Golf: Minden idők talán legbizarrabb US Openjét rendezik a héten

A héten rendezik a golfozók idénybeli harmadik major-tornáját, a US Opent. A 122. alkalommal kiírásra kerülő viadal minden korábbinál pikánsabbnak ígérkezik, ám ezúttal nem két játékos közötti rivalizálás húzódik meg a háttérben, hanem két sorozat, a PGA Tour és a frissen létrejött rivális LIV Tour közötti szembenállás. A szaúdi pénzből létrehozott „újgazdag” sorozatot a PGA Touron maradt játékosok zöme lenézően fogadta, ám a sikere ettől függetlenül elvitathatatlan, ahogy az is, hogy a PGA Tournak fel van adva a lecke, ha legjobbjait meg akarja tartani. Éppen ezért fontos utóbbinak a mostani major, mert ha esetleg egy olyan játékos nyerné – és erre azért van esély – aki a rivális tourra igazolt, az felérne egy újabb gyomrossal, és abból mostanság kapott azért párat a PGA Tour.

Rendben, kezdjük a kályhától. Az idei US Opent Bostontól nem messze, Brookline-ban rendezik, a The Country Club névre hallgató patinás golfklubban. A klub az egyik legidősebb golfklub az Egyesült Államokban, hiszen 1882-ben alapították, természetesen privát klubnak számít. 1999-ben itt rendezték a Ryder Kupák történetének egyik legizgalmasabb kiírását, amelyet végül egy árva ponttal az amerikai csapat nyert meg az európai válogatottal szemben úgy, hogy előbbi az utolsó napon már 10-6-ra vezetett, és már csak 4 pontra volt szüksége a végső győzelemhez. Az USA végül fordított és nyert, ám azt még a hazai lapok is kiemelték, hogy keserédes győzelmet arattak a házigazdák, mivel a 18-as utolsó greenen a szurkolók, sőt, még az amerikai játékosok is kifejezetten sportszerűtlenül viselkedtek. A The Country Club otthont adott 2013-ban a legpatinásabb amatőr Opennek is, a U.S. Amateur versenynek, amelyet az a Matt Fitzpatrick nyert meg, aki ezúttal is ott van a mezőnyben. Sőt, annál a családnál szállt meg – ő ugye brit – akiknél annak idején meghúzta magát 2013-ban. A helyszínen 1988-ban rendeztek utoljára U.S. Opent, akkor a legendás Curtis Strange nyert playoffban, a szintén legendának számító Nick Faldo előtt.

Ha röviden akarunk válaszolni erre a kérdésre, akkor elég ennyi: a rivális LIV Golf sorozat és a PGA Tour szembenállása miatt. Ha hosszabban? Akkor tessék inkább hátradőlni, mert ez hosszú lesz. Szóval a LIV Golf a szaúdiak által egyesek szerint 2 milliárd dolláros alapból – van, akik szerint még ennél is többről van szó – létrehozott versenysorozat, amely 8 állomásból áll, versenyenként 20-25 millió dolláros összdíjazással. Az elsőt már meg is rendezték Londonban, ott a korábbi Masters-győztes Charl Schwartzel nyert és markolta fel a sportág történetének legnagyobb pénzdíját, 4.750.000 dollárt. Egyéni és csapatversenyt is rendeznek, a dél-afrikai golfozó egyéniben és csapatban is győzött, így a 4 milliós fődíjra jött még 750 ezer dollárnyi extra bónusz.

A LIV Golf hosszú ideje pénzt és energiát nem kímélve próbálta meg elcsábítani a PGA Tourral szerződéses viszonyban lévő játékosokat, akik közül többen kötélnek is álltak, még annak ellenére is, hogy ez a PGA Tour-tagság elvesztésével járt. Ilyen például a kétszeres major-bajnok, egykori világelső Dustin Johnson, a Masters-győztes Patrick Reed, sőt a szurkolók – különösen a fiatal rajongók – körében hatalmas népszerűségnek örvendő, és elképesztő látványosan játszó – szintén major-bajnok – Bryson DeChambeau, míg az európai (egykori) nagyágyúk közül Sergio Garcia, Lee Westwood és Ian Poulter is aláírt. Hallani lehet még a kétszeres Masters-bajnok Bubba Watson érkezéséről is, ám a jelenleg sérült golfozó nem erősítette meg csatlakozási szándékát. Amennyiben ő is megy, úgy a legutóbbi 12 Masters-győztesből hat a LIV Golf égisze alatt fog golfozni.

Csupán annyi, hogy a PGA Tour szerződéses viszonyt ápol a golfozókkal, kb. úgy lehet ezt megközelíteni, hogy egyéni vállalkozóként szerződnek a sorozattal. A szerződésben pedig rögzítve van, hogy rivális sorozatban nem játszhatnak, pontosabban egyfajta kikérőt kell kapniuk a PGA Tourtól, hogy pályára léphessenek. Ezt korábban gond nélkül megkapták, ám mostanra a PGA Tour bekeményített, így a legtöbb játékos, aki a LIV Golffal bútorozott össze, lemondott PGA Tour tagságáról. Akik a LIV Golf ellen vannak, azok azt mondják, hogy az új sorozat nem szól másról, mint a pénzről, amivel nem is érdemes vitatkozni.

Az új körversenyen csupán három napot játszanak a golfozók, miközben jóval több pénzt kapnak – még az utolsó helyezet is 125 ezer dollárral távozhat - és jóval kevesebb tornán kell megmérettetniük magukat. Sportérték? A PGA Tourhoz képest elenyésző. Kereseti lehetőség? A PGA Tourhoz képest IS fényévekre van a LIV Golf, hiszen a pénztárcája kiapadhatatlan.

A „szakadárokat” nem érdekli, hogy a riválisok, akik maradtak a PGA Touron, mit gondolnak róluk, ahogy az sem, hogy a pénz honnan jön. Ők nem foglalkoznak azzal, hogy a szaúdiaknál ha éppen a „nagykutyáknak” úgy tartja kedvük, akkor mondjuk újságírókat öletnek meg, vagy hogy ott magasról tesznek az alapvető emberi jogokra, a női egyenjogúságot pedig még hírből sem ismerik. Azzal meg főleg nem foglalkoznak, hogy a LIV Golfon való indulást nem kiharcolni kell, mint a PGA Touron való részvételt, hanem aki akar, az mehet. Jóval kevesebb játék, jóval kevesebb kötelezettség, viszont összehasonlíthatatlanul magasabb kereseti lehetőség. Persze jó kérdés, hogy a játékosok hozzáállása és a hurráhangulat mennyiben változik, ha majd a horribilis győzelmi prémiumok, meg a befektetésekért cserébe a „sportwashing” érdekében a szaúdiak majd kérnek is valamit a golfozóktól, ám egyelőre erről még mélyen hallgat mindenki.

Úgy, hogy a PGA Tournak nincs hatása a major-tornákra, azokat más szervezetek égisze alatt rendezik meg. A U.S. Open szervezői előre jelezték, hogy miután ez egy nyílt bajnokság, aki kvalifikál rá, vagy éppen indulási joggal rendelkezik, azt szívesen látják. A Masters lehet az egyetlen kivétel, hiszen ott a tradíciókat mérhetetlenül komolyan veszik, de azért azt egyelőre senki nem tudja elképzelni, hogy a korábbi bajnokok – és ezzel együtt örökös klubtagok – közül bárkit nem kívánatos személynek könyvelnének el Augustában.

Pusztán azért, mert üzenettel érne fel, ha ezúttal egy PGA Tour játékos – az sem lenne baj, sőt, kifejezetten jól jönne ki, ha a „kirakatjátékosok” egyike – nyerné az idei kiírást. Mert ugye a PGA Tour szerint a hangulat, a rang, a történelem, a harc a tagságért, a legjobb és legerősebb mezőny a sava-borsa egy sorozatnak, ezeket pénzért nem lehet megvásárolni.

A LIV Golf szerint viszont mindez nem számít, a lényeg, hogy őrült összegekért engedik össze a sportág legjobbjait – mert a nap végén szerintük a legjobbak át fognak állni –, és idővel jönnek majd a közvetítések, jönnek majd a szponzorok, jönnek majd a nézők is, és végül a LIV lesz az első számú sorozat. A múlt héten történtek persze ez utóbbi vízióra alaposan rácáfoltak, hiszen Londonban a LIV Golf eseményre a 70 fontos jegyeket senki nem vásárolta meg. Így ingyen engedték be a nézőket egy erősen közepes mezőnnyel induló tornára, ahol ráadásul egy olyan játékos nyert, aki az utóbbi öt évben finoman szóval semmit nem mutatott, jóllehet 2011-ben Masterst nyert. Mindeközben a kanadai PGA Tour versenyen őrületes mezőny gyűlt össze, a kirakatjátékosok közül hárman „űrgolfot” bemutatva a végletekig kiélezett versenyben döntötték el a trófea sorsát, ráadásul olyan hangulat uralkodott, mint egy major-tornán. Az utóbbi hetekben jó pár gyomrost benyelő PGA Tour egy picit ennek köszönhetően fellélegezhetett, viszont jót tenne számára, ha a 122. U.S. Openen egy olyan játékos győzne, aki nem a LIV égisze alá tartozik.

A nagyágyúk közül bárki nyerhet, ugyanakkor a LIV Golf sorozathoz tartozó játékosok közül a szakírók nem nagyon tartanak senkit sem favoritnak, így a korábbi világelső Dustin Johnsont, illetve a rekordszámú, hat U.S. Open „ezüstéremmel” rendelkező Phil Mickelsont sem.

A fogadóirodák elsősorban Rory McIlroy győzelmében látnak fantáziát, aki folyamatosan javuló játékkal vétette észre magát az utóbbi hetekben, és mindez egy tornagyőzelemben csúcsosodott ki Kanadában. Az északíren kívül a Memorial-tornán győztes Billy Horschell sikerét sem tartják elképzelhetetlennek a szakértők, jóllehet az amerikai játékosnak mindössze egy top-15-ös helyezése van 33 major-indulása során. Tony Finau sem a major-versenyeken játszotta eddig legjobbját, ahogy a FedEx sorozat címvédője, Patrick Cantlay is adós a jó eredményekkel a kiemelt viadalokon.

A Players Championshipen győztes közönségkedvenc ausztrál, Cameron Smith viszont általában a legnagyobb alkalmak során hozza legjobb játékát, ahogy Jordan Spieth is, jóllehet utóbbi egy nappal a rajt előtt kisebb betegség miatt nem edzett. Az erősorrendben szinte mindenhol a top 10-ben jegyzik az ír Shane Lowryt, aki tornáról tornára tűpontos rövidjátékkal jelentkezik, és a harmadik legkevesebb bogey-t jegyzi a mezőnyben. Az esélyesek között tartják számon az olimpiai bajnok Xander Schuffelét, az élete szezonját futó Sam Burnst, a világelső Scottie Schefflert és Justin Thomast is, na meg persze a címvédő Jon Rahmot, aki egy ritka bravúrt hajthat végre, ha címet véd. Ez ugyanis 2018-ban Brooks Koepkának sikerült utoljára, előtte viszont több, mint ötven évig egyik címvédő sem járt sikerrel.