Hoki-vb erős európaiakkal, 60 év után ismét az oroszok nélkül

1962-ben a berlini fal felépítésére adott válaszul az Egyesült Államok a keletnémet sportolók vízumát megtagadta, így ők nem tudtak részt venni a Colorado Springsben és Denverben megrendezett világbajnokságon. A keleti blokk országai szolidaritást vállalva bojkottálták a rendezvényt. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a Szovjetunió, később a Független Államok Közössége, még később Oroszország nem vett részt valamelyik jégkorong-világbajnokságon. Az IIHF idén duplázta a tétet, és Oroszország mellett Belarusz indulását is megtiltotta.

Ennyit a történelmi párhuzamokról, és arról, hogy Franciaország és Ausztria ezzel a lépéssel idén is az elitkörben játszhat. Méghozzá Finnországban, amely ország jégkorongszövetsége szintén beleállt a háborúban résztvevő, illetve aktívan tevékenykedő országok eltiltásába. A 16-os mezőny tehát idén Tamperében és Helsinkiben a péntektől előttünk álló 17 napban.

A lebonyolítási rendszer a szokásos. A mezőnyt két csoportba osztják, ahol 8-8 csapat játszik csoportmérkőzést. A legjobb négy jut tovább a negyeddöntőbe, ahol keresztbe játszva jutnak el a döntőig. A meccsek számosságából adódóan a csoportmeccsek tartanak hosszabb ideig, május 24-én érnek véget. Egy szerdai szünnap után a torna utolsó hosszúhétvégéje a rájátszásé, vasárnap este avatnak világbajnokot.

A csoportok esélylatolgatását rendkívüli módon a B-vel kezdjük, hiszen a házigazdákat is magában foglaló nyolcas sokkal erősebbnek tűnik. A 13 000 néző befogadására képes tamperei helyszín erős mezőnyéből is csoportgyőzelmet hozhat ki hazai jégen Finnország, ami az aranyéremre is esélyes. Jukka Jalonen tanítványai friss olimpiai bajnokként érkeznek a világbajnokságra, igaz, a pekingi játékokról ismét kimaradtak az NHL legjobb játékosai. Részben így van ez most is: ligaszintű döntés nincsen, de a rájátszásban még érdekelt nyolc csapat nem, vagy csak alig küld játékost Finnországba. A hazaiak viszont számos erős bajnokságból és az orosz bázisú KHL-ből alkotnak csapatot, ráadásul mostanában elég eredményeset. Három éve is ők nyerték a vb-t, akkor is elég erős csoportból elsőként továbbjutva, tavaly pedig csak a döntőben kaptak ki Kanadától. (2020-ban a járvány miatt elmaradt a torna.)

A hazaiak tökéletes tornájára a szomszéd svédek lehetnek nagy veszéllyel. Svédország ebben a hónapban már kétszer megverte Finnországot két különböző tornán, a nagy versenyeken azonban rendre a finnek szerepelnek jobban. Néhány NHL- és KHL-játékos mellett a csapat gerincét a hazai bajnokság csapatai adják, többek között az idén jó szezont futó Frölunda.

Végül essen szó az Egyesült Államokról, amely sosem esélyes, de mindig számolni kell velük. A Team USA 1960-ban nyert utoljára világbajnokságot, 1980-ban pedig olimpiát, régóta várnak tehát a nagy sikerre. Nehéz azt állítani, hogy az egy kivételével NHL-játékosokból álló csapat valódi világbajnoki esélyes, van azonban néhány említésre méltó név. A kapuban Alex Nedeljkovic, a Detroit Red Wings hálóőre mutat jó számokat, és adhat hátul stabilitást a különösen nehéz csoportmeccseken. A védelem erős emberei lehetnek még a Jones testvérek, Seth és Caleb Jones a Chicago Blackhawks csapatából erősítheti az amerikaiakat hátul. Szintén Chicagóból érkezik a csatárok közé Sam Lafferty, aki szintén meghatározó név a válogatottban.

A negyedik, utolsó továbbjutó helyre Csehország és Lettország pályázhat a legnagyobb eséllyel (esetleg valamelyik megelőzheti az USA-t is), Norvégia, Nagy-Britannia és Ausztria pedig jó eséllyel a kiesés elkerüléséért harcol.

Az A jelű nyolcas egyértelműen a címvédő Kanadáé. Ennek a csoportnak küzdelmeit Helsinkiben rendezik, de maga a helyszín is az orosz-ukrán háború miatt változott az utolsó pillanatban. Mivel az akár szintén 13 000 néző befogadására is képes Helsinki Hall egy Putyin-közeli oligarcha tulajdonában van, a háború kirobbanása után a helyszínt egy kisebb fővárosi csarnokra cserélték.

Ebben a csoportban minden Kanadáról fog szólni, hiszen ők a csoport fő esélyesei, a címvédőnek nem lehet túl nagy gondja a csoportelsőséggel. Kanada a folytatásban is nagy hangsúlyt fektet majd valószínűleg a jó szereplésre. A pekingi hatodik hely megköveteli, hogy köszörüljék a csorbát. Szlovákia, Németország és Svájc készül arra, hogy ellopja a show-t, de legalábbis minél jobb továbbjutó helyet kaparintsanak meg maguknak. Összességében nincs elég erejük ahhoz, hogy komolyan veszélyeztessék őket, és elégedettnek kell lenniük, ha bebiztosítják a legjobb 4 közé jutást. Az itt elért továbbjutó helyezések azonban kicsit csalókák, hiszen a jóval sűrűbb B csoport csapatai nagyobb eséllyel indulnak a legjobb négy közé a negyeddöntőben.

A csoport kakukktojása mindenképpen Dánia, amely nem számít egyértelmű továbbjutónak, de kiesése is nagy meglepetés volna. A dán csapat olimpiai debütánsként a hetedik helyen végzett, ennek és a három év múlva esedékes dániai világbajnokságnak köszönhetően igazi hoki boom van most az 5 milliós országban. Nagyon nem szabad lebecsülni őket, az olimpián 2-1-re verték a cseheket és 5-3-ra Svájcot. A legjobb négy közé jutás nyilván az álom kategória, de a negyeddöntő nem elérhetetlen.

Az olyan csapatok, mint Olaszország és Kazahsztán egyértelmű outsiderek, és aligha fognak pontokat szerezni. Franciaországgal együtt a kiesés elkerüléséért harcolnak majd.