„Az e-sportnak igenis van sportértéke, ugyanolyan nehéz műfaj”

Hobbinak indult, karrier lett az e-sportból a díjat nyerő Blazsán Patrik számára, aki szerint bár sokan lenézik, a szimulátoros versenyzés egyre jobban fejlődik.

Elsősorban azt gondolom, hogy annak, amit csinálunk, van sportértéke. Elég sokan kritizálják, állítják, hogy teljesen más és nincs olyan sportértéke, mint egy valódi sportágnak. De a szimulátoros versenyzésre igenis ugyanúgy kell készülni, mint egy valódi sportágra. Természetesen más, de ettől még ez is egy nehéz műfaj.

Volt már erre példa, hogy egy tesztlehetőség volt a főnyeremény egy versenyen. Brutálisan jó élmény volt. Ha adnak elegendő időt, akkor én úgy gondolom, hogy a legtöbb szimulátoros megállná a helyét valódi autóban is.

Így van, épp ezért teljes mértékben szórakozásnak indult. Korábban sportoltam, kosárlabdáztam, de az abbamaradt, kellett egy hobbi, amit tudok űzni. Odavoltam a motorsportokért, így ez lett a szenvedélyem.

Nem igazán. Csak versenyezni akartam, mert imádok versengeni másokkal.

Úgy találkoztam velük, hogy közös online versenyeken indultunk, egymásba futottunk és megkérdezték, lennék-e tag. Nagyon szívesen elfogadtam.

Akkoriban nem voltak még világbajnokságok, viszont ment még a GT Academy sorozat, aminek a győztesei mindig valós versenyautóban kaptak lehetőséget, a Nissan kötelékében. Akkor még nem voltam 18, szóval ott nem indulhattam, így magyar versenyeken mentem és a még nem hivatalosan a vb-hez tartozó nemzetközi viadalokon.

Rengeteget fejlődött. 2017-ben jelent meg az új szimulátor, azóta rendezik meg minden évben a világbajnokságot, ez indította be az egészet.

Maga a szoftver ugyanaz, ezt használjuk, de rengeteg frissítés jött hozzá. Idén jelenik majd meg az új verzió, az előző a világbajnoksággal együtt nagyon nagy változást hozott.

Szerintem ez egy óriási lépés a motorsportoknak, legyen az valós vagy szimulátoros. Nem volt erre példa korábban, hogy olimpián bármilyen motorsport részt vegyen. Úgy gondolom, hogy felvezető eseményként (a döntőket a tokiói játékok előtt, 2021 júniusában rendezték – a szerk.) ez nagyon jól működött, bevonzhat fiatalabb nézőket, vagy egy olyan közönséget, akit csak ez mozgat meg.

Volt egy selejtező, azt hiszem kéthetes, onnan a világ legjobb 20 versenyzője került be egy időmérő után. Két hétig lehetett nyomni, megállás nélkül. Ez brutálisan nehéz volt… talán 3-4 nappal az indulás után csatlakoztam, de olyan idők voltak az elitben, hogy nem hittem volna, hogy sikerül. Le voltam maradva 4-5 tizeddel, de úgy voltam vele, hogy ha beleteszem a melót, akkor meglátjuk mi lesz, az utolsó nap pedig sikerült eleget javítanom.

Folyamatosan ismertük ki az autót, hol lehet faragni. Láttuk, a többiek mit hogyan vesznek, hiszen elérhető volt, hogy például a világelső hogyan megy az első szektorban, milyen a részideje, milyen íveket használ, stb. Így egészen a végéig lehetett faragni az időkön. De igen, tényleg két hétig szinte megállás nélkül csináltuk.

Igen, szerintem korábban soha nem gyakoroltam semmire ennyit.

Igazából ez nagyon változó. Ha nincsenek versenyek, előfordul, hogy egy hétig nem is vezetek. Persze nagyon imádom, úgyhogy ez ritkán történik meg. A világbajnokságra viszont rengeteget, ilyenkor segítenek a csapattársak, barátok, nekik nagyon hálás vagyok.

Év elején meghirdetik az online szezont, ami megy egész évben. Év végén aztán, általában november-decemberben van a világbajnoki döntő. A covid előtt ez mindig Monacóban volt, ahová ki is utaztunk, elképesztő volt ott lenni. Most sajnos ugye itthonról van, ez sem rossz, de nyilván elvesz az élményből.

Az edzéssel igen, bár mostanában sajnos kicsit elhanyagolom. De úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hiszen minél fittebb az ember, annál jobb teljesítményt nyújt, például jobban kezeli a stresszt, alacsonyabb lesz a pulzusa.

Nem feltétlenül, vannak olyan versenyek, amikre nem kell annyit gyakorolni. Én főként esténként ülök be a szimulátorba készülni, lehet mellette sok mindnet csinálni.

Igen, és szabadidőm is.

Megmondom őszintén, én soha nem gondoltam erre. Nem szeretek szerepelni, ez nem nekem való, tényleg csak azért csinálom, mert szeretem és jó versenyezni. Viszont ha mások tanulhatnak belőle, vagy szeretnék látni a versenyeket, akkor mindig fel szoktam tölteni, ha megkérnek rá. Ilyen szinten csinálom, de ez nagyon minimális.

Van egy nagyon jó barátom, akivel a világbajnokságon találkoztam. Egy finn fiatalember, Markus Könönen. Ő 40 éves elmúlt már, azt hiszem, hogy több mint 20 éve csinálja. Nyert már Korzika-ralit, rengeteg féle szimulátorban ment, tényleg imádja. Ő úgy gondolkodik, amíg tud lépést taratani a fiatalokkal, addig nyomja. Nekem tetszik az ő példája. Nem tudom, én meddig tudok ezen a szinten maradni, de amíg szeretem, ezt fogom csinálni.

Igen, jobban kinyújtható, de azért Markus példája egyedülálló. Rajta kívül a legidősebb (versenyző) talán 28 éves volt. Az ő tapasztalata és tehetsége nagyon sokat számít, ennek köszönhetően van még mindig itt.

Nagy célom világbajnoki címet nyerni. Minden évben megpróbálom, nem is rossz eredménnyel, de ennél többet szeretnék. Picit telhetetlen vagyok, ami nyilván kell, minden élsportoló így gondolkodik.

Valós körülmények között is szeretném magam kipróbálni. Nem tudom, hogy erre lesz-e lehetőség, hiszen már idősebb vagyok, de ez is jó lenne.

Folyamatosan nő ez az egész, ahogy minden az e-sportban. Egyre több a verseny, hihetetlenül népszérűsödik. Szerintem többen lesznek olyanok is, akik váltani tudnak valós versenyzésre.