„Ez egy kis közösség, de egy nagy hokiváros” – mondja Abby Roque, az Egyesült Államok pekingi olimpiára készülő női jégkorong-válogatottjának tagja. „Saultban mindenki ezt a sportot játssza.”
Roque a Wahnapitae törzs tagja, akik többnyire Ontario államban, Kanadában élnek. Nagybátyja, Larry, a törzsfőnök. Roque számára mindig egyértelmű volt, hogy más gyerekekkel körülvéve, hasonszőrűekkel együtt nőtt fel. „Ez a közösség többnyire őslakosokból áll” – meséli Roque. „Ez számomra mindig is természetes volt. Sosem volt nagy ellentét a csapatban az őslakos játékosok és azok között, akik nem olyanok.”
Roque már nagyon fiatalon beleszeretett a sportágba. Apja, Jim, edző volt a városban. Jelenleg is a szakmában dolgozik, a Toronto Maple Leafs játékosmegfigyelője. A lányát a kert végén sajátkezűleg felépített jégpályára állította először, de hamar beállította saját csapatába, ahol kizárólag fiúk játszottak. Roque számára ez teljesen természetes volt, neki egyébként is az volt a legfontosabb, hogy minél többet legyen a jégen.
Világbajnokság
A németek legyőzték Kazahsztánt
8 PERCE
Egyre jobban felnőve vette észre, hogy a körülötte lévők különböznek tőle. Elsősorban nemükben. A Felső-Félszigeten nem volt lánycsapat, így aztán különleges módon játszott tovább a fiúk között.

Abby Roque

Fotó: AFP

Rockwell 2016-ban játszott először női csapatban, amikor a Wisconsin Egyetemre készülvén részt vett az egyetem edzőtáborában. Ott tűnt fel az is, hogy nem nagyon van a társai között hozzá hasonló hátterű. Ez volt a második nagy felfedezése.

A Team USA első őslakos tagja

A 24 éves Roque hamarosan debütál az amerikai olimpiai csapatban. Ő lesz az első őslakos az Egyesült Államok női jégkorongcsapatában, és jelenleg ő a csapat egyetlen színesbőrű játékosa.
„Soha nem foglalkoztam azzal, milyen kevés őslakos játékos jégkorongozik a világon” –mondta Roque. „Otthon annyian voltunk, és most itt ülök mint az első és egyetlen ilyen játékos az amerikai női csapatban. Ez egy klassz pillanat, amire nagyon büszke vagyok, de nyilván szeretnék segíteni a változásban is. Szeretném, ha több őslakos játékos játszana, és kerülne be a csapatokba."
Sokan úgy látják, hogy Roque lesz a sportág következő nagy csillaga. 2020-ban az USA legjobb női főiskolai hokisai között jelölték, a wisconsini évek alatt pedig jó számokat produkált. A 9. helyen zárt az iskola góllövőlistáján (170 pont) és a 7. helyen az asszisztlistán (114). Csapattársa, a hamarosan már négy olimpiát megjárt Hilary Knight így áradozott Roque-ról: „Szerintem ő lesz a világ legjobb játékosa. Ez ilyen egyszerű."
Ahhoz, hogy Roque idáig eljusson, a saját útját kellett járnia. Ez nem volt egyszerű út, és a végcél sem volt mindig egyértelmű.

Ami régen hátrány volt, most előnnyé vált

Annak ellenére, hogy gyerekként hátrányként lehetett volna arra tekinteni, hogy a városban nem volt lánycsapat, Roque ebből inkább előnyt kovácsolt felnőtt korára. A csapattársak gyerekként általában kiálltak mellette, de a lelátó népe már ritkábban volt ennyire empatikus.
„Rengeteg szülő kiabálta, hogy «Üsd meg a lányt!». Vagy: «Nem ide való!»– mondta Roque. „Aztán néhány szülő a mieink közül verekedett velük, verekedésbe keveredtek a jégpálya előterében. Őrült idők voltak.”
Testi adottságai és képességei később még inkább különböztek férfi csapattársaitól, és Roque mindig megtalálta a módját, hogy ezt a maga javára fordítsa.
Középiskolában 162 cm voltam, és becsöppentem egy csomó nagyfiú közé, egy teljesen másik sportágat kellett megtanulni.
Annak ellenére, hogy ő volt a legkisebb a jégen, keménynek kellett lennie. Megtanulta, hogyan kell elfogadni a bodicsekeket, és hogyan lehet belőlük megindulni. Tudta, hogy sebességével nem fog senkit megelőzni, és ha túl sokáig tartja a korongot, elsodorják. Sokkal fontosabb volt tehát jól és jókor passzolni, gyorsítani a korong útját, mindenkinél jobban.
2013-ban apja tanácsára tett egy kísérletet az U18 női vb-csapat válogatójára. „Fogalmam sem volt, mennyire lehetek jó lányok között” – mondta, de hamar kiderült, hogy eléggé. Behívták egy következő válogatóra, majd bekerült a keretbe is.

Abby Roque

Fotó: AFP

Az egyetemi női csapatban kellett teljesen átállnia a női játékra, ami komoly feladat volt. Edzői folyamatosan mondták neki, hogy lőjön többet és tartsa tovább a korongot – ami régen hátrány volt, most előnyére változott. Sok büntetést kapott kezdetben azért is, mert játékának durvasága a férfi mezőnyhöz igazodott. A fiúcsapatokban való játék kétségtelenül formálta Roque mai énjét. A 170 centis lány büszke sportintelligenciájára és képességeire. Jól látja a játékot, de nem fél bemenni a nehéz területekre, és ritkán veszít csatákat.

Példaképpé vált

Amikor legutóbb karácsonyra hazatért, Roque örömmel látta, hogy több lány van a pályán, mint valaha. „Néhány lány csak azért jött, hogy engem lásson; látni akartak korcsolyázni” – mondta. „Ez annyira király! Ezek a lányok rájöttek arra, hogy tudnak játszani. Ez mindennél fontosabb."
Mivel az olimpia a világ legjelentősebb női hokitornája, a játékosok potenciális példaképek. Roque valami többet képvisel.
„Hihetetlenül fontos, hogy olyasvalakit lássunk játszani, aki olyan szinten van, mint amilyennek magunkat szeretnénk elképzelni" – mondta. „Mert akkor a gyerekek azt mondjak maguknak: «Ó, ez lehetnék én is».”
Roque mára vezetői szerepbe lépett.
„Jó látni, hogy megállja a helyét, mert rájött, hogy van hangja" – mondta jó barátja és wisconsini csapattársa, Sarah Nurse tavaly az ESPN-nek. „Úgy érzi, hogy egy egész népcsoportot képvisel, és példakép lehet számukra. Amikor belépett az egyetemre, tudtára adta múltjának minden részletét. Büszkeséggel tölt el, hogy látom, mennyire fontos ez neki.”
Világbajnokság
A svéd válogatott is elszenvedte első vereségét a vb-n
TEGNAP 13:29
Világbajnokság
A svédek szétlövésben győzték le házigazdákat a hoki-vb-n
18/05/2022 20:40