Jos Verstappen a benzinkúton hagyta a tinédzser Maxot, hogy tanuljon az ostoba hibájából

Verstappenről sokakban az a kép alakult ki, hogy az egykori forma-1-es pilóta Jos Verstappen és a kiváló gokartversenyző Sophie Kumpen gyerekeként a versenyzésre született, és miután az apja a versenyzői apák között is erőskezűnek számított, egyértelmű sors várt rá.

Pedig a vele született versenyzői adottságait aprólékos, mások szerint egyenesen szélsőséges felkészülés árán hozták ki belőle.

A még mindig csak 24 éves versenyző egyszerre számít a mai Forma-1 sztárjának egyúttal egy olyan pilótának, aki akár a 2030-as években is a mezőny meghatározó tagja lehet.

2015-ben még csodagyerekként érkezett meg a sportágba.

„Hihetetlen sebességgel rendelkezik” – mondta a Red Bull motorsport tanácsadója, Helmut Marko akkoriban. „Nagyon érett a korához képest és keményen melózik. Minden alapanyag megvan benne, ami egy nagy bajnokhoz szükséges.”

Rajta kívül álló körülmények miatt csak 2021-ben került elérhető közelségbe a világbajnoki cím, a várakozásokhoz azonban ettől függetlenül is felnőtt.

Verstappen csupán egy év versenyzést követően került a Forma-1-be, miután a gokartról az európai Forma-3-ra váltott. A valóságban azért nem volt ennyire rövid a topkategóriáig vezető út: az már négyéves korában elkezdődött.

Fantasztikus gokartos múltja, meggyőző újonc F3-as idénye és az F1-ben elért eredményei alapján azt gondolhatnánk, Verstappennek a tehetségéből kifolyólag könnyű dolga volt. Hát nem: formabontó és kőkemény képzés áll mögötte.

Sokszor hallottuk már a gépek iránt megszállott rajongással forduló kisgyerek történetét, akit a szülők eleinte megpróbáltak kordában tartani. Verstappen még csak kétéves volt, amikor már quadozott, négyévesen pedig – miután az egyik barátját látta gokartozni –, megkérdezte az apjától, kaphat-e ő is egyet.

Jos tiltakozott, de a könyörgés és a könnyek megtették a hatásukat, és a fiúnak sikerült meggyőzni az édesanyját, így végül Max négy és fél évesen kipróbálhatta magát a gokartban.

„Genkben történt egy bérelhető pályán, egy nagyon kicsit gokarttal” – mondta Jos egy 2020-as interjúban.

Így kezdődik a Verstappen tehetségéről szóló történet. Hétévesen nyerte meg az első versenyét. Kilencévesen már Belgiumban és Hollandiában is bajnoknak mondhatta magát, a következő években pedig megnyert jó pár címet hazájában.

13 évesen első európai évében besöpörte a mesterhármast a WSK sorozatban és második lett a CIK-FIA világkupában leendő f1-es csapattársa, Alex Albon mögött. 16 éves korára, utolsó gokartos idényében világ- és Európa-bajnoknak mondhatta magát a szakág két legkiélezettebb és legprofibb osztályában.

„Max kivételes érzékkel rendelkezik az autók felett” – mondta a CRG csapatfőnöke, Giancarlo Tinini egy 2010-es interjúban.

Az első gokartos kísérlet és Max utolsó vb-sikere között Jos Verstappen mindent megtett a fia karrierjéért. Ő készítette fel a karosszériát és a motort a versenyekre a műhelyében, mialatt Max az iskolapadot koptatta; és nagyjából hetente két-három alkalommal teszteltek.

Éves szinten 100 ezer kilométert utaztak a furgonjukban Hollandiát, Belgiumot, vagy akár az országhatárokon túli versenyeket járva.

Max ezeket a leckéket jobban viselte, mint az iskolai tananyagot.

„Főként azt követően nehéz tartani a lépést az iskolával, amikor már nemzetközi szinten mész” – mondta Max.

Verstappen a gokart világában eltöltött évei során hozzászokott ehhez a munkamódszerhez. Bár összeálltak a CRG ügyfélcsapatának számító Pex Racinggel, a valóságban továbbra is az apa-fia páros foglalkozott a gépekkel. A motorokat például Jos készítette fel otthon.

„Nem hiszem, hogy sokan kaptak ennyire fiatal koruktól kezdve olyan útmutatást, mint amit én” – emlékezett vissza Max.

Nem csak arról volt szó, hogy Jos ragaszkodott a technikai oldal ismeretéhez. Elsődlegesen a vezetés számított, és mivel ő a Forma-1-ben sosem érte el az általa remélt magasságokat, azzal a szándékkal dolgozott a fiával, hogy belőle jobb versenyző váljon majd egyszer.

Előkerült néhány ismerősen csengőn történet is Verstappenék akkori életéről: Jos úgy küldte a pályára Maxot, hogy változtatott a gokart beállításain, de nem mondta meg, hogy mit alakított át, ezzel javítva az érzékelését. Vagy hogy még azt követően is folytatták a tesztet, amikor leesett az eső, és a legtöbb ember összepakolt, majd hazament.

Voltak azonban szokatlan módszerek is. „Mivel könnyedén nyerte a versenyeket, közöltem vele a futamok előtt, hogy a pálya bizonyos kanyarjaiban vagy részeiben nem előzhet. Szóval más helyet kellett találnia. Meg akartam nehezíteni a dolgát, hogy más megoldásokat találjon arra, előzzön-e vagy sem.”

Az érzet nagyon fontos volt Josnak. „Különösen fiatal korban.” Saját junior pályafutásában az adatok ritka kincsnek számítottak, ám nem akarta azt sem, hogy Max túlságosan a számokra hagyatkozzon. Szerette volna, ha a fia minél több helyzettel megismerkedne, megértse, hol talál tapadást a vizes körülmények között, mit láthat a saját szemeivel és ehhez képest milyen érzései vannak a kormány mögött, hogyan viselkedik a gokart a különböző íveken.

Verstappen a gyakorlatban tanult és térképezte fel a saját határait, egyúttal azt is megértette, hol tud gyorsabban menni a gokartjával. Azt is megmondták neki, hogy ne hazudjon: ha nem érez különbséget, akkor válaszolja azt. Ő pedig belement a feltételekbe.

„Elég vicces, hogy már a junior kategóriákban nagy különbség van abban a tekintetben, mennyi időt töltenek a csapatok a pályán” – mondta Verstappen egy páros interjúban.

„Sok olyan csapat volt, amelyik 45 percen át az adatokat elemezte” – tette hozzá Jos. „Azt mondtam nekik: én nem akarom ezt csinálni. Öt perc az még rendben van, de inkább a pályán adjunk nekik időt.”

Max erre azt felelte: „Nézhetem én 45 percen keresztül a görbét a fékezésről, de azzal nem változtatok rajta, ha csak nézegetem. A pályán kell megérteni és kipróbálni a különböző feladatokat.”

Jos elárulta azt is, milyen egyszerű leckéken keresztül próbálta oktatni a fiát. „Apaként mindig a legjobb formában szeretnéd segíteni a fiad. Igyekeztem őt a megfelelő irányba terelni.”

Időnként ez nem mindig ment kedves szavakkal. Nem kérdés, hogy ezt sok feltörekvő pilóta megtapasztalta, elvégre amint arra korábban is utaltunk, a versenyzői apukák egészen külön kasztot képviselnek. Minél több időt, erőforrást és pénzt ölnek bele, az elvárások is annál nagyobbak lesznek.

Verstappent ezt többféle módon is teszt elé állította.

„Alig tudtam fogni a kormányt” – vágott közbe Max.

Jos hozzátette: „És amikor az ujjak ismét felmelegednek, az nagyon fájdalmas tud lenni. Azt mondtam, fogja be.”

„Szerintem meg akart edzeni egy kicsit” – felelte Max nevetés kíséretében.

Néhányan azt mondanák erre, hogy ezek a módszerek túlmentek egy határon, és inkább egy régebbi kor nyomait viselik magukon. „Kemény szeretet” – írta le a jelenséget az interjút elkészítő korábbi Red Bull-pilóta, David Coulthard.

Vannak még ehhez hasonló történetek. Max elmesélt egyet az utolsó előtti gokartos szezonjáról, amikor – az ő szavaival élve – „úgy vezetett, mint egy krumpli.” Az apja mindenki előtt a bukósisakjára csapott egyet.

Max az apját utánozva azt mondta, egyértelmű volt az üzenet: „Ha nem vezetsz normálisan, megyünk haza, kezdhetünk pakolni.” Jos rámutatott: Max ezek után megszerezte az első rajtkockát, megnyerte a kvalifikációs és a főfutamot is.

„Remek ébresztő volt. Szükségem is volt rá” – állította Max.

„Ismertem a vezetési stílusát” – fűzte hozzá Jos. „Rögtön látom, hogy ha rossz döntést hoz, vagy ha rosszul vezet.”

Max személyiségében egyfajta kettősség munkálkodik. 2014-ben Jos így jellemezte a fiát: „Nagyon jó személyisége van. Szelíd jellem. Viszont ha felveszi a sisakot, megváltozik. Sokkal agresszívebb, mert nyerni akar.”

2020-ban is láthattuk: Max érettebben kezelte a csalódottságot, hogy nem a világbajnoki címért küzdenek, időnként poénkodott és nyugodt volt. Még azzal is viccelt egy interjúban, hogy az apjának nehezebb volt ezt megemésztenie. Max mindig is úgy kezelte az elvárásokat és hozta ki magából a maximumot, hogy könnyedén maga mögött hagyta a csalódottságait, nem izgatta fel magát túlzottan – tulajdonképpen elejét véve annak, hogy egyáltalán nyomás alá kerüljön.

Ez bosszantotta is Jost. Max elismerte, hogy – különösen, amikor igazán fiatal volt – időnként megkapta azt a kritikát, hogy túl nyugodt, túlságosan lazán áll hozzá az egészhez. Jos ebben egyetértett. Elmondta: mindent nagyon könnyedén viselt, ezért azt érezte, mintha Maxot nem is igazán foglalkoztatná a dolog.

Ebből az időszakból kiemelkedő példa, hogy Jos egyszerűen a benzinkúton hagyta Maxot. Az eset 2012-ben történt, egy CIK-FIA világkupafutamot követően, amire Verstappen a karrierje legsimább hétvégéjeként emlékezett vissza. Az időmérőn a leégett kuplunggal is megbirkózott, az elődöntőben pedig a 10. helyről indulva győzött, megszerezve ezzel a pole-t a főfutamra. Ott viszont a második körben kiesett, miután ütközött az egyik riválisával, akit túlságosan türelmetlenül próbált visszaelőzni.

„Buta és szükségtelen volt” – ismerte el Max. „Ütköztem. Ugrott a világbajnokság.”

A teljes kontextushoz hozzátartozik, hogy Max anyukája egy másik autóval jött mögöttük pár perces lemaradással, és Jos sietett is leszögezni, nem állt szándékában egyedül hagyni a tinédzser fiát. Ezen a ponton Max is az apja védelmére kelt: „Amúgy is visszajöttél, szóval rendben van a dolog.”

„Nagyjából 1800 kilométert vezettünk hazafelé, egyetlen szót sem szóltam hozzá” – jegyezte meg Jos.

Nem túl kellemes hallgatni ezeket a történeteket, különösen, hogy a cél szentesíti az eszközt hozzáállás érződik benne. Hűen tükrözi a szülői szigort, legalábbis, ami a versenyzést illeti.

Ma már a fiatalabb Verstappen szinte mosolyogva gondol vissza ezekre a történtekre. És hisz abban, hogy jobb versenyző lett általuk. Végtére is, ez volt a célja Jos leginkább megkérdőjelezhető módszereinek is: akkora hatással lenni Maxra, amekkorával csak tud, hogy jobb versenyzővé váljon, mint amilyen az apja volt.

„Többször használja a fejét, a vezetési stílusa pedig folyamatosabb lett” – szólt a dicséret Jostól.

„Előfordul, hogy agresszív vagyok” – mondta Max. „Szeretek keményen versenyezni, szerintem ez az apámra is jellemző volt. De ma már egy picit fineszesebb vagyok a vezetési stílus tekintetében.”

Ezt a célt sikerült teljesíteni. Max Verstappen gyors, ösztönös versenyző lett, kiemelkedő alkalmazkodó képességgel, agresszióval, egyúttal minden egyes szezonnal érettebbé vált és jobb döntéseket hozott.

Ő a megtestesítője annak, hogy egy versenyző képességei nem csak az adottságon vagy csak a képzettségen múlnak, hanem a kettő egyvelegén. Bár az ő esetében a neveltetés szó túlságosan puha jelző a módszereket figyelembe véve, és talán valamelyest kíméletesebb eszközökkel is elérhették volna ugyanezt a hatást.

A végeredmény mindenesetre az, hogy a sokak által Lewis Hamilton utódjaként számon tartott pilóta 2021-ben megakadályozta a hétszeres világbajnok címvédését.

Ez az oka annak, hogy az apa és a fia egyaránt teljes mellszélességgel támogatja azt a folyamatot, ami a mostanság látott versenyzővé formálta Verstappent, bármennyire is nehéz és intenzív volt az időnként.

Forrás: The-Race

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.