70 éves lett a négyszeres Forma-1-es világbajnok Alain Prost, a Professzor, Ayrton Senna legnagyobb kihívója és riválisa

1955. február 24-én a Loire megyei Lorette-ben született. Tizenöt éves volt, amikor apja elvitte a monacói nagydíjra, s a száguldó autók annyira lenyűgözték, hogy egy gokart pályán maga is volán mögé ült. Ezután végigjárta a motorsport szamárlétráját: 1973-ban megnyerte a francia junior, majd a felnőtt gokartbajnokságot, 1976-ban a francia Forma-Renault bajnoka lett, 1977-ben már Európa-bajnok volt. 1978-ban indult először európai Forma-3 versenyen és abban az idényben a kilencedik helyen végzett, de 1979-ben bajnok lett az európai és a francia szériában is.

A mindössze 160 cm magas, 60 kilós Prost 1980-ban a McLaren színeiben mutatkozott be a Forma-1 világában, s élete első Grand Prix-viadalán, Argentínában rögtön pontot szerzett. Első győzelmét hazai környezetben, Dijonban aratta, ezt követően még további ötven alkalommal állhatott a dobogó legmagasabb fokára. 1983-ban és 1984-ben minimális hátránnyal még az összesített pontverseny második helyére szorult, egy évvel később azonban már ő lett a világbajnok.

A kis termetű francia pilóta, akit higgadtságáért és mindent kielemző gondolkodása miatt Professzornak becéztek, 1980 és 1993 között volt tagja az elitkategória mezőnyének, s ezalatt szédületes teljesítménnyel kápráztatta el a világot. A McLaren után a hazai Renault (1981-1983), majd újra a McLaren (1984-1989), aztán a Ferrari (1990-1992), végül a Williams (1993) istálló kocsiját vezette.

Négy világbajnoki címet szerzett (1985, 1986, 1989, 1993), az 51 első hely mellett 35-ször lett második, 20-szor harmadik, 10-szer negyedik, 5-ször ötödik, 7-szer hatodik, 33-szor indulhatott az első rajtkockából és összesen 798,5 pontot gyűjtött. A 199 vb-futamon 41 alkalommal ő érte el a verseny közbeni leggyorsabb kört. 1987-től több mint egy évtizeden át ő tartotta a legtöbb nagydíj-győzelem rekordját, ezt csak 2001-ben döntötte meg a később hét vb-címig jutott német Michael Schumacher.

Prost 1993-ban negyedszer is megnyerte a világbajnokságot, de a Williams közölte vele: lejárt szerződésének az a pontja, amely szerint nem lehet csapattársa a brazil Ayrton Senna, s a következő évben együtt kell versenyeznie legnagyobb vetélytársával. A francia ezt nem vállalta, s bejelentette: az év végén visszavonul. Utolsó versenyén, az Ausztrál Nagydíj dobogóján a két versenyző együtt állt a pódiumon, s a brazil mindenki számára váratlan gesztusként átölelte Prostot, így téve pontot viszályuk végére.

A franciák Professzora négyszeres világbajnokként búcsúzott, akkor minden idők második legeredményesebb pilótája volt az öt címet szerzett argentin Juan Manuel Fangio mögött. Az azóta eltelt időben már minden rekordját megdöntötték, a legtöbbet Michael Schumachernek sikerült túlszárnyalnia.

Prostot fizikuma ideális versenyzővé tette. A versenyzés mellett mindig sportolt (golfozott és kerékpározott), a legjobb állóképességű pilóta volt a mezőnyben. Az osztrák Niki Laudától vette át azt a munkamódszert, hogy az edzéseken az időmérők helyett a versenybeállításra koncentrált, így gyengébb rajtpozícióból indulva is gyorsabb tudott lenni a versenyen ellenfeleinél.

Természete rossz oldalának számított a csapataira való állandó panaszkodás, a Williamsen kívül minden csapatától haraggal vált el, a Ferraritól például azért küldték el, mert kritizálta a versenyautót és a csapatot. Prost ha úgy érezte - és gyakran érezte úgy -, hogy az istálló nem áll maximálisan mögötte, ritkán tett lakatot a szájára. Csapattársaival általában jól jött ki, csak a győzelmet megszállottan hajszoló Sennával volt tartósan haragban, mert Prost a természeténél fogva nem törekedett a pályán ellenfelei megsemmisítésére.

Kettejük rivalizálása 1988-tól volt datálható, amikor csapattársak lettek a McLaren istállónál. Abban az évben Prost hét első és hét második helyet könyvelhetett el, mégsem lett világbajnok, mert csak a tizenegy legjobb eredményt vették figyelembe, s e tekintetben Senna jobbnak bizonyult nála. A következő évben egy vitatott döntéssel Sennát zárták ki az évad utolsó előtti futamán, így a francia lett a világbajnok.

A két versenyző a karrierje során többször ütközött a pályán, és ma sem lehet egyértelműen eldönteni, véletlenül-e, avagy szándékosan. Viszonyuk a végén annyira elfajult, hogy már nem is beszéltek egymással, 1993-ban a Brazil Nagydíjon Prostot a rendőrségnek kellett megvédenie a feldühödött brazil szurkolóktól. Prost visszavonulása után kibékültek, az 1994-ben versenybalesetben életét vesztett Senna temetésén Prost volt az egyik koporsóvivő.

1986-ban megkapta a francia becsületrendet, 1999-ben beválasztották a Nemzetközi Motorsport Hírességek Csarnokába, 2017-ben az FIA Hírességek Csarnokába.

Visszavonulása után tévékommentátor lett, a Renault és a McLaren tanácsadójaként dolgozott. 1997-ben megvette a Ligier istállót, de a Prost Grand Prix néven induló csapat kevés eredményt tudott felmutatni, autói öt szezon alatt 83 futamon mindössze 35 pontot szereztek, és végül 2002-ben le kellett húznia a rolót.

Prost 2002 és 2014 között több kerékpárversenyen indult, a francia Andros Kupában - amelyben jeges, havas pályákon versenyeznek - 2007-ben, 2008-ban a Toyota csapattal, 2012-ben pedig a Dacia csapattal győzött. 2012-ben a Renault nemzetközi nagykövete lett, 2017-től öt évig az Alpine istálló tanácsadójaként dolgozott, és még ma is fel-feltűnik a Forma-1-es versenyeken a paddockban. 2024-ben a Netflix Senna című filmjének megjelenése helyezte ismét reflektorfénybe alakját.