A címvédő oroszok lehetnek a nagy nyertesei az NHL mentes olimpiának

Ez a nagy-nagy várakozás egészen december 22.-ig tartott, amikor jött a bejelentés, miszerint a 2018-as olimpia után négy évvel később sem vehetnek részt az NHL játékosok az ötkarikás játékokon a ligát érintő COVID helyzet miatt. E cikk megjelenésekor már több, mint 60 mérkőzést kellett halasztani, így az NHL elsőszámú vezetője, Gary Bettman szerint képtelenség lenne megmenteni az idei szezont pláne úgy, hogy a pekingi versengés alatt szünetelt volna a liga. Az olimpiai szereplésre aspiráló játékosok közül többen is nemtetszésüket fejezték ki a döntést illetően, a most nagyjából 30 éves korban lévőknek ez akár azt is jelentheti, hogy életük nagy álma, egy olimpiaián való szereplés örökre szertefoszlik. Nem kérdés, NHL sztárok nélkül az esélyek a feje tetejére fordultak, és amíg nem ismerjük a pontos kereteket, addig tippelgetni sem érdemes, de nem árt megnézni, kik lehetnek a nyertesei és a vesztesei a megváltozott helyzetnek.

Mivel innentől elsősorban az európai bajnokságokban pallérozódó játékosokat kell keresgélni, ezért az elsőszámú esélyessé a címvédő és egyben a kontinens legerősebb ligáját felvonultató oroszokat kell a legnagyobb favoritnak megnevezni. A 2018-as pyeongchangi olimpiára hasonló feltételek mellett kellett a jégkorongozókat összevadászni, de az oroszoknak akkor sem volt nehéz dolga, ugyanis a keret mind a 25 játékosa a KHL-ből érkezett, ráadásul összesen csak három csapat hozzájárulása kellett ehhez. A KHL legerősebb csapatai sok esetben ugródeszkák a tehetséges fiatal hokisoknak, tehát egyáltalán nem kizárt, hogy akiket februárban Pekingben látni fogunk, azok ősszel már az NHL-ben kergetik majd a pakkot.

Négy éve Pavel Datsyuk és Ilya Kovalchuk vezette a válogatottat, azóta, bár még hivatalosan nem vonultak vissza, de a kezdőösszeállításban biztosan nem találkozhatunk a neveikkel, ellenben Kovalchuk az Orosz Jégkorong Szövetség révén menedzseri szerepkörben segítheti a csapatot, és a Pyeongchangban gyűjtött tapasztalatára lehet majd alapozni. Hiányozni fog viszont jónéhány aranyérmes is, például a Minnesota Wildban szereplő Kiril Kaprizov, az Ottawa Senator védője Artem Zub és az akkori három gólfelelősből kettő is, Igor Shesterkin valamint Ilya Sorokin. Dél-Koreában még csak egyetlen meccsen szerepelt, Kínában viszont a csapat vezére lehet Vadim Shipachyov, aki toronymagasan vezeti a KHL kanadai táblázatát. Két további NHL-t is megjárt jégkorongozóra is figyelni kell, Mikhail Grigorenko a Columbusban töltötte az előző szezont, míg a New Jersey Devils korábbi szélsője Nikita Gusev formája szintén bíztató. Az aranyérem elsőszámú várományosává az Orosz Olimpiai Bizottság csapata lépett elő.

NHL sztárok ide vagy oda, Finnország mindig veszélyes lehet. A felkészülési mérkőzésekből legtöbbször felesleges kiindulni, de a december végén megrendezett Channel OneCup az új helyzet miatt mégis fontos kiindulópont, ott ugyanis csak az európai bajnokságokban szereplők kaptak lehetőséget. A finnek a maguk három találkozójukat megnyerték, köztük az oroszok ellenit is, ráadásul mindezt idegenben Moszkvában tették. Szinte biztos, hogy találkozunk az északiak keretében a korábban Észak-Amerikában is megforduló és most a KHL-ben jó évet futó Markus Granlund, és az előző szezonban a New York Islandersel szerződésbontó Leo Komarov nevével is. Nagy segítséget jelenthet a most Svájcban játszó, 2014-ben Sochiban olimpiai bronzérmes Sami Vatanen is. A hokiőrült finnek nagyon régóta várják az aranyérmet jégkorongban és 2022 akár az ő évük is lehet.

A 2018-as olimpia szenzációja a német válogatott volt, és csak hajszál választotta el őket az aranyéremtől. Kellett ehhez persze az is, hogy a legjobbak nem lehettek ott Pyeongchangban, de a Német Jégkorong Szövetség nagyszerű reagálása is hozzájárult a sikerhez. Az akkori válogatott szinte kivétel nélkül a Bundesligaból került összeválogatásra, így a játékkapcsolatok begyakorlása gyorsabban ment, és ez a kohézió vezette őket egészen a fináléig.

Igaz, a csapat már az előző olimpián sem tartozott a legfiatalabbak közé azzal, hogy 10 játékos is 30 év felett járt, de a sikeredző Toni Söderholm csapata így is borzasztó veszélyes lehet. Hatalmas segítség az a Dominik Kahun, aki három év NHL után visszatért Európába és a rutinos támadó Patrick Hager is vezérszerepet vállalhat Pekingben. Németország legnagyobb jégkorong sztárja Leon Draisaitl viszont újra lemarad egy világeseményről, pedig idén is parádés éve van az Edmontonban.

Abban ugyanis nincs kérdés, hogy NHL nélkül kénytelenek lesznek lenyúlni az alacsonyabb ligákba, akár gondolhatunk itt az AHL-re, az NCAA végtelen merítésére és az európai ligákban játszókra is. Ettől függetlenül nem magától értetődő, hogy egyszerű feladat lesz szinte heteken belül összerakni egy keretet. A 2018-as téli olimpia előtt már jóval korábban 2017 áprilisában tudni lehetett az NHL távolmaradásáról, így közel egy teljes éve volt felkészülnie a szövetségeknek a speciális szituációra. Most kevesebb, mint egy hónap alatt kellene a világ minden tájáról valahogy ütőképes gárdát verbuválni és az alacsonyabb színtű bajnokságokban szereplő csapatok sem jótékonysági intézmények, ezért könnyen lehet, hogy nem fogják elengedni a legjobb játékosaikat egy ráadásul elég kockázatos túrára. Már ha persze a kiválasztottak hajlandóak lesznek elutazni Pekingbe. Egy esetleges pozitív COVID teszt három hét karantént jelenthet Kínában, ami teljesen felborítaná az érintettek terveit a szezon hátralévő részére. A svéd keretbe nagy eséllyel bekerülő Magnus Nygren elég élesen fogalmazott a témában.

Persze nehéz elképzelni, hogy ha valaki behívót kapna az olimpiára, akkor az ne fogadja el élete nagy lehetőségét, mindenesetre embert próbáló feladat lesz versenyképes kereteket összerakni. A kimaradók sora megérne egy külön cikket is, de azért így sem szabad teljesen leírni a Team USA-t, mivel nekik is lesznek KHL-ben pallérozódó nagy neveik, mint a már Pyeongchangban is bizonyító Brian O’Neil vagy az a Jordan Schroeder, aki korábban hat szezont is lehúzott az NHL-ben. A kanadai válogatottba is több KHL-es kerülhet, akiket kiegészíthetnek egyéb rutinos jégkorongozók, mint például a svájci bajnokságban szereplő 35 éves David Desharnais, akinek nem mellesleg több mint 500 NHL meccs is van a lábában.

És a ráadás. Ha már a nyertesekről és a vesztesekről beszélünk, akkor mindenképp megér egy gondolatot a házigazda Kína is. Sokáig még az is kérdéses volt, hogy részt vehetnek-e a saját olimpiájukon, annyira nagy lemaradásban vannak a többi 11 csapattal szemben. Végül a KHL-ben szereplő Kunlunt felhasználva csak-csak sikerült vállalható szintre juttatniuk a csapatot, ami meccsenként akár 10 gól körüli különbséget még mindig nyugodtan jelenthet. Az NHL játékosok kiválása viszont talán annyiban segítheti a kínai válogatottat, hogy az ellenfelek nagyrésze erősen gyengült, míg saját maguk változatlanok maradtak, ami talán csökkenheti a hatalmas differenciát. Persze kétségünk így se legyen, a pontszerzés a lehetetlen kategóriába tartozik továbbra is.

Forrás: espn.com, scmp.com