Rémálomszerű kezdés után éremhalmozás - lerázta magáról az ezüstfiú szerepét a svédek klasszisa

Ezt már azután mondta Sebastian Samuelsson, hogy csúnyán elszúrta a svéd vegyes váltó szereplését a világbajnokság nyitószámában. Ezek után aligha gondolták sokan, hogy a 25 éves svéd biatlonos várakozásai teljesülni fognak, végül azonban pontosan négy medálig jutott Oberhofban, ráadásul a vasárnapi tömegrajos verseny meghozta az első egyéni aranyérmét nagy világversenyen.

Ez különösen nagy tett volt Samuelssontól annak fényében, hogy korábban egyáltalán nem találta a formáját sem a pályán, sem pedig a lőtéren, amit jól mutat, hogy a világkupában még csak dobogós helyezést sem jegyzett a mostani szezon során.

Ennek ellenére a sportágat jelenleg uraló Johannes Thingnes Bø elmondta, tart riválisától az idei vb-n, a norvég klasszis félelelme pedig végül be is igazolódott, éppen őt megakadályozva abban, hogy első versenyzőként mind a négy egyéni versenyszámot megnyerje ugyanazon a világbajnokságon. Nézzük is végig, milyen úton jutott el idén „Silver Sebbe” a világbajnoki címig.

Amikor közel három hónappal ezelőtt nekivágtunk a 2022/23-as biatlonidénynek, úgy tűnt, Samuelsson akár az egyik fő várományos lehet az idei összetett világkupa megnyerésére, miután az előző szezon végén a harmadik helyen zárt, jelentősen előre lépve a korábbi éveihez képest.

Az viszont már az első néhány forduló után kiderült, hogy idén biztosan nem hódítja el a nagy kristálygömböt, később pedig egyre inkább a tanácstalanság lett úrrá a teljesítménye kapcsán. Amellett, hogy mind a fekvő, mind az álló lövészetei visszaestek a tavalyi évhez képest, futásban is egyértelműen elmaradt a legjobbakhoz képest. Erre tett még rá karácsony környékén egy kisebb betegség is, melyet követően még inkább küszködött a versenyeken, és később, mikor már jobb formában érezte magát, akkor sem értette, miért nem jönnek neki az eredmények.

Az utolsó három világkupa-állomáson mindössze egyetlen top10-es helyezést hozott össze, amikor hetedik lett a ruhpoldingi tömegrajtos versenyen, három alkalommal pedig a legjobb 20 közé sem tudott beférni.

Ez éles kontrasztot jelentett az előző télhez képest, amikor az egyik favoritként érkezett a pekingi téli olimpiára, viszont míg ott teljesen váratlanul érem nélkül maradt, addig idén Oberhofban eddigi legsikeresebb vb-jén van túl.

Pedig nem úgy indultak a dolgok, hogy ez lesz Samuelsson nagy világbajnoksága. Gyakorlatilag elásta a svéd vegyes váltó esélyeit azzal, hogy befutóemberként a fekvő lövészetében nyolc lövéséből hat is célt tévesztett, és így három büntetőkört futva csupán a kilencedik helyen hozta be az egységet.

Tényleg rémálomszerű kezdés volt ez a részéről, ráadásul mint kiderült, a váratlan lőtéri összezuhanásának hátterében egy a puskájában található csavar állt, amely valószínűleg nem sokkal azelőtt lazulhatott meg, mielőtt a svéd pályára lépett volna. Óriási, és ritkán előforduló baki ez, mely ugyancsak őt terhelte, hiszen ilyenkor már kizárólag a versenyző dolga, hogy minden rendben legyen a fegyverével.

Mindez meghatározhatta volna Samuelsson egész vb-n nyújtott teljesítményét, ő viszont a történtek ellenére is próbált pozitív maradni.

„Szerintem egyre jobban túl tudok lendülni a kudarcokon. Elég csalódott voltam a verseny után, de úgy érzem, hamar el tudtam engedni.” – nyilatkozta még a három nappal későbbi sprintversenyt megelőzően.

A sprintben ugyan még nem jött ki a lépés Samuelssonnak, a másnapi üldözőversenyen a 11. helyről küzdötte fel magát egészen a vb-dobogóig. Az utolsó körben az egyik norvég kiválósággal, Tarjei Bø-vel kellett megküzdenie a bronzéremért, és sikerült is megnyernie ellene a hajrát.

Köztudott a sportág berkeiben, hogy Sebbe a világ egyik legjobb sprintere, és mint kiderült, a sífutás norvég legendája, Petter Northug el is látta őt néhány tanáccsal, milyen apróságokra érdemes figyelnie a befutó során.

A norvég sajtó persze rögtön felkapta a sztorit, amire csak rátettek egy lapáttal a norvég sílövők viccnek szánt megjegyzései. Vetle Sjaastad Christiansen szerint például el kellett volna ítélni Northugot hazaárulás vádjával, és guillotine-nal lefejeztetni Oslo híres főutcáján, a Karl-Johanon.

Természetesen arról is mentek találgatások, miért segített Northug Samuelssonnak, ez viszont aligha érdekelte a svédet, aki ezúttal talán a szokásosnál is jobban elemében volt az utolsó kilométereken, olyannyira, hogy egy héttel később újabb szintet lépett e téren.

Samuelsson vasárnap úgy vághatott neki világbajnokság zárószámának, a 15 kilométeres tömegrajtos futamnak, hogy az üldözésesben szerzett bronzérem után a 20 kilométeres egyéni indításos versenyen, valamint a férfi váltóval is a harmadik helyen zárt, így három medál már a zsákban volt Sebbének.

Ez mindenképp megnyugtathatta őt a vegyes váltós blamája után, és éppen ezért kifejezetten veszélyessé is tette őt arra nézve, hogy Johannes Bø megcsinálja-e a 4/4-et az egyéni számokat tekintve. A norvégnak nem is indult jól a verseny, egyaránt becsúszott egy-egy rontás az első két lövészete során, miközben Samuelsson hiba nélkül abszolválta a fekvő sorozatait.

Kérdés volt persze, hogyan teljesít majd a svéd az álló lövészetekben, az instabilabb testhelyzetben ugyanis a 80%-os hatékonyságot sem érte el a szezon során. Ennek ellenére a következő tíz tábla sem jelentett neki gondot, így már az aranyérem lebeghetett a szeme előtt az utolsó körben. Ekkor gyújtotta be igazán a rakétákat, amire sem a felzárkózásokban elfáradt Bø-nek, sem pedig a honfitárs Martin Ponsiluomának nem volt ellenszere, így pedig már semmi nem akadályozhatta meg, hogy életében először világbajnokként szelje át a célvonalat.

– értékelt önfeledten a befutót követően. „Nehéz szezon volt ez számomra, a világbajnokság viszont csodálatosan alakult.”

Ahogy fogalmazott, ez volt pályafutása eddigi legjobb versenye, ami abszolút meg is állja a helyét, hiszen igazi mestermunkát hajtott végre. A 15 kilométeres táv során remekül osztotta be az erejét, amihez hozzájárult az is, hogy a szezon során először tudott hibátlanul lőni, így nem kellett energiát pazarolnia a felzárkózásra, ellentétben például Johannes Bø-vel.

„Észrevettem, hogy ő rendre hibázott, és a többiek is jóval gyorsabban lőttek, mint én.” – állapította meg. „Én viszont hibátlanul tudtam lőni, és így a saját tempómban futhattam. Tisztában voltam vele, hogy utolérhetnek, ugyanakkor tudtam, hogyha hibátlan maradok, a végén én leszek az erősebb.”

Samuelsson korábban mindössze három világkupa-versenyt nyert karrierje során, miközben hat alkalommal is a dobogó második fokán zárt, nem véletlenül aggatták rá gúnyosan a norvégok a „Silver Sebbe” becenevet. A 2018-as phjongcshangi olimpián is egy ezüstéremmel robbant be a biatlonos köztudatba, és akkor nem sokan gondolták volna, hogy öt évet kell várni az első győzelmére nagy világversenyen. Most viszont, hogy megvan a hőn áhított vb-cím, az ezüstfiúból talán végleg aranyfiú lesz.

Forrás: biathlonworld.com és expressen.se