Túl sok a jóból? A versenyzők szerint a határon táncol a Forma–1

Múlt héten három év kihagyás után visszatért a Forma–1 Ausztráliába, amit 419 ezer szurkoló hálált meg a helyszínen. Nem kell már sokat várni, és bemutatkozik az új miami pálya a naptárban, és nemrég azt is bejelentették, 2023-ban visszatér Las Vegas. Volt tehát minek örülni az F1-es versenynaptár kapcsán a melbourne-i hétvégén, a lelkesedésben pedig a versenyzők is osztoztak, különösen, ami a vegasi futamot illeti. Vannak azért aggódó hangok is.

„Hihetetlen látni azt, milyen helyre került a Forma–1, mekkora az érdeklődés a sport iránt” – mondta George Russell. „Szerintem ez minden csapat és versenyző számára hatalmas dolog. Azt hiszem, az F1-et ez abba a helyzetbe hozza, hogy még válogathat is a versenyhelyszínek között.” Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Pierre Gasly is, némiképp másképp csomagolva. „Nem hiszem, hogy akadna olyan nagydíj, ami biztonságban van. Annyira népszerű az F1, hogy mindenki minket akar.”

Sokan attól tartanak, hogy az új, csillogóbb versenyek kiszorítják idővel a naptárból a tradicionálisabb futamokat. Franciaország, Belgium és a korábban érinthetetlennek tartott Monaco helye sem biztos (bár a szervezők biztosak abban, hogy még sokáig a naptárban marad az ikonikus helyszín), miközben Bahrein, Katar és Szaúd-Arábia hosszú távú szerződést kötött az F1-gyel, és három amerikai nagydíj is bekerült a programba.

Ilyenkor természetesen az önös érdekek is óhatatlanul előkerülnek. Gasly azt mondta, ő az F1 helyében azonnal aláírná az új szerződést Paul Ricard-ral, Russell szerint Silverstone-nak érinthetetlennek kellene lennie, míg Mick Schumacher egy németországi futamot látna szívesen. Néhányan a sportág identitását is féltik, Max Verstappen például arra hívta fel a figyelmet, valódi pályákra is szükség van, nem csak utcai versenyekre, Sergio Pérez pedig a karakterességet hiányolta.

– hangsúlyozta Daniel Ricciardo.

Egyelőre azonban nem azt látni, hogy az F1 kidobálja a hagyományos pályákat az új piacok érdekében. Függetlenül attól, mi lesz a helyszín jövője, Paul Ricard csak nemrég került be a programba, a zandvoorti pályát 36 év után hozták vissza, és a beugróként jól vizsgázó Imola is állandó helyet kapott. Stefano Domenicali próbálja megőrizni az egyensúlyt a klasszikus és az új helyszínek között, és még az sem kizárt, hogy a jövőben egyfajta rotációs rendszert vezetnek be.

Nyilván a versenyzők is tisztában vannak azzal, hogy a Forma–1 összességében jól jár azzal, ha sikerül új piacokon megvetnie a lábát. Van azonban egy terület, ahol teljesen jogosak a panaszok, és ami mostanra nem csak egy, a járvány miatti anomáliának tűnik. Ezt az idényt Bahreinben kezdték, aztán Szaúd-Arábiában folytatták, a Közel-Keletről Ausztráliába utaztak, onnan Európába, de közvetlenül utána már Miamiban versenyeznek. Ezt követően két európai helyszín jön, majd Azerbajdzsán és Kanada.

„A melbourne-i szezonnyitó menő volt, mindenki korán kiutazott. Rengeteg izgalom és várakozás előzte meg, viszont azt gondolom, hogy két futam között, különösen önállóan, minden csapatnak és résztvevőnek kemény feladat” – nyilatkozta Russell. „Az emberek szombaton és vasárnap érkeznek, hogy hozzászokjanak a körülményekhez, az időzónához, ami szerintem már sok. Ezt jobban át kell gondolni. Annyi időt töltünk itt, hogy már-már duplahétvégének hat. Az idény egyre hosszabb, meg kell találnunk az egyensúlyt.”

Ebben Schumacher is egyetértett. „Ausztráliából Európába megyünk, utána Miamiba, ami azt jelenti, hogy a következő három versenyen három kontinensre utazunk. Én élvezem, hogy korán itt lehetek, és eltölthetek egy kis időt. De megértem, hogy a csapat számára ez meglehetősen bonyolult” – jegyezte meg. Ezt a naptárat részben még mindig a járvány miatt kellett így kialakítani, ám a jövőben további bonyodalmak jöhetnek, Kína például nincs is az idei programban.

Korábban ott volt Malajzia a naptárban, amely relatíve közel volt Ausztráliához, 2017-ben azonban kikerült a sepangi pálya. Mivel sokan a Közel-Keleten keresztül utaznak Ausztráliába, logikus volt, hogy Bahreinnel állították párba, viszont a Szaúd-Arábiával egybekötött hármas sorozat az előszezon után megterhelő lehetett. Az Australian Grand Prix Corporation vezetője, Andrew Westacott mindenesetre nem volt valami megértő. „A pilótáknak be kellene fejezniük a nyávogást” – mondta.

Egyúttal elvetette azt a gondolatot is, hogy az Ausztrál Nagydíjat a japánnal és a szingapúrival hasonló időpontban rendezzék meg. A nemzetközi figyelem kétségtelenül jót tesz a sportágnak, és a szurkolók többsége is értékeli, hogy több versenyt láthatnak egy szezonban. A bővítéseknek azonban az F1-ben dolgozókra is hatása van, és amennyiben van lehetőség enyhíteni a terheket, akkor azt a sportágnak egyszerűen muszáj kihasználnia.

Erre a hétvégék átalakított menetrendje is kiváló példa. 2022-től kezdve a médiatevékenységeket csütörtökről péntek reggelre helyezték át, vagyis a nap 10.30-kor kezdődik, letolnak két szabadedzést, este hat után pedig még az eligazításon is részt vesznek. „A legnagyobb dolog ezen a napon, hogy most, négy órával az edzést megelőzően tartjuk a sajtótájékoztatót, de ezt leszámítva minden rendben” – mondta Fernando Alonso Melbourne-ben.

„Nyolckor kelni úgy, hogy délután egykor van az edzés, nem volt ideális. Jól aludtam, nem küzdöttem az időeltolódás miatt. De azt hiszem, hogy át kell gondolnunk, mit csináljunk ezekkel a rendkívül korai sajtótájékoztatókkal, hogy a pilóták egy picit pihentebbek legyenek. Ha már 23 versenyünk van egy évben, legalább pihenjünk egy kicsit” – tette hozzá Carlos Sainz. Ez a csere a média szempontjából sem feltétlenül jó üzlet.

A csütörtöki sajtótájékoztatókon sokkal nagyobb jelentősége volt a hétvégékre vonatkozó jóslatoknak, elvégre pénteken akár már néhány órával később irreleváns lehet, amit reggel mondtak a versenyzők. Amennyiben rendesen lerövidítenék a hétvégét, csökkentve az előzetes sajtókötelezettséget, de a futamok között beiktatva néhány videokonferenciát, azzal máris jobban eloszlana a pilóták programja, és a sajtó is jobban járna.

Ezek bevallottan meglehetősen Európa-központú aggodalmak, amelyek viszont a csapatok székhelyeit figyelembe véve nem alaptalanok. Azok számára természetesen egy kicsit üresen csengenek, akik az F1-es pályafutásuk érdekében nagy áldozatokat hoztak, és mindig távol vannak az otthonuktól. Például Pérez, aki 15 éves korában hagyta el Mexikót. „A Forma–1 egy kicsit amerikaibb lett, ami közelebb van Mexikóhoz. Még a végén otthon fogok lakni.”

Forrás: The-Race

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.