Túl kellett élni az olimpiát, de már jól vagyok

Sergő Z. András

Publikálva 17/01/2022 - 14:19 GMT+1

Az amerikai Maame Biney nagyon fiatalon, első fekete korcsolyázóként lett ismert országszerte a pyeongchangi olimpia rövidpályás gyorskorcsolyában. Komoly eredményt nem ért el, de hazájában nagyon sokan szerették, a hirtelen jött népszerűséggel pedig nehezen küzdött meg. Pszichológusa és a közösségi média segítségével sikerült kiheverni a traumát, és Pekingben is rajthoz áll.

Maame Biney

Fotó: AFP

Négy év telt el azóta, hogy Maame Biney rövidpályás gyorskorcsolyázó berobbant az olimpiai színpadra.

Az akkor még csak 18 éves lány volt az első fekete nő és egyben a legfiatalabb, aki bekerült az Egyesült Államok rövidpályás gyorskorcsolya olimpiai csapatába.

Miután tavaly év végén 500 méteren első lett az amerikai rövidpályás olimpiai válogatóversenyen, Biney a 2022-es pekingi olimpiára készül. Nagy az öröme: három hosszú év után visszatért magabiztossága, amit Pyeonchang után elveszített.

Gyorskorcsolya

Jászapáti Petra: "Megérte már ezen a vb-n visszatérni"

19/03/2024 - 18:32

Az Olympic Channel Podcastban adott interjúban Biney sokat mesélt az első dél-koreai játékokat követő életéről, arról, hogy miért áll ki most a mentális egészség mellett, és hogy mit gondol saját esélyeiről a februárban következő pekingi téli olimpián.

Pyeongchang és a rivaldafény veszélye

Amikor egy sportoló beírja a nevét a történelemkönyvekbe, a világ tapsol, de Biney-ra óriási nyomás nehezedett, nem tudta, hova forduljon:

„Azt hiszem, nem volt feltétlenül fair, hogy csak úgy belelöktek a reflektorfénybe, miközben én nem igazán élvezem azt" – mondta az olimpikon. „Nagy súly volt a vállamon.

„Nem tudtam, hogyan kezeljem. Akkoriban nem voltak meg ehhez az erőforrásaim. Sokszor megkaptam: «Ó, ő csak mosolyog , mindig olyan boldog és nagyon energikus». És ez igaz, de van egy olyan oldalam is, ami csak haza akart menni és aludni, nem csinálni semmit, és egész nap csak az ágyában maradni."

Azóta az amerikai azon dolgozik, hogyan kezelje a nyomással kapcsolatos érzelmeit, különösen akkor, amikor túlterheltnek érzi magát. Most úgy érzi, sokkal erősebb, mint korábban volt, köszönhetően az új megküzdési stratégiáknak, amelyeket megtanult:

„Most már határozottan megvannak a megfelelő eszközeim ahhoz, hogy túljussak ezen, akár úgy, hogy kikapcsolom a közösségi médiát, akár úgy, hogy elolvasok egy könyvet vagy tévét nézek. Az Amerikai Korcsolyázó Szövetség nagy segítségemre volt a mentális egészséggel kapcsolatban, és segített abban, hogy találjak egy terapeutát. Ő szuper jó volt és nagyon segítőkész."

A korcsolyázó számára az a legnehezebb, hogy intenzív világkupa-programja mellett időt találjon arra, hogy beszéljen a terapeutájával. Ha pedig ez sikerül, utána magának kell dolgoznia új eszközeivel:

„Volt egy könyvem, amiben gyakorlatokat találtam a szorongásra. Ezt használtam, amikor rohamom volt. A világbajnokságra vagy más nagy versenyekre készülve ennek nagy hasznát vettem.”

Saját hang és a Black Lives Matter

Miután a játékokon való debütálását követően reflektorfénybe került, Biney felfedezte, hogy hallgatnak a hangjára. Az Instagramon több mint 26 ezer ember követte a korcsolyázó korábbi junior világbajnokot, és rájött, hogy az embereket érdekli, amit mondani akar.

Amikor 2020 májusában George Floydot rendőrségi akció közben meggyilkolták Minnesotában, a gyorskorcsolyázó úgy döntött, hogy újonnan szerzett hangját és platformját arra használja, hogy felhívja a figyelmet a témára.

„Eleinte nem akartam semmit sem mondani, csak azért, mert sportolóként az én dolgom volna, hogy bármit is mondjak a társadalmi igazságossággal kapcsolatos ügyeimről” – osztotta meg gondolatait Biney. „De aztán, nem is tudom, nagyon megütött, amikor George Floyd meghalt.

„Az apám nem akarta, hogy bármit is mondjak, mert végső soron meg akart védeni, és én ezt teljesen megértettem és tiszteletben tartottam, de úgy voltam vele: nem, ez engem is érint. Ez minden más fekete embert érint Amerikában és a világon. Nem fair, hogy én, akinek több mint 20 ezer követője van az Instagramon, teljesen csendben maradjak. Így hát azt mondtam: "Tudjátok mit? Nem. Ha gyűlöletet kapok, akkor ne kövessenek semmilyen minőségben, és nem bánom, ha követőket veszítek.”

Meglepetésére azonban éppen az ellenkezője történt:

„Annyi szeretetet és aggodalmat kaptam... ez nagyon jó érzés volt, mert vannak emberek, akik tényleg törődnek velem, és tényleg változtatni akarnak, akár feketék, akár fehérek, akár spanyolajkúak vagy ázsiaiak.”

Arccal Peking felé

A 2018-as pyeongchangi eredményét követően, amelyet ő maga „csalódást keltőnek” nevezett, Biney tudatosan döntött úgy, hogy a kínai fővárosban megrendezésre kerülő játékok előtt újra összpontosít.

„Rendkívül izgatottan várom a játékokat, hogy megmutassam a világnak, mire vagyunk képesek. Mindannyiunknak megvannak az erősségeink, és csak ki kell használnunk őket."

„Remélem, hogy elégedetten távozom Kínából" – mondta Biney, mielőtt elárulta volna, hogy volt idő, amikor azt hitte, talán nem is jut el oda. „Az, hogy egyáltalán itt vagyok ezen a ponton, egyszerűen elképesztő, nyáron nem gondoltam, hogy sikerülni fog. Nagyon nehéz időszakot éltem át.

"Nem akarok egy célt kitűzni, és azt mondani, hogy például érmet szeretnék szerezni. Csak reális akarok lenni bizonyos értelemben, és azt mondani, hogy a legjobbat akarom kihozni magamból, és elégedett akarok lenni vele.”

Elise Christie of Great Britain celebrates winning the second place, Martina Valcepina of Italy celebrates winning the first place and Maame Biney of United States.

Fotó: Eurosport

Gyorskorcsolya