Megjelent a Schumacher dokumentumfilm, de amit abban láttál, azt nem hiszed el

2012-ben, még a versenyző aktív pályafutása idején jelent meg az első dokumentumfilm Michael Schumacherről. A vörös báró című alkotást 2019-ben követte az újabb. Az F1TV 50 perces Michael Schumacher: The Making of a Legend című munkáját nagy valószínűséggel egy mesterséges intelligencia rakta össze (lehet, hogy ezért nincs megjelölve rendező az IMDb-n...?!), ami sorba rakta az archívum időrendben meglévő felvételeit, és időnként berakott egy-egy lírai-magánéleti részt. Ez különösen a 2012-es, nagyszerű Senna című dokumentumfilm ismeretében kellemetlen.

Kijárt hát egy „igazi film” annak, aki sokáig követte, majd idővel túlhaladta a sportág brazil legendáját. Egy 5 évvel ezelőtti Netflix minden bizonnyal alkalmas lett volna erre. Ma azonban a streaming szolgáltató már sokkal inkább hasonlít egy kereskedelmi kábelcsatornára, mint egy jó nevű startupra.

Túl sok újdonságot pedig ez a film sem tartalmaz, bár valóban van benne néhány kiemelkedő gondolat, esemény, történés, nyilatkozat, ami nem mindenkihez jutott el az elmúlt 25 évben. Ilyen lehet Schumacher gokartos múltja, szegény gyerekkora, vagy hogy például ezek miatt indult első gokart versenyein, luxemburgi színekben. A kezdeti Benetton időszak, a Ferrarinál töltött szűk esztendők, majd az öt világbajnoki cím zsinórban; a korábbi filmekhez hasonlóan itt is kronologikus sorrendben, valamely esemény kapcsán epizodikusan ki-kitekintve egy-egy személyes szálra.

Megjelennek azok a történések is, amelyek miatt sokak szemében Schumacher ambivalens megítélésű. A Jaques Villeneuve-vel történt összezördülése, ami után végül a teljes azévi versenyből kizárták a németet. Ugyanígy a következő évben David Coultharddal történő ütközése, ami először az autóban történt meg, aztán kis híján folytatták a csetepatét személyesen is. Némileg persze változott: amíg 1998-ban az angollal való ütközés után azt mondta, ő soha nem szokott hibázni, bő tíz évvel később ugyanezért már bocsánatot kért Rubens Barrichellótól.

Sorra nyilatkoznak a legnagyobb nevek: Jean Todt, Flavio Briatore, Ross Brown, versenytársak és természetesen felesége, Corinna, majd később gyerekei. Mindezek ellenére ez így továbbra sem több néhány jól elhelyezett archív felvételnél, ami alá a konfliktusok idején feszült, a vb-címek alatt pedig érzelmes zenéket kevernek.

2013 decemberében bekövetkezett sérülése óta - amelyet egy síbaleset okozott, és ami után fél évig mesterséges kómában tartották - az eltelt évek több kétes híresztelést tartalmaztak, mint valódi hírt. Utoljára a The Telegraph-nak Jean Todt, a Ferrari egykori elnöke nyilatkozott arról, hogy Schumacher magánál van, és Forma-1 futamot néz. Ugyanebben az évben később a Le Parisien tudatta elsőként, hogy a versenyzőt Párizsba viszik speciális kezelésre.

Mindezek ellenére a családtagok a film utolsó perceiben egy otthon ápolt, többnyire tudattalan férfiról beszélnek, akivel állapota miatt mindenkinek speciális a kapcsolata. A film ezen részén érződik: a család nagyon szeretné elkerülni, hogy ez legyen a film mindenkit érintő részletkérdésre, és mintha egy kicsit szándékosan ködösítenének. Pedig talán lehet, hogy csak egyszer kellene a kamerák elé állni, és pontosan elmondani, mi is a helyzet minden idők egyik legjobb Forma-1 versenyzőjével. Onnantól minden pletyka, fake news, és „megdöbbentő fejlemény” veszítene orvul szerzett jelentőségéből.