Nehéz felfogni, hogyan uralhat valaki ennyire egy sportágat

A 37. világkupa-szezont megelőzően számíthattunk arra, hogy a 2018-19-es idényt megnyerő norvég, Jarl Magnus Riiber esélyeshez méltóan ezúttal is kiemelkedhet a mezőnyből, de amit november végétől március közepéig mutatott, arra (minden túlzás nélkül) nincsenek szavak - a nemzetközi sajtó nem nagyon tudja hova tenni a még mindig csak 22 éves oslói versenyző dominanciáját.

Történetesen ugyanis azok után, hogy tavaly 21-ből 12 versenyen végzett az első helyen, az idei mutatót 17/14-re emelte: Ramsauban és Val di Fiemmében Vinzenz Geiger a hajrában tudta őt megverni, így 2. lett, míg Lahtiban, ahol hagyományosan gyengén teljesít, elrontotta az ugrását és végül a 10. helyen futott be (ott Akito Watabe győzött). Ha hozzávesszük a szezon két csapatsprintjét és egy csapatversenyét, ahol a norvég váltók tagjaként szintén nem talált legyőzőre, 20 versenyből 17 elsőség van a neve mellett.

A kiemelkedő fölénynek hála Riiber a négy elmaradt egyéni verseny (az otepää-i és a schonachi hétvégét törölték az időjárás miatt) ellenére 480 ponttal előzte meg összetettben Joergen Graabakot, és 669-cel Geigert. Övé lett az idény két legfontosabb közbenső trófeája, a rukai és a seefeldi tripla, emellett a legjobb ugrónak járó összetett, a norvégokkal a nemzetek viadala és pénzdíjak terén is söpört a maga 163.200 svájci frankjával. Egyedül a legjobb futó különdíját nem vihette haza, hisz stabil ugrásai miatt nem kellett nagyot produkálnia futásban, ilyen téren Ilkka Herola tudta megtörni az egyeduralmat. 

Riibernek 27 sikere van így karrierjében, amivel az örökranglista 4. helyére ugrott a szezon végére - olyan elődöket megelőzve vált minden idők legjobb norvég északi összetettezőjévé, mint Bjarte Engen Vik vagy Magnus Moan. Ugrásban már fölényesen vezeti a rekordlistát, a szezonra lebontott teljesítménye pedig jobb volt idén, mint Hannu Manninené, Ronny Ackermanné, Jason Lamy-Chappuis-é és Eric Frenzelé legjobb formájukban. 

Hogy ez mennyiben befolyásolja a világkupa szintjén 1983 óta létező sportág megítélését és egyben jövőjét, az másik kérdés, egy azonban biztos: a hamarosan apukává váló Riiber nem lassít, néhány hónap múlva pedig tovább fogja ostromolni az újabb csúcsokat.

Nagy Benjámin