Káprázatos trükkök, adrenalin és kreativitás, avagy a BMX freestyle bemutatkozása Tokióban

A BMX jelenléte nem teljesen ismeretlen az olimpiákat figyelemmel kísérők számára, hiszen cross ágazata már 2008 óta folyamatosan része az olimpiai programnak, ráadásul igen nagy népszerűségnek is örvend. Emellé kerül be most a műsorba, a freesytle park ága, ezzel is tovább növelve a kerékpáros versenyek számát az olimpián.

A BMX legősibb ága a cross, amely ugyan az Egyesült Államokból származik, de egyes források szerint már az 1950-es években, Hollandiában is rendeztek ilyen versenyeket. Elsősorban a szegényebb fiatalok sportjaként alakult ki, akik szerették a crossmotorozást, de anyagi okok miatt nem engedhették meg maguknak ezt a sportot. Ezért motorok helyett kerékpárokat kezdtek el használni, amelyekkel földutakon versenyeztek. A sportág népszerűsége Amerikában az 1970-es években kezdett el felívelni, ennek következtében pedig új mellékága is kialakult: a BMX freestyle.

A szabadstílusú verzió megjelenése 1974-re tehető, amikor is egy testvérpár, Devin és Todd Bank a gördeszka pályán kezdett el bringás trükköket bemutatni. Innentől a freestyle irányzat ismertsége is folyamatosan nőtt, egészen a 90-es évekig. Ekkor némi törés állt be, az egész BMX sport népszerűsége visszaesett, majdnem a sportág megszűnését okozva ezzel. A lelkes közösség tagjainak azonban sikerült életben tartania a BMX-et, azóta pedig egyre erősebb a jelenléte a világ minden táján. A 2000-es évek óta ráadásul az X-Games programjának is rendszeres résztvevője a BMX freestyle.

A 2010-es években a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) is felismerte, hogy szükség van egységesítésre, ezért 2016-ban felvette a BMX freestyle-t a számai közé, 2017-óta pedig világkupa-sorozatot és világbajnokságot is rendez a sportág képviselőinek.

A történethez hozzátartozik, hogy a BMX freestyle az évek során szegmentálódott és további műfajokra bomlott. A streetre, – ahol, utcai környezetben mutatják be a trükköket – a vertre, – azaz a félcsőre – a trailsre vagy dirtre, – ahol földből készült ugratókon hajtják végre a manővereket – a flatre, – ahol a földön, szinte álló helyzetben mutatják be a trükköket és végül, de nem utolsó sorban a parkra – ahol egy speciális parkpályán mutatják be trükkjeiket a bringások.

Ez utóbbi műfaj az, amely a 2017. júniusi döntés értelmében az olimpia programjára is felkerült, és amely már a 2018-as Ifjúsági olimpián is bemutatkozott.

A parkosok egy speciálisan kialakított pályán versenyeznek, ahol különböző akadályokon, falakon, rámpákon és oszlopokon kell minél különlegesebb és bonyolultabb manővereket bemutatniuk. Tokióban az Ariake városi sportpark ad majd otthont a versenynek, ahol a BMX cross és a gördeszka számokat is megrendezik.

Egyszerre egy BMX-es megy végig a pályán, akinek 60 másodperc áll a rendelkezésére, hogy bemutassa trükkjeit, amelyet a zsűri különböző szempontok szerint pontoz. A bírók figyelembe veszik a nehézséget, az eredetiséget, a kivitelezését, az ugrások magasságát, a kreativitást, a képességet, a stílust és a folytonosságot. Az ugrásokhoz nincsenek előre rendelt pontértékek, egy versenyző minél jobban használja a pályát, minél nehezebb trükköket mutat be, minél szebb stílusban és minél tökéletesebben kivitelezve, annál több pontot fog kapni. A trükkök tárháza szinte végtelen. A versenyzők ma már olyan elemeket is bemutatnak, amelyek néhány éve még elképzelhetetlenek voltak. Szinte mindennaposak a 3 fordulatos ugrások (1080) vagy dupla szaltók (dupla backflip), miközben tulajdonképpen a kormányt sem fogják (tuck no hander) vagy éppenséggel a kormányt fogva csavarják körül a bringát (tailwhip). Ráadásul, ha valami olyan manővert lát a zsűri, amit a BMX-es versenyen még nem mutatott be, azért garantáltan magas pont jár. A maximum elérhető pontszám az 1 perces futam alatt 100 pont. A versenyzők két 60 másodperces futamot teljesítenek, a két pontszám átlaga számít majd.

Érdemes megnézni Logan Martin közel tökéletes menetét, amely 2021-ben világbajnoki címet hozott az ausztrál számára.

Tokióban 9 női és 9 férfi bringás lesz ott, 3-3-mal kevesebb, mint 2024-ben Párizsban, amikor 12-12 versenyző küzdhet meg majd az aranyéremért. Azt hogy milyen kiélezett csatákra számíthatunk Japánban, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kiadó helyekért egészen az utolsó pillanatig nagy harcok folytak. A férfiak mezőnyében még a néhány héttel ezelőtt megrendezett világbajnokságon is nyitott kérdés volt, hogy az ausztrálok vagy az amerikaiak delegálhatnak-e két versenyzőt Japánba. Végül az amerikaiak jó szereplésének köszönhetően ők képviseltethetik magukat 2-2 fővel.

A női mezőnyben toronymagas favorit a 19 éves amerikai szupertehetség, Hannah Roberts, aki az elmúlt 4 világbajnokságból 3-at is megnyert. A fiatal lány 9 éves korától bringázik és a járvány miatti leállást is új trükkök elsajátítására használta. Aki odaérhet még, az egyrészt honfitársa, 2018 világbajnoka, a hatalmas ugrásairól ismert Perris Benegas. Másrészt a brit Charlotte Worthington lehet még dobogó esélyes, aki Európa-bajnok és a 2021-es világbajnokság bronzérmese.

A férfiaknál a legnagyobb esélyes, a már korábban említett ausztrál Logan Martin, aki az idei franciaországi világbajnokságon második elsőségét is megszerezte, a döntő első körében 94,7 pontot teljesítve. Az aranyért folytatott küzdelemben mindenképpen ki kell még emelni a veterán Danil Dhers-t is, aki Venezuelát képviseli majd a játékokon, és aki nem kevesebb, mint 5 X-Games győzelemmel büszkélkedhet. A férfiaknál pedig bőven van esély hazai éremszerzésre is, ugyanis Nakamura Rim számára édesapja révén családi hagyomány a BMX, ráadásul már 2019-ben, mindösszesen 17 évesen összetett világkupa győztes volt.