2005 óta, mióta a férfiaknál mindkét fogásnem és a nők küzdelmeit is egy EB-helyszínen bonyolítják le, a kizárásuk folytán először nem Oroszország, hanem hét arannyal Törökország nyerte az éremtáblázatot.

Más kérdés, ha egy kalap alá vennénk az Európa különböző országaiba átigazolt orosz birkózókat, köztük az általunk honosított Iszmail Muszukajevet, öt aranyat – négyet szabadfogásban, egyet kötöttfogásban – így is (volt) orosz sportolók vittek haza. Sőt a magyar, szlovák, dán, macedón és azeri aranyak mellett a magyar éremtermést még Vladislav Baitcaev is gyarapította egy ezüsttel.

Az orosz és fehérorosz sportolók hiányában is azonban egy színvonalas csatákat hozó és remek hangulatú Eb-n vagyunk túl. Ráadásul egy emberléptékű Európa-bajnokságon, ahol a közpénzen szponzorált viadalon a rongyrázás jeleit még nagyítóval sem lehetett látni. A verseny ingyenesen megtekinthető volt, az egyesületek pedig szépen sorjában érkeztek valamennyi napon buszaikon a jövő nagy reménységeivel, akik így is közelről láthatták a jelenkori magyar birkózás legjobbjait.
Birkózás
Remekül szerepelt a magyar kötöttfogású válogatott Rómában
24/06/2022 09:20
Eleve a BOK-csarnok a Papp László Sportarénával szemben családiasabb, ugyanakkor szurkolás idején katlanszerű hangulatot generált, a szombat esti meccsekre pedig a teltház táblát is bőven elő lehetett volna keresni. Pedig csak körülbelül 1500 nézőről beszélünk, ennyi ember egy nagyobb arénában bőven kevésnek hathatott volna. Azt egyébként külön üdvözítő volt látni, hogy a vívó Párbajtőr Grand Prix-ra, és a Kard Világkupára felállított lelátó maradt a helyén, így az EB-re készülés jegyében a mobillelátók fel-le építgetése is elmaradt.
https://i.eurosport.com/2022/04/04/3349684.jpg
A kontinensbajnokságra ráadásul a COVID árnyéka se vetült rá, talán a vívó versenyekről hátramaradt fertőtlenítő állomásokon kívül semmi sem emlékeztetett a még továbbra is jelen lévő világjárványra. Értem ez alatt a maszkok mellőzését is, sőt a pandémia alatt a világversenyeken bejáratott úgynevezett buborék-rendszernek sem volt nyoma, a birkózók bőven felkereshették családtagjaikat a lelátókon a meccsek után. Nem érkeztek hírek pozitív COVID-fertőzésről sem, eleve negatív PCR teszt csupán az akkreditáció feltételéül szolgált.
Az olimpia utáni első évben ezúttal egyik fogásnemben sem kellett újra tanulni a pontozást és a szabályrendszert, úgy látszik tehát, hogy a jelenlegi szabályrendszer igazán beérett. Olyannyira, hogy a meccsek bőven több mint kétharmadában – legalábbis saját benyomásom szerint – láthattunk pontot érő akciót, dobást, megdöntést. A párharcok többsége így nem azon dőlt el, hogy hat perc akciómentes birkózás után ki kapott utoljára kötöttfogásban az ellenfél passzivitásáért intéspontot, vagy éppen szabadfogásban a félperces aktivitási idő lejárta után egy pontot.
A Nemzetközi Birkózó Szövetség viszont nem változtatott a súlycsoportok számán sem, ami azért több szempontból is meglepő döntésnek tekinthető. Ahhoz képest, hogy az olimpiákon 6-6-6 súlycsoport küzdelmeit rendezik, az EB-ken, VB-ken 2018 óta már 10-10-10 a leosztás férfi szabadfogásban, kötöttfogásban és a női birkózásban.
https://i.eurosport.com/2022/04/04/3349686.jpg
Ennyi súlycsoport az orosz-fehérorosz szövetség felfüggesztésével azt eredményezte az idei EB-n, hogy a nőknél két súlycsoportban nyolcnál kevesebb volt az induló, így az elődöntőkig körmérkőzéses meccseket kellett rendezni. Női 65 kilogrammban mindössze hatan, de férfi szabadfogásban is a 92 kilogrammban például csupán tízen léptek szőnyegre. Ebben a két szakágban így szinte minden súlycsoportban volt olyan birkózó, aki eleve a negyeddöntőben kezdte meg szereplését, amin azért egy kontinens-bajnokságon legalábbis felhúzza az ember a szemöldökét.
A sok súlycsoport ráadásul sok meccset is szül, közel 500 meccs 3 szőnyegen 7 napra egybesűrítve. Néző, szurkoló, újságíró legyen a talpán, aki végig figyelemmel tudja kísérni a küzdelmeket, ráadásul a délutáni programok közel 5 órás műsorfolyamot generáltak, ami éppen televízióbarátnak sem nevezhető.
Arról nem is beszélve, ha eljátszunk a gondolattal, milyen meccseket láthattunk volna, ha összeeresztjük a köztes nem olimpiai súlycsoport kontinens-elsőit az olimpiai súlycsoport legjobbjaival. Persze az összeeresztéshez egy komoly fogyasztást, vagy a felsőbb súlycsoporthoz egy izmosabb megerősödést kell alapul venni. Férfi kötöttfogás 77 kilogrammban például összejöhetett volna egy azeri-örmény csata két regnáló világbajnok, az azeri Rafig Huseynov és Malkhas Amoyan személyében, akik így két különböző súlycsoportban ünnepelhették a magyar fővárosban EB-aranyaikat.

Malkhas Amoyan Forrás: UWW

Fotó: Other Agency

Azeri-örmény meccsekre így is sor került, ahol annak ellenére, hogy két hadban álló ország birkózói küzdöttek egymás ellen, valamennyi meccs a sportszerűség jegyében zajlott, egyáltalán nem lehetett feszültséget érzékelni. Talán csak a két örmény himnusz alatt a néhány ülve maradt azeri szurkoló emlékeztetett a háborús konfliktusra. Ezeket a küzdelmeket figyelve azért fel-felsejlett, hogy vajon nem rendezhettek volna-e orosz-ukrán meccseket is az EB-n azt szimbolizálva, hogy a sport felül tud emelkedni még egy ilyen világpolitikai helyzeten is.
Persze ez a téma messzire vezet, szigorúan sportszakmai szempontokat mérlegre téve azért le kell szögezni, a bevezetőben említett csonka jelző megállja a helyét. A megszerezhető 30 aranyból az utolsó, még járvány előtti EB-n, 2020 februárjában Rómában 14-et, míg a tavaly április varsói EB-n 12-et hoztak el az orosz-belorusz birkózók. Ha az tokiói olimpiát nézzük, a négy arannyal és kilenc éremmel záró orosz sportolókon kívül Európa mindössze három aranyat hozott el, a mi Lőrincz Tamásunkon kívül a felette lévő súlycsoportban testvérét, Lőrincz Viktort a döntőben legyőző ukrán Zhan Beleniuk és a női nehézsúly meglepetés német bajnoka, az azóta visszavonult Aline Rotter-Focken révén.
Másik oldalról viszont szívderítő volt látni az ukrán birkózók remek szereplését. Két hadköteles kötöttfogású versenyzőjük bronzérmet szerzett, az EB előtt Dunavarsányban készülő női válogatottjuk pedig a 2. helyen végzett a csapatversenyben. Ha belegondolunk abba, hogy honfitársuk, a teniszező Elina Svitolina részben a háború okozta stressz miatt szünetelteti éppen pályafutását, elképzelni is szinte lehetetlen, milyen nehéz lehetett EB-érmes, U23-as világ- és Európa-bajnok birkózóiknak szőnyegre állniuk és megmutatniuk tudásuk legjavát.
Ráadásul a híradások szerint a válogatott háromnapos traumatikus élményeket hozó utazás után jutott el már a háború alatt Lvivbe, ahol négy napot töltöttek, miután otthonaikat és családtagjaikat hátrahagyva, elindulhattak volna Magyarországra. Emiatt is nem túlzás az Európa-bajnokság egyik legfelemelőbb pillanatai közé sorolni a korábbi kétszeres EB-érmes, U23-as világ- és Európa-bajnok Alina Hrushyna-Akobiia 57 kilogrammos, vagy 65 kilogrammban a szintén EB-érmes és korosztályos kontinens-bajnok Tetiana Rizhko győzelmét.

Alina Hrushyna-Akobiia fotó: UWW

Fotó: Other Agency

Akobiaa ráadásul Tokió olimpiai bronzérmesét, Evelina Nikolovát múlta felül a döntőben, ami után érzelmesen nyilatkozott a nemzetközi szövetség honlapján:
"Még mindig nem tudom elhinni, hogy megnyertem az EB aranyat. Senki nem is tervezte, hogy elmegy az Európa-bajnokságra, csak az életünket akartuk menteni. A családom még mindig ott van, és nagyon aggódom értük. De itt vagyok, és boldog vagyok, bebizonyítottam, hogy ebben a súlycsoportban én vagyok a legerősebb. Volt, hogy feladtam, de aztán újra hittem magamban. A barátaim sem hagyták, hogy elkeseredjek. A végsőkig bíztam abban, hogy meg tudom csinálni. Egész Ukrajna segített nekem. Szeretném az aranyamat a szüleimnek és a hazámnak, Ukrajnának ajánlani. Ők állnak hozzám a legközelebb."
Hogy mennyire nehéz dolguk volt az ukránoknak az EB-n szerepelni, az edzői stábból Oksana Livach szemléltette:
"El kellett terelnem a fiatalabb lányok figyelmét, hogy ne gondoljanak arra, mi történik a hazánkban. Sok mindenen kellett keresztül mennünk, két hétig óvóhelyen kellett maradnunk.”
Ilyen nyilatkozatokat olvasva nehéz is egy nemzetközi kitekintéssel folytatni, de mégis a budapesti EB-n az ukrán birkózókon kívül is láttunk hősöket, a sportág igazi állócsillagait.
Elsősorban török részről, a hét aranyból hármat is nehézsúlyú nemzeti hőseik hoztak el. A sort a kötöttfogású birkózóval, a négyszeres világbajnok Riza Kayaalppal kell kezdeni, aki Budapesten már a 11. (!) EB aranyát nyerte. A nőknél a szintén világbajnok Yasemin Adar budapesti sikerével már az 5. EB-aranyánál tart.
Hozzájuk hasonlóan magabiztosan robogott a döntőig a mezőnyön szabadfogásban, a 2016-ban Rióban aranyérmes Taha Akgül is, akinek személyében egyedüliként olimpiai bajnokot is láthatott a BOK-csarnok közönsége. A fináléban aztán egy igazi klasszikusnak lehettünk részesei, Akgül a riói olimpiai bronzérmes és tokiói olimpiai ezüstérmes, nem mellesleg háromszoros világbajnok grúz Geno Petriashvilivel csapott össze. A gigászok csatáját végül három kitolásnak és egy sikeres ledöntésnek köszönhetően a törökök sztárja nyerte, ezzel már kilencszer Európa-bajnoknak mondhatja magát.

Taha Akgül

Fotó: AA

Szót ejtettünk állócsillagairól, de nagyon úgy tűnik, Budapesten egy új sztár is született, kötöttfogás 87 kilogrammban, Turpan Bisultanov személyében. A Csecsenföldről származó birkózó családjával, köztük bátyjával, Rajbekkal (2019 Európa-bajnokával) a 2000-es évek középen menekültek Dániába, ahol új hazára találtak. Turpan a 2009-es herningi világbajnokság után – ahol 8 évesen nézőként vett részt – váltott taekwondóról birkózásra, azóta pedig rekordokat döntöget Dániában.
Tavaly junior Európa-bajnok lett, szombaton pedig 93 év után felnőtt EB-aranyat szerzett Dániának úgy, hogy szinte szó szerint átgázolt Európa elitjén. A 21 éves versenyző 35-0-as mérleggel zárta a versenyt, senki még közelébe se tudott kerülni ahhoz, hogy pontértékű akciót csináljon ellene. Négy mérkőzésén egyikben sem birkózta végig a teljes hat percet, alig több mint 13 percet töltött a szőnyegen. A döntő is mindössze 73 másodpercig tartott, miután összejött a román Nicu Ojog ellen a nyolc pont különbség és ezáltal a technikai tus győzelem.


A mezőny üde színfoltját jelentette az amerikai egyetemi bajnokságon birkózó, dédnagymamája révén San Marino színeiben induló Myles Amine, aki tavaly Tokióban, 86 kilogrammban új hazája harmadik olimpiai érmét szerezte. A legendás szovjet birkózó, Sergei Beloglazov kezei alatt dolgozó versenyző Budapesten két EB-dobogó után már a csúcsra ért a dagesztáni-azeri Abubakr Abakarov döntőbeli legyőzésével.
A törökök mellett Dagesztán és a kaukázusi régió országai egyébiránt szokás szerint taroltak az EB-n. Azerbajdzsán megnyerte a férfiaknál mindkét fogásnemben a csapatversenyt, ugyanitt az azeri-örmény-grúz hármas 7 aranyat hozott össze. Az öt félig orosz sikerről pedig már szót ejtettem. Ilyen hegemónia mellett üdvözítő volt látni, hogy a honosítások mellett is minden napra jutott hazai érem.

A szabadfogású 32 éves Ligeti Dánielnek a bronzmeccsén három percet már úgy kellett végig küzdenie, hogy kiújult a korábbi sérülése és elszakadt a combhajlítója, míg összeszorított fogakkal végül mégis dobogóra állhatott. Persze oda már csak segítséggel egy ilyen sérülés és 11 évvel azután, hogy az első EB-bronzát szerezte Dortmundban.
https://i.eurosport.com/2022/04/04/3349698.jpg
A nőknél a megfiatalított keret két bronzéremmel zárt. 57 kilogrammban a 22 éves Dollák Tamara visszavágott a bronzmeccsen török ellenfelének az U23-as EB döntőn elszenvedett vereségéért, míg a 76 kilogrammban a 22 éves Nagy Bernadett friss U23-as Európa-bajnokként első felnőtt világversenyén is éremmel zárt.
„Azt gondoltam, ha ezen az ágon, az első világversenyemen elődöntőt tudtam birkózni az egyik példaképemmel, a török Yasemin Adarral, akkor ez a meccs nem mehet el” – nyilatkozta az UTE versenyzője.
Kötöttfogásban Módos Péter szövetségi kapitány válogatottja ugyan a csapatverseny dobogójáról leszorult, 1 arany (Fritsch Róbert 72 kg), 1 ezüst (a 22 éves Váncza István 67 kg) és 2 bronz (a 23 éves Lévai Tamás 82kg és a 23 éves Vitek Dáriusz 130 kg) mérleggel a kötöttfogás hagyományoknak megfelelően így is a legeredményesebb magyar szakágnak bizonyult.
Ha az életkorokat nézzük, szép jövő előtt áll a magyar birkózás és a csepeliek 27 éves friss Európa-bajnoka, Fritsch Róbert is bőven a legjobb korban lehet majd a párizsi olimpián. A tavalyi varsói EB-n harmadik helyen végző versenyző az EB magyar csúcspontjaként, a zárónapon a döntőben a súlycsoport aktuális Európa-bajnokánál, a georgiai Smagi Bolkvadzénél bizonyult jobbnak. Az ő nyilatkozatával zárjuk EB összefoglaló cikkünket:


„Nagyon sok minden járt a fejemben, ezerféleképpen lepörgettem ezt a meccset a fejemben. Gigászi csatának éreztem belülről, nagyon kemény ellenfél volt a grúz. Rizikós akciót vállaltam be lentről, valószínűleg kevesen gondolták, hogy sikerülhet, de a csodálatos közönség és az általa teremtett fantasztikus hangulat extra erőt adott, és bejött. Elképesztően boldog vagyok. Az aranyéremért jöttem, és el is értem. Hálás vagyok mindenkinek, aki segített a mögöttem hagyott nehéz úton.”
Birkózás
Búcsúzik a női birkózás első magyar Európa-bajnoka
07/04/2022 10:45
Birkózás
Zárásként még egy remek bronzérem kötöttfogásban a budapesti Eb-n
03/04/2022 17:35