A közösség repítette soha nem látott magasságokba Svédországot a biatlon-világbajnokságon

Három arany, három ezüst, öt bronz – ezzel a mérleggel zárta Svédország az Oberhofban rendezett 2023-as biatlon-világbajnokságot. A Norvégia mögött az összesített éremtábla második helyére elegendő termés önmagában is elismerésre méltó, ha azonban belegondolunk, hogy a világbajnokságot nyitó vegyesváltót hogyan zárták az északiak (kilencedik hely, három büntetőkör), akkor méginkább felértékelődik a teljesítmény.

A kirívóan pozitív szereplés okait a válogatott lövőedzőjével, Jean-Marc Chabloz-val készített interjúban boncolgatta a Nordic Magazine szakportál.

Semmiképpen sem, inkább épp az ellenkezője. Amikor nekivágtunk az idénynek, Hannaval és Elvirával a női-, Sebastiannal pedig a férfi összetett világkupát céloztuk meg. Úgy éreztük, hogy mindhármuknak jó esélye lehet összetettben, a világbajnoksággal akkor nem is foglalkoztunk.

Ahogy jöttek a versenyek egymás után, az eredmények pedig a várakozásainktól elmaradtak, láttuk, hogy a férfiaknál Johannes Bø-vel és Sturla Holm Laegreiddel nem tudjuk felvenni a versenyt, a lányoknál pedig Elvira dőlt ki betegség miatt a karácsonyi szünet után, Hanna pedig szintén hamar kiszállt az összetettért folyó harcból. Nagyjából ekkor kezdtünk komolyabban a világbajnokságra figyelni, különösen Sebbe és Hanna esetében.

Nem volt különösebb elvárás velük szemben, arra figyeltünk inkább, hogy fejben rendben legyenek, hisszük, hogy a mentális felkészültség sokszor többet számít, mint a jó fizikia állapot. Jó előjelekkel vártuk a rajtot.

Minden várakozásunkat, sőt, az álmainkat is túlszárnyalta a végeredmény. Pedig irgalmatlanul nehezen indult, a vegyesváltóban kilencedik lett a csapat, Sebastian óriásit hibázott (három büntetőkört is futnia kellett – szerk.). Ő is tudta, hogy rajta ment el a verseny, emlékszem, a befutónál vártam, és amikor beért, úgy sírt, mint egy kisgyerek. Az ő nagyságát mutatja, hogy ekkora gödörből is képes volt kimászni, és érezve a csapattársak támogatását, újrakalibrálta magát és később nagy eredményeket ért el.

Paradox módon talán ez a nagy pofon indított be mindent Oberhofban. A női sprintversenyen négyen is hibátlanul lőttek (Hanna Oeberg, Linn Persson, Anna Magnusson, Mona Brörsson – szerk.), és ketten éremmel zárták a futamot. Minden érmet sütizéssel ünnepeltünk, így nagyon sokat ettünk. Fantasztikus volt a csapatszellem, az egész válogatott nagyon egyben volt, emellett pedig szinte a bőrünkön éreztük az otthoniak támogatását.

A világbajnokság zárónapjának másnapján egy Stockholm-Östersund belföldi repülőjáraton például az utasok megtapsoltak bennünket. A mellettem ülő hölgy, akivel addig soha nem találkoztam, hosszan hálálkodott nekem a csapat szerepléséért. Úgy érezzük, hogy nagyon sok ember szinte velünk együtt teljesítette a versenyeket, és végig támogatott bennünket.

Teljesen magával ragadott a teljesítménye, hihetetlen formában volt végig. Amikor az egyéni versenyen az utolsó lövészet után a második helyen állt, biztos voltam benne, hogy ledolgozza a hátrányát és megelőzi Linnt.

Nagyon megérdemelte ezeket a sikereket, a jó idénykezdet után visszaesett a teljesítménye, Annecy után azonban húzott egy vonalat és meg tudott újulni. Nagy öröm volt őt látni mosolyogva célba érni azok után, ahogyan a szezon első felében versenyzett.

A tömegrajtos verseny már bónusz volt, az utolsó lövészeténél megmutatta, hogy ő volt ennek a világbajnokságnak a királynője. Négyen versenyeztek a három dobogós helyért, de egy pillanatig sem aggódtam, tudtam, hogy Hanna fog nyerni. Nagyon boldog pillanatok voltak, elképesztő, hogy mindezeket átélhettem.

Forrás: NordicMag