A korábbi klasszis szerint nagy pofont kapott a norvég biatlon a vb-n, de ez nem a világ vége

A férfi versenyek terén, leszámítva persze a váltóversenyen Vetle Sjaastad Christiansen által szállított óriási leolvadást, összességében elégedett lehet Norvégia a Nove Mestóban történtekkel. A napokban véget érő világbajnokság valamennyi egyéni számát az északiak nyerték, Sturla Holm Laegreid meglepetés sprint-győzelme mellett Johannes Thingnes Bø húzta be a további három egyéni futamot.

A zárónapon aratott tömegrajtos sikerrel ráadásul a huszadik világbajnoki aranyérmét nyerte meg (10-10 egyéni és váltó), amivel a házi- és globális örökrangsorban is beérte a nagy előd Ole Einar Bjørndalent.

Ezzel szemben túlzás nélkül katasztrofálisra sikeredett a világbajnokság a norvég hölgyek számára, akiknek csak a két vegyes számban jutott érem. A női váltó a maga futamában mindössze a tizedik helyre ért oda, az egyéni futamokon gyűjtött sikerélmények mértékéről pedig sokat elárul, hogy Ingrid Landmark Tandrevold tömegrajtos tizedik helye messze kiemelkedik az eredmények közül.

Az összetett világkupát (még) vezető Tandrevold nehéz örökséget vett a nyakába a 2023/2024-es szezon előtt, Marte Olsbu Røiseland és Tiril Eckhoff visszavonulásával ugyanis kimondva-kimondatlanul tőle várják a norvégok elsősorban azt, hogy fenntartsa a folytonosságot, magyarul sorra szállítsa a győzelmeket.

A szezon első felében ez, köszönhetően a francia csapaton belüli konfliktusok által teremtett helyzetnek, még sikerült is neki, amióta azonban 2024-et írunk, Tandrevold előnye látványosan olvadni kezdett. Pedig nem indult rosszul ez a naptári év, Oberhofban ugyanis egy üldözőversenyen elért bronz-, Ruhpoldingban pedig egy sprintfutam aranyérme is az ő nyakába került, Nove Mestoban azonban minden összedőlt.

Az egyéni futamok közül egyiket sem tudta egyszámjegyű helyezéssel befejezni, és a már említett tömegrajtos verseny az egyedüli, ahol a helyezése egyessel kezdődik. Nagy megkönnyebbülés lehet a számára, hogy az előző szezon elején bevezetett új pontrendszer kivette a világkupa-összetettből a világbajnokság eredményeit, máskülönben óriási hátránnyal várhatná a világkupa folytatását, amire hazai pályán, a Holmenkollenen kerül sor.

Izgulni valója így is akad, az üldöző hármas tagjai, Justine Braisaz-Bouchet, Lisa Vittozzi és Julia Simon is ellenálhatatlan formában versenyezte végig a teljes csehországi másfél hetet, és nehéz nem azt vizionálni, hogy ez a forma mindhármuk esetében kitarthat a vk-hajrára is.

Tandrevoldnak valahonnan önbizalmat kellene meríteni, a vígasz pedig akkor a legjobb, ha egy olyan személy közvetíti, aki a saját bőrén tapasztalta meg a sikereket, és a kudarcokat egyaránt. Ezt a szerepet most Marte Olsbu Røiseland vállalta magára, aki immáron édesanyaként, a távolból figyeli honfitársait.

Értékelésében Røiseland saját példáját állította honfitársa(i) elé:

A visszavonult klasszis a három éve Pokljukában megrendezett világbajnokság egyéni futamain egyszer sem tudott a dobogón végezni, ugyanakkor háromszor is a TOP 10-en belül zárt, az egyéni indításos versenyt pedig a huszadik helyen fejezte be.

Ezzel szemben egy évvel később Pekingben a sprint és az üldözőverseny olimpiai bajnoka lett, a másik két egyéni futamot pedig a harmadik helyen fejezte be. A gyengébb világbajnoki szereplés tehát valóban nem feltétlenül jelenti a világ végét, ugyanakkor tegyük gyorsan hozzá, hogy Tandrevold sokkal rosszabbul szerepelt most Nove Mestóban, mint ahogyan Røiseland teljesített 2021-ben Szlovéniában.

Ettől függetlenül ha van olyan esemény a komplett norvég női csapat számára, amiből tanulni lehet, és talán kell is, akkor az minden kétséget kizáróan a csehországi világbajnokság. Ezt a vonalat hangsúlyozta ki Røiseland is, amikor a teljes válogatottnak üzent:

A világbajnokságot követően a biatlon világkupa mezőnye szusszanhat egyet az előttünk álló hétvégén, február 29-március 3 között azonban már újra versenyeket rendeznek számukra. A mezőnyre egyéni indításos-, tömegrajtos-, valamint a vegyesszámok várnak Oslóban.

Forrás: tv2-no.translate.goog