MotoGP, Portimao: Bagnaia hengerelt, Marquez hatalmasat hibázott

Hosszú évek után jelentős változtatások történtek a MotoGP-ben a hétvége lebonyolítását tekintve. A szervezők jelentősen belenyúltak a versenyhétvégék már megszokott menetébe: megváltoztak a szabadedzések időpontjai, így szombaton jóval korábban került sor a kvalifikációra, majd a délután folyamán egy sprintversenyt is rendeztek. Ez azért is érdekes, mert így a csapatoknak kevesebb idejük volt próbálgatni a gumikat, versenyszimulációkat futni. Ez azonban a kisebbik gond. A nagyobb probléma a szempontjukból az, hogy nem gyakorolhattak a vasárnapi főfutam időpontjában.

Korábban a szombati FP4 töltötte be ezt a szerepet: az ott látott versenytempókból komoly következtetéseket vonhattunk le a vasárnapi erőviszonyokkal kapcsolatban. Ott le tudták modellezni, hogy az adott napszakban milyen idő lesz és a gumik hogyan viselkednek majd. Idén viszont nincs FP4 és edzést sem rendeznek a futam időpontjában. A résztvevők így ki lettek mozdítva a komfortzónájukból, számukra a vasárnap így biztosan ugrás lesz az ismeretlenbe. Elvégre így nem tudnak megfelelően felkészülni, nem tudnak lepróbálni mindent, ami bizonyos fokú káoszhoz vezet – ez pedig semleges nézői szempontból egyáltalán nem biztos, hogy baj.

A legnagyobb változtatás kétségtelenül a szombati sprintversenyek bevezetése. Az F1 után tehát a MotoGP is megpróbálkozik ezzel – igaz, a motorosok minden versenyhétvégén futnak majd egy ilyet. Itt az első 9 helyezett kap pontot is, de nem csak emiatt fontos ez az esemény: lényegében ez válik főpróbává a vasárnapi versenyre. Fontos különbség még a Formula 1-es sprintekkel szemben, hogy amíg ott jelentős eltérések vannak a különböző autók között – amik a rövidebb táv kedvéért sem tűnnek el -, addig a MotoGP-ben kiegyenlített a mezőny és ha kevesebbet számít a gumikopás, az jót jelenthet az izgalmak szempontjából is. A megfelezett versenytáv azt jelentette, hogy nem kell túl sokat taktikázni, mindenki mehet nyélen. Ugyanakkor mint kiderült, a táv, hosszabb tud lenni, mint amilyennek elsőre tűnhet.

Az első sprint a fő esélyes Ducatik szempontjából egyfelől óriási kudarc volt, másfelől óriási siker: Bastianini, Marini és Bezzecchi is kiesett, Zarco és Alex Marquez nem fogott ki jó napot – Di Giannantonio pedig az utolsó helyen végzett. Jó hír számukra viszont, hogy sikerült megkaparintaniuk az első két helyet. A címvédő Pecco Bagnaia ügyesen tartalékolt és a hajrában be tudta húzni az első pozíciót Jorge Martin előtt. A harmadik helyről viszont többen is lecsúsztak. Jack Miller – aki váratlanul jól ment a KTM-el – sokáig az első helyért harcolt, ám a lágy gumik a végére elfogytak és ő is visszacsúszott. A két gyári Aprilia csak az utolsó körökre ért fel az első bolyra, de ahelyett, hogy megindultak volna előre, inkább egymást kezdték el durván előzgetni. Sokáig úgy tűnt, hogy a hazai hős, Miguel Oliveira lehet majd a befutó a dobogó legalsó fokáért, ám a portugál az utolsó körben hibázott és végül csak 7. lett. A 3. helyet így végül az a Marc Marquez örökölte meg, aki az időmérőn Bastianini szélárnyékát kihasználva a pole-ba húzatta magát (pályacsúccsal) és a sprint során is nagyon ügyesen tudott élni mások hibáival, valamint az adódó lehetőségekkel.

A főfutam továbbra is a legfontosabb alkalom, amiért a legtöbb pontot osztják – ilyenkor kell a legjobb teljesítményt hozni. Az állandóságot a két verseny között Bagnaia jelentette. A címvédő szombat után vasárnap is ellenállhatatlan volt: magabiztos versenyzéssel, szinte végig vezetve nyert és hozta el a maximális pontszámot az algarvei fordulóból. Mögötte a szintén parádésan teljesítő Maverick Vinales jött meg az Apriliával, majd tőlük lemaradva Bezzecchi zárhatott még dobogón. A negyedik helyért szép kis csatát láthattunk a hajrában. Zarco az utolsó körökben verte meg a két gyári KTM-et és Alex Marquezt, akik után Quartararo és Aleix Espargaro zárt.

Ez a verseny azonban nem erről lesz emlékezetes. A show-t ezúttal is Marc Marquez produkálta, aki még a rajtot követően irányította magára a figyelmet. 23 körrel a vége előtt ugyanis a harmadik kanyar féktávján – teljesen indokolatlanul – előbb nekiment az előtte haladó Jorge Martinnak, majd az ő előtte forduló (és hazai pályán versenyző) Miguel Oliveirát is kiütötte. Érthetetlen eset. Hacsak nem technikai hiba áll a háttérben, ezt a felelőtlenséget várhatóan alaposan meg fogják majd büntetni a következő fordulóban. A hazai publikum minden esetre hatalmas füttyszóval fejtette ki véleményét – nem véletlenül.

Természetesen nem csak a királykategóriáról szólt a hétvége, jelen voltak Portimaóban a Moto2 és a Moto3 képviselői is.

A Moto2-ben két ember emelkedett ki: Pedro Acosta és Aaron Canet hamar meglógtak és gyakorlatilag végig uralták a futamot. A felzárkózó Tony Arbolino egy idő után meg tudta őket közelíteni ugyan, de a hajrára elfogytak az abroncsai. A két spanyol így egymás között dönthetett a győzelem sorsáról, de a csata elmaradt. Acosta olyan tempót diktált, amit a végén már Canet nem tudott tartani. Az Ajo csapat versenyzője így győzelemmel kezdett és első számú bajnokesélyessé lépett elő.

A Moto3-ban szintén egy domináns versenyzésnek lehettünk szemtanúi. A másodéves Dani Holgado állt a mezőny élére és a többiek nem is tudták őt lebirkózni. A spanyol mögött a hajrában David Munoz és Diogo Moreira érkezett még be dobogós helyen Rueda és Masia előtt.