A színes hajú skót is bejelentkezett a vb-győzelemre

Ahogy megszokhattuk, gyorsan pörög utolsó napjaiban a sportág csúcseseménye. Vasárnap már a negyeddöntőkre került sor, egyben az utolsó délutáni meccsekre is, melyek közül a második igazi tűzijátékot hozott.

Peter Wright eleve nehéz meccsre számíthatott a friss ifjúsági világbajnok Luke Humphries ellen, aki a tavalyi év után ismét ott volt a legjobb nyolc között az Alexandra Palace-ben (újra nem kiemeltként!), ráadásul rendkívül meggyőző formát mutatott a korábbi meccsei során. Ezzel szemben a korábbi döntős igencsak ingadozó teljesítményt rakott le a táblára. Már majdnem az első meccsén elvérzett, és végül csak "hirtelen halál"-legben győzte le a fülöp-szigeteki Noel Malicdemet, az előző körben pedig hiába került egy legre a 4-0-ás söpréstől a holland Jeffrey de Zwaan ellen, ugyancsak döntő játszmára kényszerült.

Előbbi meccsén a végén kapott észbe, utóbbin pedig épp ekkor engedett ki, ami azért is volt meglepő, mert addig egészen kiválóan játszott. Wright negyeddöntőbe jutása után azt mondta, mintha hirtelen kikapcsolt volna az agya 3-0-ás vezetésénél, és egyszerűen nem tudta újra felvenni a ritmust. Ugyan a végén az övé lett a siker, abban szinte biztos lehetett, hogy a következő meccsén nem fog beleférni ilyen nagy hullámvölgy Humphries ellen.

A hetedik helyen kiemelt skót még jobban bekezdett, mint a legjobb 16-os összecsapásán, mi több, egy 170-es kiszállóval megspékelve került szettelőnybe.

Ez egyébként már a nyolcadik Big Fish volt a tornán, a korábbi 26 PDC-vb egyikén sem dobtak ennyit (igaz, csak tavaly volt egyáltalán ilyen sok meccs). Wright a folytatásban sem lassított, csakúgy szórta a legalább két triplás köröket, és Humphriesnek nagyon kellett kapaszkodnia, hogy három szett után 3-0 helyett 2-1 legyen az állás.

A negyedik játszmától lett igazán jó a meccs, ugyanis mindkét játékos elképesztő módon beindult. Wright konkrétan úgy növelte újra kétszettesre az előnyét, hogy a három legjét egy 11, egy 12 és egy újabb 11 nyilassal nyerte meg, miközben ellenfele is odarittyentett egy négyköröset. Ebben a játszmában öt darab 180 is született, Wright pedig már a második nagyon magas (bullos) kiszállóját is megdobta egy 161-essel. A folytatásban, ha lehet ilyet mondani, "visszaestek" a felek, négy darab maximum mellett Humphries "csak" egy 106-os, míg Wright egy "szerény" 110-es átlagot dobott az ötödik szettben, mely utóbbi győzelmével ért véget.

Egyszerűen nem hittünk a szemünknek, Wright olyan ihletett állapotba került, amit még tőle sem szoktunk látni. A meccs ezen fázisában még arra is volt némi esélye, hogy a világbajnokságok történetének legmagasabb körátlagát teljesítse, ami addig egy 114-es volt Michael van Gerwentől még a 2017-es kiírás elődöntőjéből.

Végül "Snakebite" nem tudta azt a szintet tartani, amit az első öt játszmában képviselt, és mivel Humphries nem adta fel - az egyik nyilának szinte teljesen szétnyíló tollszára ellenére sem (!) - szépen kezdte visszadolgozni magát a mérkőzésbe. A következő hat legből ötöt a 24 éves angol nyert meg (azért azt egy játékát egy négykörössel húzta be Wright), és ezzel már 3-4 állt az ő szemszögéből az eredményjelzőn. A következő szettet viszont Wright kezdte, és jól rápihent a szünetre, ugyanis bár egy kicsit megingott a befejezésnél, nem csinálta meg ugyanazt, mint az előző találkozóján, és elkerülte a döntő játszmát.

"Csak ki akartam menni és mindig előrébb maradni, mint az ellenfelem. Szerencsére ezt sikerült is megtennem. Luke fantasztikus játékos, időnként ennek még jelét is adta, viszont most én is jobban koncentráltam, mint az előző mérkőzésemen. Jól játszottam, de magabiztosabbnak kell lennem, ha végig akarom csinálni. Viszont nagyon jól érzem magam, s amikor így érzek, akkor bármire képes vagyok." - értékelt a szenzációs meccsét követően.

Peter Wright eddig csak a labilis teljesítménye miatt nem jött szóba, mint a végső győzelemre esélyes játékos, a vasárnap látottak után viszont nem kétséges, az eddigi legjobb esélye van megszerezni élete első darts-világbajnoki címét. Persze nála sosem lehet tudni, mi következik, de most van olyan formában, hogy ezt a játékot akár végig is tudja vinni (pláne ha nem cseréli a jól muzsikáló nyilait, amit már nem egyszer megtett karrierje során). Szüksége is lesz rá minden bizonnyal, hiszen valószínűleg a világ jelenlegi két legjobb játékosát kell majd legyőznie a Sid Waddell-trófeáért.

Az egyiket biztosan, hiszen Gerwyn Price-szal találkozik az elődöntőben. A 13-5-ös pozitív mérlegből nem feltétlenül szabad kiindulnunk a skót esélyeit illetően, inkább a legutóbbi öt találkozójukból, amiből négyet Price nyert meg, többek közt az utolsó "randevújuknak" számító Grand Slam of Darts döntőjét is novemberben. Ha pedig ezen az akadályon túljut Wright, jöhet a nagy mumus Michael van Gerwen, akitől annyi, de annyi nagy torna döntőjében kapott ki már (elsőként a 2014-es vb fináléjában), miközben egyet sem nyert a holland dobógép ellen.

Amennyire szereti sportágát, és amennyire nagy közönségkedvenc "Snakebite", elképzelhető, hogy még akár tíz éven keresztül is játszani fog, de nem biztos, hogy az 50. életévében járó dartsosnak lesz ennél jobb esélye felérni a csúcsra, ellentétben mondjuk a most általa legyőzött Humpries-zal, aki 25 évvel fiatalabb nála. Nagyon megérdemelné már, de mint tudjuk, a nagy címeket nem érdemre osztják ki.

Egy lépésre vagyunk az álomelődöntőtől, ugyanis Michael van Gerwen és Gerwyn Price is megoldotta a maga negyeddöntős meccsét. Kezdjük utóbbival, aki a nap legjobban várt találkozóját vívta Glen Durranttel. A BDO háromszoros világbajnoka iszonyú nehéz sorsolást kapott első PDC-világbajnokságán, az idei World Series egyik állomásának óriási meglepetés-győztesével, az ausztrál Damon Hetával kezdett, majd jött a világranglista hatodikja, Daryl Gurney, végül pedig a tündérmesébe illő női szereplésnek szenzációs játékkal véget vető Chris Dobey-val mérkőzött meg.

Talán a kemény menetnek is betudható volt, hogy Durrant nem tudta hozni a várakozásokat a Price elleni rangadón. Egyszerűen mintha kiürült volna a tank a 49 esztendős angol klasszisnál, aki egy nappal kevesebbet pihenhetett, mint ellenfele. Pedig előzetesen arra lehet számítani, sokkal inkább Price-on fog múlni, hogy alakul a mérkőzés képe, ugyanis a walesi kiváló formája ellenére abszolút kétarcú teljesítményt nyújtott a torna során. Mégis, most ő volt az, aki egyértelműen stabilabb volt, miközben Durrantnél pont az hiányzott, ami a korábbi meccsein, meg úgy általában jellemezte őt, hogy a kulcspillanatokban az ő akarata érvényesüljön.

A meccs 2-1 Price-vezetésig volt szoros, de már ekkor is a "Jégember" tűnt lépéselőnyben, aki innentől kezdve állva hagyta ellenfelét, és 5-1-el masírozott be a legjobb négy közé. Durrant hiába dobott parádés négy darab 100 feletti kiszállót (146, 136, 126, 105 - ebből kettőt rögtön a nyitószettben) és zárt közel 43%-os kiszállózáson, épp a fontos szituációkban nem tudta kihasználni a dupla-lehetőségeit. Emellett a tömegdobása sem volt egyenletes, így pedig az elemében lévő Price ellen esélye sem volt, hogy továbbjusson, és ezzel versenyben maradjon azért, hogy első dartsjátékosként legyen övé egyszerre a PDC és a BDO világbajnoki címe is. A mostani vereségével egyébként egy 18 meccses győzelmi sorozata szakadt meg, ami a vb-ket illeti, hiszen ugye a Lakeside-ban az elmúlt három évben nem tudták őt legyőzni.

Price pedig tehát újra a jobbik arcát mutatta, nyolc darab 180-a mellett 47%-al dobta be a kiszállóit, és majdnem elérte a 100-as átlagot. Nagyon érdekes lesz, milyen lefolyásban fog zajlani a mérkőzése Peter Wright ellen, hiszen mindketten voltak már fent és lent is az idei tornán, az egyik pillanatban még a kiesés szélén táncoltak, a másikban már igazi erődemonstrációt tartottak. Ez a hullámzás akár ezen a mérkőzésen is megtörténhet, hiszen egyrészt már hat leget kell nyerni a győzelemhez, másrészt egy igazi presztízsmeccs nagyon sokszor hoz ingadozó játékot mindkét oldalról, pont a kiléte miatt. Lehet, hogy nem a legszínvonalasabb találkozó lesz az övéké ezen a vb-n, de az szinte garantált, hogy nem fogunk unatkozni kettejük hétfő esti összecsapásán.

Persze a felső ági elődöntő sem ígérkezik rossznak, amelynek egyik résztvevője a világelső Michael van Gerwen lesz. A háromszoros világbajnok holland első címvédésére hajt az Ally Pallyben, és ehhez már csak két lépésre került, miután a papírformának megfelelően legyőzte a verseny egyértelműen legnagyobb meglepetésemberét, Darius Labanauskas-t.

A litván dartsos csupán a 82. helyen állt a világranglistán, ennek ellenére nagyon magabiztos, kiegyensúlyozott játékkal négy mérkőzést is meg tudott nyerni, többek közt az idei kisebb tornákon kiváló formát mutató, kilencedik helyen kiemelt Ian White ellen. Már tavaly felhívta magára a figyelmet azzal, hogy a legjobb 64 között búcsúztatta az idei világbajnokságon visszavonult ötszörös világbajnok Raymond van Barneveldet, az pedig kis túlzással a csodakategória lett volna, ha a másik holland nagyágyút, egyben a sportág jelenlegi uralkodóját is legyőzte volna.

Márpedig az első szettet sikerült elvinnie (rögtön egy 180-al indítva a mérkőzést), és a másodikban is brékelőnybe került. Van Gerwen ekkor feljebb kapcsolt saját fokozatán, és két erős leggel egyenlített a játszmákat tekintve. A folytatásban beindult a szokásos darálás MvG-től, a következő két szettben egy 115-ös és egy 116-os átlaggal lépett meg 3-1-re. Különösen a 137-es kiszállója volt egészen varázslatos, amit két dupla húszassal oldott meg.

Ez az eset már csak amiatt is volt érdekes, mert Van Gerwen épp egy 180-al kezdte az adott leget, tehát még a kilencnyilasra is volt sansza. Aztán ehhez mégsem ő került közelebb, hanem Labanauskas, aki csak a nyolcadik nyilat rontott el kísérlete során.

Íme:

Az már egy másik kérdés, hogy ezt követően a hét kiszálló-lehetősége közül egyiket sem tudta értékesíteni, így már 4-2 állt az eredményjelzőn.

A meccs során Labanauskas több fontos duplát sem dobott bedodbni, például amikkel 4-3-ra zárkózhatott volna fel, ennek ellenére sikerült a vártnál jobban megizzasztania Van Gerwent, még ha ezt az 5-2-es eredmény nem is tükrözi feltétlenül. Az már inkább, hogy több 180-at dobott (7-6), mint nagynevű ellenfele. Neki már az is egy óriási ajándék volt, hogy eljuthatott idáig, ennek megfelelően abszolút felszabadultan játszott, és általa Litvániában talán a dartssport is népszerű lett, ha nyilván nem is annyira, mint mondjuk a kosárlabda.

Ami Van Gerwent illeti, a holland klasszis tőle szokatlan módon négy meccséből már a harmadikat teljesítette 100-as átlag alatt ezen a világbajnokságon, pedig a Jelle Klaasen elleni találkozójáig még egy 19 mérkőzésből (!) álló sorozata volt 100+-os teljesítmény tekintetében. Ettől függetlenül eddig magabiztosan halad a negyedik világbajnoki címe felé vezető úton, a java viszont csak most következik a számára.

Még a délutáni első negyeddöntőt játszotta egymással a két fiatal titán, Nathan Aspinall és Dimitri Van den Bergh. Mindketten egy kétszeres világbajnok skalpját szerezték meg az előző körben, a belga ráadásul 3-1-es hátrányból fordított Adrian Lewis ellen. Ennek ellenére a Gary Andersont legyőző Aspinall volt a meccs esélyese, és ennek megfelelően egy 180-al indította azt.

Bár ő is és Van den Bergh is szépen tudják ontani a maximumokat, arra senki sem számíthatott, hogy alig két szett után tízet is bevernek. Mégis, az összecsapás már ekkor nagyon váltakozó volt a színvonalat tekintve, miközben pillanatról pillanatra került az egyik játékos feljebb, majd a másik. Annak köszönhetően viszont, hogy Van den Bergh tragikusan kiszállózott, Aspinall 4-1-re tudott elhúzni.

Ekkor a 28 esztendős angol látványosan kiengedett, ellenfele pedig hirtelen mindegyik dupláját elsőre bedobta, és az állás 4-3-ra módosult. Az ezt követő szett is szorosan alakult, Van den Bergh brékkel indított, amit viszont nem tudott megtartani, Aspinall pedig a döntő legben hozta saját kezdését, ezzel pedig a meccs is az övé lett 5-3 arányban. Hiába dobtak a felek összesen 24 darab (!) 180-at, 95,5 illetve 91 körüli átlagaikkal egyértelműen alulmúlták a várakozásokat.

"A végén már elengedte a meccset (Dimitri)." - kezdte az idei UK Open győztese. - "Viszont nem tudom, miért voltam annyira ideges. Ezen muszáj lesz még dolgoznom. Itt volt előttem a lehetőség, és nem is játszottam olyan jól, mint eddig, ezért is örülök, hogy továbbjutottam. Azért megmutattam a harcias oldalamat is, amivel végül sikerült megragadnom az esélyeimet. Szeretek itt lenni, és szeretnék még kedveskedni a rajongóimnak, erre pedig holnap meg is lesz a lehetőségem."

Bár Aspinall tényleg egyáltalán nem volt meggyőző vasárnap, addig olyan meggyőzően menetelt a torna során, hogy Van Gerwen ellen igenis lehet esélye. Ráadásul az "Áspiskígyó" (The Asp) becenévre hallgató játékos nem ijed meg sem a nagy versenyek végjátékától, sem a nagynevű ellenfelektől. Tavaly még nem kiemeltként játszott egy kiváló elődöntőt Michael Smith-szel, és most 12. helyen rangsorolva már csak az is jó ómen lehet a számára, hogy Van Gerwen eddigi címvédés-kísérletei közül mindkettő a torna ezen fázisában hiúsult meg (2015-ben Gary Anderson, 2018-ban Rob Cross verte meg a hollandot). Ráadásul a világelső megint beleeshet abba a csapdába, hogy nem állították még igazán komoly teszt elé ezen a világbajnokságon.

Meglátjuk, az utolsó talpon maradt hazai mihez kezd a három különböző nemzetiségű aspiránssal. Hétfő este jön a két elődöntő (először a Price-Wright, majd a Van Gerwen-Aspinall), hogy aztán újév első napján elérkezzen a 2020-as PDC-vb fináléja.