Liu Shaoang mindent söpört a vb-n, és húzta magával a tinédzsereket is

A foghíjért az orosz-ukrán háború és az egyelőre el nem tűnő koronavírus-járvány is felelős. Montreal eredetileg ugyanis március végén rendezte volna az évadzáró versenyt, a Kanadában eleddig rendkívül szigorú belépési feltételek miatt azonban későbbre kellett halasztani. A február végén kitört ukrán háború okán ráadásul az orosz és az általában kisebb számban jelen lévő belarusz sportolók eltiltás miatt nem vehettek részt, a japán, a kínai és a kazah válogatott pedig saját döntése alapján maradt távol.

Olimpiai ciklusban ez azonban annyira nem is ritka. Például korábban mi is beszámoltunk arról, hogy az olaszok rekordbajnoka, Arianna Fontana is pihenőt tart, ahogy a mieinknél Liu Shaolin Sándor és John-Henry Krueger döntött így, még ha nem is akkora mértékűt. De még mindig vannak olyanok, akik helyett a járvány döntött. A magyar válogatott is nélkülözni volt kénytelen Sziliczei-Németh Rebekát, aki a verseny előtt szolgáltatott pozitív mintát, de ugyanígy tett a csapat vezetőedzője, Csang Csing Lina is. Kénytelen volt továbbá távolmaradni a női címvédő holland Suzanne Schulting.

Áprilisra végül mégis sikerült összekalapálni a versenyt, amely azonban még így is erősebb mezőnyt hozott, mint a tavalyi világbajnokság. Akkor Kína és Korea maradt távol elsősorban a járvány miatt, Korea azonban most itt volt, és kifejezetten jól is szerepelt. A nőknél Choi Min-jeong, a pekingi 1500 m olimpiai bajnoka az 500 m kivételével mindent megnyert, így átvette az összetett első helyet a távolmaradó hollandtól. A férfiaknál pedig Lee June-seo maradt le többször dobogó legtetejéről, hol a kanadai Pascal Dion, hol Liu Shaoang előzte meg. Hol mindketten. Korea azonban az utolsó két számot, mind a női, mind a férfi váltót megnyerte, így 4 arany-, 2 ezüst- és 4 bronzéremmel az éremtáblázat élén zártak. Pedig Kanada szerette volna az utolsó számot, a férfi váltót ugyanúgy megnyerni otthon is, mint tették azt Pekingben. Csak harmadikak lettek.

Mondhatni tehát, hogy Korea ott folytatta a rövidpályás gyorskorcsolyás szereplést, ahol az olimpián abbahagyta. Mögöttük azonban nyilván nem a távolmaradó Kína, sem a most kicsit halványabban szereplő holland válogatott végzett, hanem Liu Shaoang. Az 500, az 1000 és az 1500 m-en egyenként aranyérmes, így összetettben is élen végző magyar olimpiai bajnok egyedül a 3000 m szuperdöntőt nem nyerte meg. Külön kiemelendő, hogy Ádó mind a 13 futamán az első helyen ért célba a szuperdöntőig, ott azonban már érezhetően csak a részvételt tartotta fontosnak.

Érdemes persze megvizsgálni, mi lett volna egy teljes mezőnyben. Kétségtelen, hogy voltak olyan hiányzók, akik a februári olimpián komoly vetélytársai lehettek a magyar korcsolyázónak, adott esetben megelőzték őt. Pekingben 500-on az orosz Konstantin Ivliev végzett mögötte, 1500 m-en pedig a nagy rutinnal rendelkező Semion Elistratov nyerte a bronzérmet. (Ott a mi korcsolyázónk nem állt a dobogón.) 1000 m-en, ahol Liu 3. lett, a Ren Ziwei – Li Wenlong kínai kettős bizonyult jobbnak. Mindemellett persze a tarolás ténye nem vitatható el, az, hogy a magyar versenyző az utolsó egyéni szám kivételével mindent megnyert, tény. Mindemellett visszanézve a futamokat megállapítható, mennyire könnyedén, magától értetődő módon manőverezte az előzéseket, mindig a megfelelő időben az élre állva pedig már mindenkinek egyértelmű volt: ezen a hétvégén Liu Shaoang verhetetlen.

Ami a magyar válogatott rutinosabb részét illeti, a nőknél Jászapáti Petra eredményeit lehet ismét kiemelni. 500 és 1500 m-en is B döntőt futhatott. Mindkét távon 8. helyen zárt, az 1000 m negyeddöntőjében azonban kizárták, így a harmadik B döntőre már nem volt lehetőség. Azzal pedig valószínűleg ő is részt vehetett volna a női szuperdöntőben.

Talán éppen ez a szerepe egy ilyen időpontban megrendezett tornának. Ráadásul a március elején Gdanskban tartott junior vb után kapott lehetőséget több fiatal versenyző. Az akkor 500 m-en ezüstérmet szerző Nógrádi Bence már ott volt a pekingi olimpián is, ott viszont csak a váltóban kapott szerepet, Most minden egyéni számban elindult, és néhány kört mindegyikben menni is tudott. Ugyanez elmondható Jászapáti Péterrel is, annyi különbséggel, hogy neki néhány világkupa-fordulót leszámítva tényleg ez volt az első felnőtt megmérettetése. A férfi váltóra pedig két teljesen újonc fiatalt is be lehetett nevezni, így Talabos Attila és Bontovics Balázs együtt lökdösődhetett a döntőben a holland Itzhak de Laattal és a most már talán végleg visszavonuló kanadai legendával, Charles Hamelinnel.

A női mezőnyben pedig a B döntőben szerezhetett tapasztalatot két lány, Somodi Maja és az utolsó pillanatban beugró Schönborn Melinda. Ők annyira fiatalok, hogy március végén még a téli EYOF-on szereztek ezüstérmet egyéni számokban. Ők már a 2026-os milánói játékokra készülnek, de az is lehet, hogy 2030-ra. Ezzel hétfőnként jelentkező rövidpályás gyorskorcsolya témájú cikkeink egy időre szabadságra mennek. Az ősszel újraindul szezonban ismét várunk minden érdeklődőt.