, vállalja a feladatot.”

Az egyik gyermekét elveszítette, a másik él és virul

Id. Ocskay Gáborról egy korábbi cikkünkben azt írtuk, ugyanaz ő a magyar jégkorongnak, mint Hajnal Csaba a veszprémi kézilabdának. Talán még inkább igaz ez abból a szempontból, hogy a magyar jégkorong valóban néhány szent őrültnek köszönheti nemcsak a létezését, hanem azt is, hogy a mostani státuszába kerülhetett.

“Kaptam már hasonlóan szép jelzőket, de én inkább úgy fogalmaznék, egyike vagyok azoknak, akik próbáltak sokat tenni a sportág fejlődéséért. Nem vagyok se tábornok, se hadvezér, inkább sorkatonának tartom magam, aki nem hajt kitüntetésekre, csak azt szeretné, ha megnyernénk a háborút. Inkább azon keresztül vegyenek észre, hogy honnan hova jutottunk” - magyarázta Ocskay.

Nem tábornok, sorkatona

Fotó: Eurosport

“Dolgoztam az utánpótlás-válogatottak mellett, hívtak kapitánynak is, de úgy gondolom, a fehérvári hokiban dolgozva is sokat tudtunk tenni a magyar jégkorongért. Rendeztünk B-csoportos vébét, amiben nagyon sok munkánk volt, és már akkor sem voltunk messze a feljutástól, amikor pedig végül összejött az A-csoport, abban komoly szerepe volt a magyarrá lett fehérvári légiósoknak, mint például Krakkóban Frank Banhamnak és Andrew Sarauernek.”

“Szapporó több szempontból is vízválasztó volt. Egyrészt azt gondolom, igazságtalan lett volna a sorstól, ha Gáborék korosztálya, az a 75/76-os születésű csapat nem tudja kiharcolni a feljutást. Nem csak azért, mert ők már juniorként is kerültek nagyon közel a legjobbakhoz, hanem azért is, mert nekik ez kijárt. De az első feljutás más szempontból is fontos volt. Ha az nincs, a jégkorong soha nem került volna be a kiemelt látványsportok közé, és nem jut olyan forrásokhoz, amikből most gazdálkodik a sportág” - tette hozzá Ocskay.

A mostani fiatalok nem is tudják

A magyar jégkorong valóban aranykorát éli, a szapporói és krakkói feljutás után alig néhány másodpercen múlt, hogy hazai pályán nem sikerült kiharcolni az A-csoportos szereplést. Klubszinten is jól áll a sportág, a fehérváriak az EBEL-ben, a diósgyőriek és a MAC a szlovák Extraligában játszanak, és sorra nyílnak a fedett jégpályák Magyarországon. Felmerült bennünk a kérdés, mit tart a Nagy Dolognak Ocskay: ami eddig történt, vagy ami most jön?

“Az biztos, hogy ez az időszak arany betűkkel kerül be a magyar jégkorong történetébe, és nagyon bízom benne, hogy a java még hátra van. Az akadémia - bár itthon nem mindegyik akadémia, ami annak nevezi magát - nagyobb fordulatra pörgetheti a sportágat, de ezért még nagyon sokat kell dolgozni.”

Mindenkinek tudnia kell

Fotó: Eurosport

“De nem csak hokizni kell megtanítani a fiatalokat, hanem sok más dologra is. Például a mi akadémiánkon sok 14-15 éves srácnak fogalma sincs róla, ki az az Ifj. Ocskay Gábor. Látják a szobrát, a róla elnevezett akadémián tanulnak, de soha nem látták játszani. Az utolsó korosztály, aki ismerhette, láthatta, milyen játékos volt, Erdély Csanádék voltak. Én viszont azt szeretném, ha az akadémia minden növendéke látna felvételeket róla, és tudná, ki volt ő, és mit tett a fehérvári, illetve a magyar jégkorongért” - tette hozzá Ocskay.

Jégkorong