10 eset, amikor egy pilóta fájdalmas módon bukta el első F1-es futamgyőzelmét
Publikálva 03/10/2021 - 20:27 GMT+2
Volt, amikor a technika babrált ki a versenyzővel, de akadnak olyan példák is, amikor magának köszönhette a bajt.
Kimi Räikkönen - fotó: Aurelia Bailly
Fotó: AFP
Nincs olyan élethelyzet, amelyben ne volna fájdalmas elbukni egy futamgyőzelmet a Forma-1-ben, azonban ha az első siker a tét, az képes rontani a helyzeten.
Múlt héten Lando Norris került karnyújtásnyira élete első győzelmétől az Orosz Nagydíjon, hogy aztán a hirtelen lezúduló eső és a rossz gumistratégia elrontsa a hétvégéjét. Szívszaggató majdnem elsőkből persze egy egész regényt lehetne írni, amelyre a The Race szerkesztősége tett is egy kísérletet: íme, 10 különböző módja az első futamgyőzelem elszalasztásának.
Motorhiba
Mika Häkkinen első F1-es győzelme az 1997-es jerezi versenyen meglehetősen lélektelenre sikeredett – David Coulthard és Jacques Villeneuve különösebb ellenállás nélkül elengedte –, ám a siker teljesen megérdemelt volt, figyelembe véve a korábbi pechszériáját. Ekkorra a McLaren és Häkkinen egyaránt kezdett magára találni, közel voltak ahhoz a formához, amely 1998-ban és 1999-ben is bajnoki címet ért a párosnak, a megbízhatósággal azonban még komoly gondjaik voltak.
Silverstone-ban Häkkinen vezetett a williamses Villeneuve előtt, amikor hét körrel a vége előtt a finn motorja megadta magát. Két hónappal később a Nürburgringen úton volt a kettős győzelem felé a McLaren, méghozzá Häkkinen-Coulthard sorrendben, amikor ugyanez megtörtént, ráadásul – és ez azért önmagában véve is ritka dolog – néhány körön belül mindkét autó megadta magát. A finnek tehát több szívszaggató kudarcot át kellett élnie, mielőtt a sors (és az erős McLaren) kárpótolta volna.
Négy évvel korábban Damon Hill is a saját bőrén tapasztalta meg, milyen érzés az, amikor a technika fosztja meg karrierje első futamgyőzelmétől, fájdalmait ráadásul tovább fokozta az a tény, hogy a Renault erőforrása hazai versenyén, Silverstone-ban adta meg magát. Nem csoda hát, hogy mérgében Hill jókorát rúgott az autóba: bár mögötte a vb-címre hajtó csapattárs, Alain Prost érkezett, nem valószínű, hogy a Williams élt volna a csapatutasítás eszközével.
Idővel Riccardo Petrésének is összejött a győzelem, 1978-ban azonban nem volt szerencséje, az Arrows-Ford 15 körrel a Dél-Afrikai Nagydíj vége előtt megadta magát. Kevésbé látványos, de ugyanolyan fájdalmas technikai hibák közé sorolhatjuk azt, amikor Gerhard Bergert egy lemerült akkumulátor akadályozta meg az 1986-os osztrák versenyen a győzelemben, 2019-ben pedig a verseny nagy részében élen álló Charles Leclerc bukta az első helyet Bahreinben az elektromos rendszer hibája miatt.
Más motorhibája
2002-ben keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy Michael Schumachert megelőzve futamot nyerjenek, Kimi Räikkönen azonban Franciaországban igen közel járt hozzá, ráadásul karrierje első sikerét ünnepelhette volna. A győzelemről szőtt álmainak végül Allan McNish elszálló Toyota-motorja vetett véget, a finn ugyanis megcsúszott a hátrahagyott olajfolton, Schumacher pedig kihasználta az esélyt, és megelőzte a McLaren pilótáját.
Az előzést vizsgálták később, mivel sárga zászló volt érvényben, a német azonban megúszta a büntetést, mivel Räikkönen lecsúszott a pályáról. Elmaradt a McLaren részéről is a fellebbezés, mivel az a győzelem bebiztosította Schumacher történelmi ötödik világbajnoki címét, a csapat pedig úgy érezte, illetlen lenne ebben a helyzetben elterelni a figyelmet a Ferrari ünnepéről. Räikkönen „élete legnagyobb csalódásaként” hivatkozott a versenyre, és később elismerte, még sokáig bosszankodott miatta.
Kifogy az üzemanyag
Stefan Johansson nem mindennapi lehetőséget kapott az 1985-ös szezonban, amikor a Tyrellből átültették a Ferrariba a váratlanul távozó Rene Arnoux helyére. Már a második ferraris versenyén – ráadásul a tifosi előtt – esélye nyílt a győzelemre, pedig a San Marinói Nagydíj időmérőjén csak a 15. helyen zárt. A futamon kulcsfontosságú volt, ki hogyan osztja be az üzemanyagot, mivel a turbóérának ebben a szakaszában elő-előfordult a túlfogyasztás.
Johansson ügyét a pontatlan adagolórendszer sem segítette, így aztán hiába vette át a vezetést azt követően, hogy a Lotus színeiben versenyző Ayrton Senna tankja kiürült, ugyanez a probléma az ő versenyének is véget vetett. A káosz azonban a későbbiek során sem ért véget, az első helyet ugyanis Prost örökölte meg, utólag azonban a McLaren versenyzőjét kizárták, vagyis a győzelem Elio de Angelis ölébe hullott.
Egy balszerencsés lekörözés
A karrierje harmadik F1-es futamán bemutatott Schumacher elleni előzése legalább annyira híres, mint az, ahogyan aztán véget ért a versenye Juan Pablo Montoyának. Coultharddal szemben kényelmesnek mondható, 5.5 másodperces előnnyel vezetett, amikor az Arrowst vezető Jos Verstappen a Descida do Lago kanyarban hátulról belement a Williamsbe. Ezért a manőverért 15000 dollárra büntették, bár szerinte Montoya túl agresszíven vágott be elé, és későn is fékezett.
Hasonlóan peches volt Gilles Villeneuve is 1978-ban Long Beachen, bár ennél a helyzetnek az éllovas volt az, aki belehajtott Ferrarijával Clay Regazzoni Ensignébe.
Piros zászló
1984-ben lezúdult az eső Monacóra, Senna pedig a Toleman kormánya mögött is megmutatta, miért ő a valaha volt egyik legjobb pilóta. A karrierje ötödik nagydíját teljesítő brazil fantasztikus felzárkózásba kezdett, és már a második helyen haladt 7.5 másodperccel Prost mögött, amikor a szervezők biztonsági okokból piros zászlóval leintették a versenyt. Senna joggal bosszankodhatott, hiszen négy körrel korábban még közel 22 másodperc volt a hátránya, vagyis körökön belül utolérte volna az éllovast.
A versenyről készült ikonikus kép, amelyen Senna elhalad Prost mellett, éppen ezért félrevezető, de az előzésre jó eséllyel sor került volna, ha kicsivel tovább engedik a versenyzést.
Mivel a körülmények később sem javultak, Prost lett a hivatalos győztes, így soha nem tudjuk már meg, Senna felfüggesztése kibírta volna-e a verseny végéig, esetleg egy másik pilótának sikerült volna az első győzelem. Erre ugyanis a tyrrelles Stefan Bellof is pályázott, aki még Sennánál is gyorsabban haladt (bár az utolsó két körre beállt a 14 másodperces különbség), de az esetében talán jobb hogy így alakult, a Tyrrellt ugyanis később kizárták az 1984-es idényről.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/10/03/3231166.jpg)
Aryton Senna - Monte Carlo 1984 - fotó: Martti Kainuainen
Fotó: AFP
Csapatutasítás
Abban az esetben, ha Norris valamilyen csoda folytán futamgyőzelem nélkül zárná a pályafutását, nem csak a Szocsiban elszalasztott lehetőség miatt bosszankodhatna, de eszébe juthatnak a monzai események is, amikor a csapat külön kérte, ne támadja Daniel Ricciardót, és vigyék haza a kettős győzelmet. Hill és Coulthard is hasonlóan járhatott volna, előbbi Prost mögött ért célba Magny-Cours-ban az 1993-as versenyen, egy évvel később pedig a skót engedte el Hillt kötelességtudóan Estorilban.
Ralf Schumachernél is fennállt ez a lehetőség, amikor 1998-ban a Jordan versenyzőjeként Hill mögött lett második a Belga Nagydíjon.
A legszomorúbb történet azonban Mika Salóhoz köthető, akinek a lábtörésből lábadozó Schumachert kellett pótolnia a Ferrarinál, és már a második versenyén nyerhetett volna. Salo gyorsabb volt az időmérőn az első számú pilótává előlépő Eddie Irvine-nál, Häkkinen elrontott kerékcseréje miatt azonban az ír feljött a második helyre, a csapat pedig arra kérte Salót, adja át a helyét a vb-címre hajtó társnak. Salo soha többet nem került hasonló közelségbe egy futamgyőzelemhez.
Szivárgó olaj
1996-ban Villeneuve nem csak az első győzelmét szerezhette volna meg, de minderre abszolút F1-újoncként készült. A parádés debütálás olajszivárgás miatt hiúsult meg, amit vélhetően az okozott, hogy az egyik körben a célegyenes végi féktávot elrontva a füvön küldte vissza a pályára az autót, és menet közben egy kerékvetőt is eltalált. A kanadait végül a csapat szólította fel arra, hogy lassítson, részben mert a második helyen haladó Hill kapott bőven a Villeneuve autójából távozó olajból.
Célfotó
Az 1971-es Olasz Nagydíj a motorsport történetének egyik leghihetetlenebb befutóját hozta, az első négy helyezett két tizeden belül érkezett meg egymáshoz képest. Ez volt Peter Gethin első és a BRM utolsó győzelme az F1-ben, de lehetett volna a mögötte érkező három versenyző első sikere is: név szerint Ronnie Petersonnak, Francois Cevert-nek és Mike Hailwoodnak. Ott volt a képen egy ötödik versenyző, a BRM-es Howden Ganley is, aki csupán 0.61 másodperccel maradt el a győztestől.
A négy kevésbé szerencsés pilóta közül Peterson és Cevert később pótolta a győzelmet, Hailwoodnak és Ganley-nak azonban nem sikerült.
Defekt
Hillre alaposan rájárt a rúd, mielőtt megszerezte az első győzelmét, hiszen alig két héttel a fájdalmas silverstone-i emlékek után Hockenheimben két körrel a vége előtt durrant el a bal hátsó gumija, amikor 12 másodperccel vezetett Prost előtt. Sokat mondjuk már nem kellett várnia a későbbi világbajnoknak, hiszen a következő három versenyt megnyerte, Magyarországon, Belgiumban és Olaszországban is győzelemre vezette a Williamst.
Nem a világbajnok volt az egyetlen, akit defekt fosztott meg az első győzelemről, így járt Ralf Schumacher is a Nürburgringen. A meglepetésre sokáig vb-esélyes Heinz-Harald Frentzen véletlenül leállította az autóját, az átmeneti éllovas Giancarlo Fisichella pedig összetörte a Benettonját, így a német került az élre, aki szinte már zsebben érezhette a hazai győzelmet, amikor 16 körrel a vége előtt defektet kapott.
George Russell-lel a tavalyi Szahír Nagydíjon egy döbbenetes hiba babrált ki, csapata egyszerűen rossz szett gumit adott neki, így kénytelen volt újra kiállni – később egyébként kapott egy defektet is. Nem a gumikhoz kapcsolódik, de érdemes megemlíteni Derek Warwick 1984-es esetét, amikor a Brazil Nagydíjon az élen haladva eltörött a felfüggesztése 10 körrel a vége előtt – a problémát vélhetően a Niki Laudával történő ütközés okozta.
Akkor ez nem tűnt tragédiának, hiszen a Renault 1982-ben és 1983-ban egyaránt harcban volt a bajnoki címért, azon a versenyen pedig fél perccel a mezőny előtt járt, vagyis a versenytempójuk alapján joggal bízhattak abban, előbb-utóbb összejön a siker. Végül az a Renault nyeretlen maradt, Warwick pedig futamgyőzelem nélkül zárta a pályafutását.
Rosszul időzített reklamálás
Andrea de Cesaris az élen állt az 1982-es Long Beach Nagydíj első felében, de Alfa Romeóját egyre nagyobb nyomás alá helyezte a McLarennel érkező Lauda. De Cesaris a 15. körben utolérte Raul Boeselt, és megpróbálta lekörözni őt a hátsó egyenesre vezető szűk sikánban, ezzel viszont a kigyorsítása nem sikerült jól, és kiszolgáltatottá vált a támadásokkal szemben Az olasz azonban annyira felhúzta magát, hogy előtte még megrázta az öklét Boesel felé, azzal a kezével, amivel váltania kellett volna.
Mivel nem gyorsított ki megfelelően, Lauda simán elment mellette az egyenesben.
De Cesaris futamgyőzelem nélkül zárta a pályafutását, bár többször közel járt az elsőséghez. Ugyanabban az idényben Monacóban átvehette volna a vezetést Didier Pironitól, csakhogy kifogyott az üzemanyagból, az 1991-es Belga Nagydíjon pedig a Jordant vezethette volna szenzációs győzelemre, miután az élen haladó Senna váltógondokkal küszködött, a motorja azonban megadta magát, méghozzá egy olyan változtatás miatt, amire a Cosworth nem figyelmeztette a csapatot.
Forrás: The Race
Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés