Utazás a fagyasztott halak között: hihetetlen úton szerezték meg az aranyat a hősies rögbisek

Az olimpia eddigi egyik legmeghatóbb jelenete volt, amikor Fiji játékosai edzőjük köré térdelve imádkoztak, majd énekelve sétáltak körbe az üres stadionban a rögbi-torna tegnapi megnyerését követően. A csapat felfokozott érzelmi állapotát már az is jól mutatta, amikor a döntő előtt zokogva hallgatták az ország himnuszát a meccs utáni jelenetek pedig csak megerősítették, milyen elképesztően sokat jelentett számukra a siker.

A rögbisek győzelme mindössze az ország történetének második olimpiai aranyát jelentette. Öt évvel ezelőtt, Rióban ugyanúgy ez a csapat szállította a történelmi első sikert. Akkor Ben Ryan kapitány irányításával érték el a győzelmet, a sikeredzőt viszont egy évvel később Gareth Baber váltotta, akit kifejezetten azzal az elvárással neveztek ki, hogy Tokióban újra megszerezze a csapattal az aranyat.

Az Új-Zéland elleni döntő megnyerése után a kapitány elmondta, a győzelemmel nem csak a csapat, hanem az ő is komoly mentális tehertől szabadult meg:

Az, hogy büszkévé tehették az apró szigetországot, mindent megért játékosoknak és edzőjüknek egyaránt.

Ezek a falvak és strandok most alighanem ugyanúgy megtelnének ünneplő emberekkel, mint öt évvel ezelőtt, a helyzet viszont sajnos elég más, mint annak idején. Maguk a játékosok sem térhetnek egyből haza a győzelmi bulira, hiszen a koronavírus járvány újabb hulláma miatt két hét karantén vár majd rájuk, miután visszatérnek a szigetre.

Már maga a tény, hogy ilyen körülmények között szó lehet a jövőbeni ünneplésről, csodának nevezhető. Egy hajszálon múlott, hogy a rögbisek el se jussanak Tokióba. A csapat áprilisban, az egyre növekvő számú megbetegedések árnyékában találkozott egy hét napos összetartásra, a járvány azonban közbeszólt, így a játékosok azóta sem térhettek haza.

A válogatott Ausztráliába repült, az új korlátozások miatt pedig a visszaútra már nem volt lehetőség. A válogatott tagjai hónapokra elszakadtak a családtagjaiktól.

Egy ponton a helyzet olyan feszültséget eredményezett a csapaton belül, hogy a játékosok egy része a karantént vállalva is haza akart utazni. Baber azonban sikerrel kezelte a felfokozott indulatokat:

A játékosok végül kitartottak, a kapitány pedig utólag nem győzte dicsérni mentális erejüket:

A problémák azonban az elszigeteltség fenntartásával nem oldódtak meg. A válogatottnak valahogy el is kellett jutnia Tokióba, az ausztrál polgári repülés felfüggesztése miatt pedig ez is közel lehetetlennek tűnt. A csapat végül egy tehergépen, fagyasztott halak között (!) utazva repült el a japán fővárosba.

Utólag persze a játékosok alighanem egy remek anekdotaként emlékeznek majd vissza az eseményekre, amik az újabb olimpiai aranyhoz vezettek. Babernek - aki egyébként walesi nemzetiségű - is lesz mit mesélnie otthon a családjának, akiket még a játékosainál is hosszabb ideje, januári elutazása óta nem látott.

„Ha Fijin vállalsz munkát, az utazással fog járni.” – sommázta véleményét ezzel kapcsolatban a kapitány, kiemelve persze, hogy milyen hálás családjának a támogatásért.

Nos, a fiji rögbiválogatott újabb olimpiai győzelemig vezető története is egy komoly utazással járt. A kis szigetország játékosai megmutatták, hogy nem csak a pályán, hanem azon kívül is hihetetlen elszántsággal rendelkeznek, ez pedig még különlegesebbé teszi a siker pillanatában látott érzelmes jeleneteket.

Forrás: BBC