Olasz meló

A második biatlon-világkupa forduló után Wierer előnye néhány pont Kaisa Mäkäräinennel szemben. Szerinte lényegtelen, hogy ki húzhatja magára a sárga trikót, úgyis csak a következő futam számít, minden mást el kell felejteni. Sőt, az olaszok géppuskakezű versenyzője a sikert abban látja, ha egyszerűen csak a soron következő feladatokra koncentrál az ember, legyen az a lövészet, vagy bármi más.

Hochfilzenben a sprintet egy hajszállal nyerte meg Mäkäräinen előtt. Történt, hogy mind a ketten kiválóan teljesítettek, és az utolsó körben folyamatosan csökkent az olasz előnye, amelyből végül 6 tizedmásodpercet meg tudott őrizni. A hajszálnyi különbséget főleg a lőtéren szedte össze, hiszen mindenkinél klasszisokkal gyorsabban lő, ám meglepő módon az üldözésesben már lassú és pontatlan volt. „Nem voltam olyan agresszív, mint általában – mesélte. – Elfáradtam, nehezen tudtam koncentrálni. Az első körben kétszer hibáztam, ami frusztrált és nagyon magányosnak éreztem magamat, de harcolnom kellett; a biatlon erről szól.” A nehézségek ellenére megmentette a harmadik helyet és megőrizte a sárga trikót.

Vasárnap az idény első váltóján ismét Wiereré volt a főszerep. Harmadik emberként indult a váltóban a 11. helyről, és akkora lökést adott a társaknak, hogy máris a mezőny élén találták magukat. Wierer elismerte, hogy nagyon magabiztos volt, mert „éreztem, hogy jól megy a síelés. Tudtam azt is, hogy ha jól lövök, akkor nagyon sokat fejlődhetünk. Amikor futottam, láttam, hogy méterről méterre dolgozom le a hátrányomat, és miután befejeztem a lövészetemet, láttam, hogy akik előttem voltak, még mindig fekszenek. Mindent beleadtam, és rohantam, ahogy csak bírtam.” Olaszország nyert, Dorothea Wierer pedig a mennybe ment, s az élről várja pénteken a világkupa folytatását.

(Vörös Csaba)